A helyszínen kiderült, hogy egyszerű szocialista kampányfilm a magyar származású holland EP-képviselőről, Piri Katiról szóló dokumentumfilm, amelyet péntek este mutattak be Budapesten, az Art+ Cinemában. Mivel a vetítést követő beszélgetésen szóba került a magyar „rabszolgatörvény”, megkérdeztük a szervezőként jelen lévő, MSZP-s Ujhelyi Istvánt a holland rabszolgatörvényről is, amely évi 416 túlórát engedélyez. Érdemi választ sajnos nem sikerült adnia, mert minden figyelmét elvitte a személyeskedés és a maszatolás.
Belépődíj nem volt a Magyarország az orbáni világon túl című kampánydokumentumfilm vetítésére, ingyen pezsgő viszont igen, és az ingyen narancslé olyan rostos volt, hogy meg kellett rágni. Ennél többet nem tehettek volna a nagyobb nézettségért a szervezők, hacsak nem azt, ha az MSZP-SZDSZ emberbarátibban kormányzott volna 2010 előtt, mégis félházzal futott a produkció, ami legfeljebb 50-60 érdeklődőt jelentett. Maga a 40 perces film a felejthető kategóriába tartozik, kivéve, ha valakinek az a hobbija, hogy évek múltán visszanézi a pártok hirdetéseit. A holland munkáspárti főszereplő ugyan hangsúlyozta, hogy ez nem kampányfilm, hiszen rá nem fognak többen szavazni Hollandiában a magyar gyökerei miatt, arról azonban nem beszéltek, hogy ez esetleg egy MSZP-s kampányfilm. Piri EP-beli frakciótársa, az MSZP-s Ujhelyi István ugyanis feltűnően nyüzsög a film körül, és magában az alkotásban is hosszú perceken át lehetőséget kap kifejteni az orbáni kormányzás érzelemdús bírálatát. Nem lenne meglepő, ha párszor még hivatkozna rá a kampányban.
Ujhelyi István szellős széksorok előtt vezeti fel a filmet. Befért volna még néhány demokrata a terembe. (A szerző felvétele)
A film a hazájukat sírva elhagyó ’56-os menekülteket mutató képsorokkal indul, majd jönnek a magyar–osztrák határt ’89-ben sírva átlépő NDK-s menekültek és az egykori határvédő drótkerítést helyi szocialista politikusokkal nézegető Piri. Ekkor már egészen biztosak lehettünk benne, hogy mire lesz ez kifuttatva, és nem is kellett csalatkoznunk, hiszen jó didaktikus módon kötötték rá erre a két témára a menekülteket ridegen és gonoszul elutasító orbáni Magyarországot. Kevesebb, mint tíz percig bírták az alkotók heveny orbánozás nélkül.
A nem teljesen kibontott ’56-os sztori
Piri Kati igyekszik mindenhol, így a filmben is megemlíteni az ’56-os menekült apját, azonban nem bontja ki a valóság minden elemét, mivel az meglehetősen árnyalná az ’56-os menekült apa bevándorlási kérdésben hitelesen kioktató lányának a képét. A képbe az zavar bele, hogy Piri Kati 1979-ben Celldömölkön született. Az apja ugyanis nem harcoló pesti srác volt, amit az ’56-ban 16 évesen külföldre szökő fiú története sugall, hanem egy szergényi (Vas megye) fiú, aki a megtorlás elől menekülők hullámához csatlakozva dobbantott nyugatra, mert nem akart földműves lenni, és Hollandiában kötött ki. A disszidálása ellenére már 1966-tól hazajárt, majd itthon családot is alapított. Végül 1980-ban ment vissza családostul Hollandiába, és így pont elkerülték, amikor Ujhelyi István pártjának a jogelődje államcsődbe kormányozta az országot 1981 végére.
A bevándorláspropagandán felül alapvetően egy napsütéses, patriótán gondolkodó, a saját életét élő és ahhoz ragaszkodó Magyarország képe rajzolódik ki a filmből, amelyet Piri annak ellenére nem tud hova tenni, hogy ismerősen mozog itt. Talán ezért is szavazta meg a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen az Európai Parlamentben. A film címében szereplő, orbáni világon túli Magyarországból a Magyar Kétfarkú Kutya Pártról szóló kedélyes riportot, a nyitottságot, a melegházasság támogatásával demonstráló romkocsmás fiatalokat, továbbá Ujhelyi Istvánt kapjuk. És ennyi.
Ujhelyi, Piri Kati és Tüttő Kata próbálták megváltani a balliberális világot, de nem volt új ötletük. (A szerző felvétele)
A holland rabszolgatartás teljesen kihasználja az uniós rabszolgatartási normát
A vetítés után viszont Piri Katival Ujhelyi István és Tüttő Kata beszélgetett, és ekkor azt is megtudhattuk, hogy régen pozitívan reagáltak Hollandiában a magyar származásra, ma viszont már mi vagyunk a földrész rossz példái, és a szájukat húzzák arra, ha valaki magyar. Az is kiderült, hogy a résztvevők szerint Brüsszel eleinte nem vette kellően komolyan az orbáni populizmust, emiatt késve reagált rá, így az más országokra is átterjedhetett. A pódiumon rögtönzött, háromfős szocialista think tanknek azonban a nyugati humánerővel kiegészülve sem nagyon volt ötlete a teendőket illetően. Annyi maradt nekik, hogy bíznak a jószerencséjükben, Timmermansban, meg abban, hogy Orbán bukása bekövetkezhet, hiszen történtek már a történelemben előre nem látható, váratlan események. A nekikeseredett reménytelenség összhatását csak fokozták a nézői kérdések, így végül nagyjából ott jutott nyugvópontra az est, hogy fogalmuk sincs, hogyan lehetne Orbánt kimozdítani a hatalomból, de azért bíznak a csodában.
A beszélgetésen szóba került a túlóratörvény is, de hiába kérdeztük Ujhelyi álláspontját a magyarnál drasztikusabb és elnyomóbb holland rabszolgatörvényről, csak személyeskedés és mellébeszélés jött válaszul a képviselőtől. Pedig a holland szabályozás – a magyartól eltérő megfogalmazásban – évi 416 órát engedélyez, vagyis az Európai Unióban alkalmazható maximális túlóramennyiséget. Részletek a videóban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS