Letagadta Szatmári Imre, a kétes eredetű, 28 millió forintos közadakozásból vásárolt Munkácsy-képet őrző békéscsabai múzeum igazgatója, hogy röntgen- és más fototechnikai vizsgálatokat végeztek a festményen.
Az érintettek hallgatnak, nem járulnak hozzá a titkosított dokumentumok nyilvánosságra jutásához, ugyanakkor nem adnak magyarázatot A kis Jeanne hitelességét alapvetően megkérdőjelező, a PestiSrácok.hu-ban feltárt tényekre.
JURÁK KATA
„Sajnáljuk, hogy hozzá nem értő, alaptalan, buta okoskodásokkal jó szándékú, önzetlen emberek bizalmát próbálják egyesek felelőtlenül megrendíteni. Munkácsy Mihály A kis Jeanne című festményén természetesen minden szükséges vizsgálatot elvégeztettünk, a kép eredeti” – nyilatkozta a PestiSrácok.hu múlt heti tényfeltáró írására reagálva Szatmári Imre, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója a Békés Megyei Hírlapban. Szatmárit a Magyar Hírlap is megszólaltatta. Az újságíró kérésére, hogy elküldené-e kép hitelességét igazoló vizsgálatokat, az igazgató kizárólag a Magyar Nemzeti Galéria szakértőjének, Boros Juditnak a szemrevételezés útján, pusztán nagyító segítségével készített szakvéleményét juttatta el a lap szerkesztőségébe.
Csakhogy az előző cikkünkben éppen Boros Judit már-már komikusan szubjektív szakértői véleményének hitelességét vontuk kétségbe, megemlítve azt a tényt, hogy 1997-ben feltűnt egy francia aukción egy, A kis Jeannere megtévesztésig hasonló festmény, amit az aukciósház A. Chardin alkotásaként jelölt meg. A magát Munkácsy távoli leszármazottjával rokonságban álló személyként feltüntető Alexis Brasseur tíz évvel később, 2007-ben kínálta fel (a 28 milliós vételár kifizetésére igen szűk határidőt szabva) az addig ismeretlen állítólagos Munkácsy-képet a festő szülővárosának, Békéscsabának. Ezután vette kezdetét az itthon kulturális célra eddig példátlan mértékű közadakozás, majd vehette meg a festményt a Munkácsy Mihály Múzeum.
A bal oldalon A kis Jeanne, a jobb oldalon Munkácsy szignói
A PestiSrácok.hu felhívta a figyelmet arra is, hogy a képen ma is látható az A. Chardin szignó, holott Munkácsy Mihály a képeit a saját aláírásával látta el. Kifejtettük azt is, hogy ha a nemzetközi festészet katalógusaiban ismeretlen (kizárólag azon az egyetlen francia árverésen feltűnt) A. Chardin helyett A. Chaplinnak olvassuk a szignót, akkor okkal feltételezzük, hogy az Munkácsy Mihály egy középtehetségű tanítványára, Arthur Chaplinra utal. Chaplin alkotásaként azonban forrásaink szerint legfeljebb egy-kétmillió forintot érhet a mű, nem pedig huszonnyolcat…
A kórházban röntgenezték meg Jeanne-t
De térjünk vissza az igazgató magyarázkodásához! A PestiSrácok.hu megtudta azt is, hogy A kis Jeanne-t a békéscsabai kórházba szállították röntgenes vizsgálatra. Erről pedig a békéscsabai televízió is forgatott egy rövid beszámolót. A kórház egyik volt alkalmazottja úgy emlékszik, hogy egy „pesti hölgy röntgeneztette a festményt”. Nos, ennek a vizsgálatnak az anyaga is rejtve maradt. Szatmári úr íróasztalfiókjába rejtve…Talán Önök is kíváncsiak rá, hogy miért?
Hamis Munkácsy-képpel egyébként már számos esetben találkozhatott a művészetkedvelő közönség, akár a Magyar Nemzeti Galériában is 2005-ben. Erre Molnos Péter művészettörténész hívja fel tanulmányában a figyelmet. A hatalmas közönséget megmozgató akkori tárlat melléfogásait Molnos annak tulajdonítja, hogy a sietős szervezés a szakmaiság rovására ment. Molnos hozzávetőleg féltucatnyi kiállított festmény esetében állítja, hogy eredetük kétes, vagy hogy nem is Munkácsy festette őket.
Az Enigma művészetelméleti folyóiratban megjelent tanulmányában Molnos azt is állítja, hogy a kiállításon megjelent egyik női portré hamis szignatúrája és datálása annak idején már Munkácsy legismertebb monográfusának, Végvári Lajosnak is feltűnt. A Hóhér lajtorjával című munkát pedig a rendezőknek eleve „udvarias köszönet kíséretében” vissza kellett volna adniuk a tulajdonosának.
Ugye, ugye? A szignó mégis fontos…
És itt jön a képbe a Magyar Nemzeti Galéria „megkérdőjelezhetetlen” tekintélyű művészettörténésze, Boros Judit, aki A kis Jaenne-ről is benyomásai alapján állapította meg 2007-ben, Svájcban, még mielőtt kiadták volna érte a 28 milliót, hogy eredeti. Nos, Boros a galéria 2005-ös kiállításának rendezőjeként mondta azt, hogy „a leggondosabb szűrőn is átcsúszik egy-egy bizonytalanabb eredetű darab, sőt még az is elképzelhető, hogy akár hamis is.” Kijelentette ugyanakkor, hogy bár a „Munkácsy-képek egy részén rajta van a tanítványok keze nyoma, a mester szignója azonban hitelesíti e festményeket, esetleges kvalitásbeli hiányosságaik ellenére”.
Boros Judit elhíresült nagyítójával A kis Jeanne-t vizsgálja az eladó Alexis Brasseur társaságában
Örülünk. Ha Boros Judit szerint is a szignó hitelesíti a képet, akkor mivel magyarázza az immár a békéscsabai múzeumot gazdagító A kis Jeanne-n Munkácsy helyett A. Chaplin, esetleg A. Chardin szignó látható? Mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha fantáziálgatás és megérzések helyett az értékes képek adásvételénél megszokott módon műszeres vizsgálatokkal döntik el, hogy a kép mikor, hol készült és később nem manipulálták-e. Egyébként feltétlenül olvassák el a cikk alján, a dokumentumnézegetőben a Szatmári Imre múzeumigazgató által szerkesztett tanulmánykötet 321. oldalát, ahol a szerző is kétségbe vonja a szignó eredetét.
Térjünk vissza Békéscsabára! Vajon mi történhetett és pontosan mikor a Kis Jeanne vizsgálatánál?
Az biztos, hogy a kép körül már a megvásárlás előtt is bizonytalanság volt tapasztalható. A Borsod Megyei Hírlap munkatársai a lap 2007. augusztus 31-i tudósítása szerint Boros Judittal képnézőbe mentek.
„Hosszas e-mailezések után végül szerda reggel ültünk autóba, hogy Boros Judittal megerősítve kiderítsük: valóban megéri-e. …A szó persze a képről, illetve Munkácsy életéről és művészetéről folyt, amikor Szatmári Imre megemlítette: a képen állítólag ott szerepel az alkotás címe: A kis Jeanne. Erre Judit felkapta a fejét, majd magabiztosan kijelentette: akkor biztosan nem Munkácsy festette, mert a művész egyik képére sem írta rá annak címét…
Látva lógó orrunkat azért hozzátette: egyáltalán nem biztos, hogy a cím szerepel a képen, lehet, hogy ajánlás, ami ilyen szalonképeknél gyakori.”
Ajánlás? Egy újabb hipotézis, amely azért némiképpen magyarázatra szorulna. Munkácsy Mihály (mint sok más festő) elírta az ajánlást (ajándékozást) képein. A leggyakoribb ilyen elírás a „szerettel” volt. A kis Jeanne esetében azonban nincs ott, hogy Szerettel A. Chardinnak, vagy Chaplinnak, s a festő többi ajánlásától eltérően A kis Jeanne-n található felirat nem a kép felső részén található és egyértelműen szignónak tűnik.
Boros Judit magyarázza a Békés Megyei Hírlap videóján, hogy szerinte eredeti A kis Jeanne.
Fenyegetés vagy óvatoskodás?
Találgatni persze lehet, ám mindez mellékes. A lényeg: miért rejtegetik a röntgenes és más műszerekkel elvégzett vizsgálat eredményét? Miért nem mentik fel a valóban megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Munkácsy-monográfus Végvári Lajos lányát, Végvári Zsófiát, a műszeres festményvizsgálatokkal nevet szerzett Tondo Kft. laborvezetőjét a titoktartási kötelezettség alól?
Végvári Zsófia irányította Békéscsabán Szatmári Imre múzeumigazgató által letagadott vizsgálatokat. A laborvezető a PestiSrácok.hu-nak adott, sokat sejtető nyilatkozatát az ő kérésére szó szerint közöljük:
„2009-ben felvételt nyertem az ELTE Művészettörténeti Intézet doktori iskolájába a Munkácsy Mihály művészetének kutatása a XXI. század csúcstechnológiai eszközeivel című témával. A kutatás célja az volt, hogy átfogó adatbázis létesüljön Munkácsy festészetéről és anyaghasználatáról. A téma feldolgozásához 2009 tavaszán kutatási engedélyt kértem a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumtól a Munkácsy festmények természettudományos vizsgálatára. Az engedélyt megkaptam, és a vizsgálati anyagot átadtam a múzeumnak. Ugyan ebben az évben a Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy anyagára is kértem kutatási engedélyt. A kapott lehetőségen belül több festmény röntgenvizsgálatát is elvégeztük. 2011 tavaszán három Munkácsy festmény fototechnikai vizsgálatát végeztem el, aminek az volt a célja, hogy kísérletet tegyek a befeketedett festmények digitális rekonstrukciójára. A festmények színeit rekonstruálni tudtuk. 2011 kora nyarán doktori témát cseréltem. A békéscsabai vizsgálatok eredményeiről nem nyilatkozom.”
Vajon miért nem nyilatkozik a műszeres vizsgálatokat végző szakember? Pontosan mikor is járt először Békéscsabán, hiszen a kórházban feltételezhetően őt látták röntgenezni nem sokkal azután, hogy megérkezett a kép Békéscsabára? A kis Jeanne-t soha nem látott összefogás eredményeként közadakozásból vásárolták. Akkor a Végvári Zsófia által készített vizsgálat eredménye miért nem lehet közkincs?
Ön mit gondol? Reméljük, előbb-utóbb a lepel utolsó foszlányai is lehullanak az általunk már jól ismert, de jogi eszközökkel még rejtegetett titokról. Addig is nézegessék az alábbi röntgenképet és gondolkodjanak rajta, hogy hová tűnhetett A kis Jeanne feje…
Dokumentumok
Facebook
Twitter
YouTube
RSS