Az eddigi katonai erőfitogtatáson túl akár háborús konfliktusba is sodorhatja a Dél-kínai-tenger térségének országait Kína a több évszázada tartó területviták megoldásaként – vélekedett a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában a téma egyik világszerte elismert vietnami szakértője. Tran Cong Truc professzor – aki korábban a nemzeti határbizottság vezetője volt – tudósítónknak Hanoiban elmondta, hogy országuk kizárólag a diplomácia eszközeivel kívánja érvényesíteni érdekeit és visszaszerezni azokat a szigeteket, amelyek történelmileg is Vietnam részei voltak korábban, és amelyeken hosszú ideje jelentős lélekszámú vietnami népesség él. A szakember szerint ha Kína valamilyen döntő lépésre készül a térségben, akkor az most van, és a Föld legnépesebb országának világuralmi törekvéseit nem szabad félvállról venni. Tran Cong Truc úr szerint Vietnam nemcsak Ázsiában talált szövetségesekre, véleménye szerint hazája álláspontját támogatja a vitában Magyarország és az Európai Unió jelentős része is.
Korábban a nemzetközi bíróság Vietnamnak adott igazat a Fülöp-szigetekkel szemben a Dél-kínai-tengeren lévő szigetek miatt kialakult vitában, amelyek miatt az önök országának évszázadok óta tartó nézeteltérése van Kínával is. Miért ilyen fontos a térség szinte összes államának az a terület, és az utóbbi években volt-e olyan fejlemény, amely elmozdulást jelenthet a holtpontról?
Bár a térség nemzetközileg is elfogadott neve a Dél-kínai-tenger, az a vietnamiak számára a Keleti-tenger; a körülbelül hárommillió négyzetkilométeres terület hovatartozása valóban évszázadok óta vita tárgyát képezi, amelynek részese több más délkelet-ázsiai ország is. Vietnamnak amellett, hogy katonailag, stratégiailag, politikailag is lényeges kérdés, hogy Kínától független maradhasson, ugyancsak fontos, hogy az ott lévő szigeteken nagyobb lélekszámú vietnami népesség él. Az ő sorsuk Vietnam vezetése számára elsődleges kérdés; kormányunk azt szeretné, hogy ezek az emberek ott boldogulhassanak, gyarapodhassanak, ahol eddig is tették. Lényeges ugyanakkor, hogy a kialakult helyzet nem csak egy elvi vita tárgya, Kína ugyanis az utóbbi két évtizedben hét jelentősebbnek nevezhető szigetet szállt meg jogellenesen, a harcokban hatvannál is több vietnami katona veszítette életét. Tény ugyanakkor az is, hogy a szigeteket nemcsak Kína, hanem a Fülöp-szigetek, Tajvan és Malajzia is szeretné magáénak tudni. Ahogy a felsorolt államok, úgy Vietnam is a térség meghatározó hatalma, ezért lényeges, hogy megtartsuk területeinket, ahol honfitársaink élnek.
Az etnikai, illetve a politikai befolyást igazoló kérdéseken túl milyen jelentősége van annak, hogy melyik ország dominál a Dél-kínai tengeren?
A Dél-kínai-tenger a világ egyik legforgalmasabb vízi kereskedelmi útvonala, így magától értetődő, hogy Vietnamnak nem mindegy, melyik ország dominál a térségben. Kína meghirdetett világszintű kereskedelmi terveinek, az új Selyemút elképzeléseinek ugyancsak meghatározó alapja a Dél-kínai-tenger. De itt nemcsak kereskedelemről, haszonról szólnak a viták, ugyanis Kína az elfoglalt területeken nagyarányú katonai fejlesztésekbe kezdett, szigeteket bővít ki földrajzi értelemben, katonai repülőtereket épít, folyamatosan felvonultatja ott haditengerészetét, megpróbálja elrettenteni szomszédait. Ez amellett, hogy félelemmel tölti el a térség államait, másokat, például az Amerikai Egyesült Államokat is aggasztja.
A Dél-kínai-tenger ügyeit tekintve úgy tűnik, hogy számos érintett ország vezetése úgy gondolja, minden vitatott sziget őt illeti meg. Vietnam részéről van-e ebben a kérdésben kompromisszumkészség?
A vita valóban immár évezredes jelenség, így talán valahol érthető is, ha néhány érintett állam vezetése kemény, egyeztetéseket kizáró álláspontot képvisel a kérdésben. Vietnam azonban nem ilyen, mi az igazolható történelmi tények alapján tartunk igényt egyes területekre. Ezek a gyarmatbirodalmi éra, illetve a modern Vietnam létrejötte időszakának történeti alapjaira támaszkodnak, és elsősorban a Spratly- és a Paracel-szigeteket érintik. Ott él az a vietnami etnikum, amelynek sorsa országunk vezetése számára elsődleges, és ebből nem kívánunk engedni. Az álláspontok azonban valóban nagyon merevek, és bár lehetséges, hogy céljaink elérésében lehetnek szövetségeseink, de a térségben jelenleg egyedül Vietnam van azon a véleményen, hogy az említett területek minket illetnek meg.
Említette, hogy a szigetek elfoglalásának idején vietnami katonák is életüket veszítették. A hetvenes évek végének gyors kínai-vietnami háborújára gondolva elképzelhetőnek tartja-e, hogy a tengeri területvita katonai konfliktussá eszkalálódjon egy elmérgesedett helyzetben?
Vietnam ma már minden tekintetben a nemzetközi jog alapján folytatja vitáit, számunkra kizárólag a diplomácia eszközei jelentik az elfogadható megoldást. Örömünkre szolgál, hogy a tengeri területek miatt kialakult helyzetben távoli helyekről kapunk támogatást, Franciaország – nyilvánvalóan a gyarmati időszakban kialakult kapcsolataink miatt is – Vietnam álláspontját támogatja az ügyben. Ami hasonlóan nagy örömmel tölt el minket, az az, hogy Magyarország is mellénk állt a vitában. Bár az egész világ Kínával kereskedik, ez nem jelenti azt, hogy az egész világ egyet is értene Kínával. Mi ötszáz évig éltünk kínai elnyomás alatt, nálunk jobban talán egyetlen más nép sem ismeri a gondolkodásmódjukat. Ami biztos, az az, hogy Vietnam nem bízik meg maradéktalanul északi szomszédjában; úgy véljük, hogy ha valamelyik állam katonai konfliktussá eszkalálná a Dél-kínai-tenger ügyét, az Kína lenne.
Bár a vita évszázadok óta tart, az sejthető, hogy azt az állapotot egyik érintett fél sem akarja ilyen hosszú időtartamra kitolni. Ön mit gondol, lehet-e áttörés a helyzetben belátható időn belül?
Az látható, hogy Kína nemcsak az új Selyemút kiépítésében érdekelt, hanem egyértelműen világuralmi szerepre tör. Nem lehet másképp értelmezni a látványos haditengerészeti felvonulásokat a térségben; ezeknek komoly, és a legkomolyabban veendő üzenetei vannak. Ezeket Oroszország a helyén, és remélem, hogy az Egyesült Államok is a helyén kezeli. Ha Kína valamikor komoly, akár katonai lépésre készül a Dél-kínai tengeren, akkor az most van. Bár az utóbbi időben úgy látszik, hogy Észak-Korea és Amerika szóba álltak egymással, ne felejtsük el, hogy Kim Dzsong Un legfőbb szövetségese Peking. Mint említettem, Vietnam a diplomácia eszközeivel igyekszik elérni a céljait a kérdésben, ez azonban nem gyengeséget jelent, nem kívánjuk feladni álláspontunkat a szigetek ügyében.
Ebből úgy tűnik, hogy a Dél-kínai-tenger vitájából háború is lehet. Milyen helyzetet eredményezhetne ez Vietnam számára?
Vietnam biztosan nem kívánja, hogy a szigetvita háborúba torkolljon, azonban tény, hogy Kínát ismerve nem lehet kizárni ezt a lehetőséget. Mi nem készülünk háborúra, de abban biztos vagyok, hogy egy katonai konfliktus teljesen átrendezné a jelenlegi politikai szövetségeket, arról pedig inkább csak hipotézis-szinten lehetne beszélni, hogy egy ilyen helyzetben Vietnam kivel, kikkel fogna össze. Az tény, hogy a világ nagyot változott néhány évtized alatt, ötven éve a hazánkban háborúztunk Amerikával, ma pedig az Egyesült Államok már az egyik legfőbb szövetségesünk, kereskedelmi partnerünk. Trump elnök kemény vezető, bízunk benne, hogy tudja, mit jelentenek Kína világuralmi törekvései.
Milyen szinten számít a vitában, a kialakult helyzetben Vietnam Európára?
Úgy érezzük, hogy az Európai Unió, a tagországainak vezetése osztja Vietnam álláspontját a Dél-kínai-tengert érintő kérdésekben. Külön örömünkre szolgál, hogy tavaly vendégül láthattuk Hanoiban Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort, majd az idén a Vietnami Kommunista Párt vezetője, Nguyen Phu Trong is Budapestre látogatott, ami számunkra azt jelenti, hogy az önök országa a szövetségesünk a kérdésben. Nemcsak szimbolikus jelentősége van annak, hogy a német-vietnami kormányközi egyeztetéseken Angela Merkel német kancellár egy olyan régi térképet ajándékozott hazánknak, amelyen a Spratly- és a Paracel-szigeteket még Vietnam részeként jelölik. Számunkra ez azt jelenti, hogy az Európai Unió egyik vezető tagállama is hazánk álláspontját osztja a szigetvitában.
Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS