A tegnapi, átmozgató, elsöprő erejűnek nem igazán nevezhető ellenzéki tiltakozások (metró- és útsztrájk) után végre felvirradt a nagy nap, az általános sztrájknak indult országos demonstrációs szombat. A kizárólag külföldi receptúrából dolgozó haladók taktikát váltottak, ma nem egy darab hatalmas (valóságban néhány ezres) tüntetéssel akarnak üzenni a hatalomnak, hanem apró kis csoportosulásokkal kívánják megalkotni a forrongó ország illúzióját.
Reggel óta megszállták a várost, amerre nézek, forradalmat látok
Délben nem más, mint az összevert, megölt, harmadpercre feltámadt Varju László áll az elégedetlen tömegek élére és a Gundel étterem előtt proletár menüt (zsíros kenyér) osztogatva jelzi, hogy ő legszívesebben fazékból kanalazgatná a krumplis tésztát, szemben az olcsó kontinentális ebédet habzsoló elittel. Egy ekkora esemény akár több tíz résztvevőt is megmozgathat. Varju László mellett persze a legelkötelezettebb forradalmárok se pihennek, pár forgalmasabb csomóponton megpróbálják megakadályozni a közlekedést már délben, mintegy jelezve, hogy nem tűrik tovább a féktelen autózást a belvárosban.
Ötletei mindenkinek vannak arra nézve, hogyan lehet pár száz félőrülttel világforradalmat csinálni
Jelvények és zászlók, farmerek, bőrök, felvarrók és láncok
Délután 1 órakor tör ki az országos szrtájk, azaz a szakszervezetek által megálmodott általános sztrájkot helyettesítő mikrótüntetések sorozata, Álljon le az ország! címmel. Minden jelentősebb és kevésbé jelentős településen, ahol legalább egy aktivista él, tartanak egy rövidke összejövetelt, ahol egy helyi híresség mondja el, miért keseríti őt el a világ sorsának ilyetén alakulása.
Cigivel, sörrel kínálnak meg engem, mindenki várja, jöjjön már az este
Gyors ebéd után pedig Budapesten is kitör a szingularitás, ami után már semmi nem maradhat olyan, mint volt. Négy helyszínen is gyülekeznek az elégedetlenek milliárdjai, hogy aztán a Kossuth téren oldódjanak fel egy nagy, közös „valaki csináljon már valamit”-ben.
Egy példa a klasszikus „valaki csináljon már valamit”-re
Robbanjon a hang, lángoljon a fény, emelje a kezét, aki csak él
A helyszínek közül a Clark Ádám tér tűnik a legizgalmasabbnak, ahol a lelkes tüntetők vidéki tüntetéseket nézhetnek kivetítőn egy körkapcsolás keretében. Ugyan nincs információnk róla, de el tudjuk képzelni, hogy a vidéki helyszíneken meg a budapesti tüntetőket nézik kivetítőn, és így a tüntetők nézik egymást a modern technika segítségével eseménynek lehetnek szemtanúi az érdeklődök. Mint mikor televíziózást néznek a televízióban – kihagyhatatlan, életkortól függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudjuk.
Elhagynak százan, de jönnek ezren, a morál katonái egyre többen lesznek, állj közénk te is, harcolj velünk, csakis mi győzhetünk!
A több száz meghirdetett és rengeteg pénzért beszponzorált Facebook-eventekből kirajzolódni látszik, hogy a különböző helyszíneken gyülekezők végül a Kossuth téren fognak találkozni, ahol elcsenhető szánkók híján a parlament üres épületéhez intéznek majd fenyegető hangvételű kiáltványokat, miközben az ellenzék összes, valamennyire ismert szereplője kiélheti nárcisztikus hajlamait és mindenféle szépet mondanak a közönségnek az összefogás erejéről.
„Harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a réteken, az utcákon és a hegyek között; soha nem adjuk meg magunkat.”
Készül már a banda, a nézőtéren pokoli a lárma, hangfal-ágyúk bevetésre készek, gitárpuskák a célpontra néznek
A PestiSrácok.hu stábja természetesen élőben tudósít az eseményekről. Addig is Ossiánnal hangolódjunk a következő legnagyobbnak beharangozott gigamegademonstrációra!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS