Novák Katalin a kitüntetéséről: A francia balliberális média sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja ezt a gombócot

Teljesen megzavarodott a francia média annak hallatán, hogy “az Orbán Viktor keményvonalas politikáját képviselő” Novák Katalin nemrégiben átvehette a legrangosabb állami kitüntetésnek számító Francia Becsületrend lovagkeresztjét. A portálunknak a kitüntetés kapcsán nyilatkozó család- és ifjúságügyi államtitkár szerint a francia liberális média “sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja ezt a gombócot”, ezért most azzal vannak elfoglalva, hogy mindenféle magyarázatokat fabrikáljanak. Novák Katalin a PS-nek arról is beszélt, szembe kell néznünk azzal, hogy komoly demográfiai válság sújtja Európát, és nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egyesek ezt bevándorlók betelepítésével próbálják meg orvosolni, ennek minden velejárójával együtt. A másik lehetőség, hogy megőrizzük, erősítjük azt a keresztény kultúrát, amire Európa épül, segítünk a fiataloknak a családalapításban, felvesszük a kesztyűt, nem az önfeladást választjuk. Mint megjegyezte, a közép-európai országoknak még van választási lehetőségük, és sok nyugati tagállam, amely ezt már elszalasztotta, nehezen bocsátja meg, hogy más útra léptünk.

• Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár január 28-án vehette át a Francia Becsületrend lovagkeresztje kitüntetést Benoit Puga tábornoktól, a Francia Becsületrend nagykancellárjától.
• A francia balliberális média értetlenül fogadta a szerintük Orbán Viktor keményvonalas politikáját képviselő államtitkár kitüntetését.
• Egyes sajtóvélekedések szerint a két ország diplomáciai közeledését előlegezi a díj.
• Az államtitkár szerint nem szabad sem alul-, sem túlértékelni a megtiszteltetést, az ugyanakkor látszik, hogy a francia liberális média az, amely “sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja ezt a gombócot”.

Mint arról nemrégiben beszámoltunk, Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár ünnepélyes keretek között, Budapesten vehette át a Francia Becsületrend lovagkeresztje kitüntetést. A legmagasabb francia állami elismerést kifejező díjat Benoit Puga tábornoktól, a Francia Becsületrend nagykancellárjától vehette át az államtitkár, a francia-magyar kapcsolatok előmozdításáért végzett sokéves munkája elismeréseként.

Az eseményen Pascale Andréani budapesti francia nagykövet azt hangoztatta, az, hogy a Becsületrend nagykancellárja is eljött Budapestre, azt mutatja, mennyire nagyra tartják Novák Katalin munkásságát és a két ország kapcsolatait. Benoit Puga szavai szerint Novák Katalin tevékenysége tökéletes példája azoknak, akik sokat tesznek Franciaországért, segítik a francia kapcsolatokat, és osztoznak a szabadság, egyenlőség, testvériség értékeiben. A nagykancellár megfogalmazása szerint Novák Katalin élete jól mutatja azt, hogyan lehet egy háromgyermekes anya egyszerre aktív és talpraesett államtitkár is.

A Francia Köztársaság Becsületrendjét (Ordre national de la Légion d’honneur) 1802-ben alapította Bonaparte Napóleon. Tavaly Magyarországról Grabócz Márta zenetörténész és Káel Csaba filmrendező, a Müpa vezérigazgatója vehette át a francia állami kitüntetést.

Benoit Puga tábornok átadja a kitüntetést Novák Katalinnak (Forrás: Francia Nagykövetség Facebook-oldala)

A francia balliberális média kiborult

A kitüntetést követően felbolydult a francia balliberális média, többek között a Le Monde és a MediaPart.fr közölt értetlen, felháborodott hangvételű cikket. A Le Monde beszámolójában Novák Katalint a Fidesz keményvonalas politikáját képviselő politikusként jellemzik. Mint megjegyzik, a francia becsületrend átadóján Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó is megjelent. Ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy a látványos francia-magyar politikai ellentét mögött a háttérben egyfajta diplomáciai közeledést jelenthet az államtitkár kitüntetése. Úgy vélik, az EP-választások közeledtével, illetve az Európai Unió működésének megreformálása érdekében Franciaország ki szeretne lépni az Orbán Viktor miniszterelnök által képviselt illiberális-liberális politikai dichotómiából, a kettős szembenállás logikájából, amely Emmanuel Macron egyik célkitűzése. Az elemzés szerint ebben vállalhat közvetítőszerepet Novák Katalin, aki “azon ritka nők közé tartozik, akiknek befolyása van a politikai döntésekre”, emellett “tökéletesen frankofón“.

A Le Monde ugyanakkor felrója Novák Katalinnak, hogy 2018 júniusában “nekitámadt” a holland képviselőknek, és “erőszakosan” azzal vádolta őket, hogy “hazudnak” a magyarországi sajtószabadsággal és az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. Az elemzés kiemeli, hogy a budapesti Pride alkalmával Novák Katalint azért kritizálták, mert korábban a házasság és a család alapegységének a férfi-nő kapcsolatot nevezte. A Le Monde a legutóbbi – Novák Katalin által kezdeményezett – nemzeti konzultációból annyit emelt ki, hogy az állításuk szerint lehetőséget teremtene a hátrányos helyzetű, roma családok kizárására az új családtámogatási rendszerből. A lapnak továbbá az is szúrta a szemét, hogy 2017 májusában Budapesten rendezhették meg a Családok Világkongresszusát, amellyel az volt a problémájuk, hogy abortuszellenes, és állítólagosan oroszbarát.

Portálunk a kitüntetés kapcsán a francia-magyar kapcsolatokról, az elismerés sajtóvisszhangjáról és arról kérdeztük Novák Katalint, melyik vezető állam és milyen irányba kormányozza Európa hajóját.

A francia liberális média az, amely sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a kitüntetés tényét… (Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)

Ismerve Franciaország és Magyarország jelenleg nem épp felhőtlen viszonyát, adódik a kérdés: miért éppen most érkezett a kitüntetés?

Az elismerés mellett engem is meglepett, hogy az Orbán-kormány államtitkáraként, fideszes parlamenti képviselőként éppen most tüntetnek ki francia becsületrenddel, amely az állami kitüntetések között a legrangosabb. A tudomány, a kultúra terén több magyar is szerepelt az utóbbi években a díjazottak között, de hogy ellentétes politikai oldalon álló képviselőt díjazzanak a franciák, ez meglehetősen szokatlan. Elég hevesek is az ottani sajtóreakciók, leginkább a francia liberális média az, amely sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja ezt a gombócot, hiszen erre a díjra nem lehet jelentkezni; a franciák szuverén döntése, hogy kinek ítélik oda, és kell hozzá a francia nagykövet mellett a külügyminisztérium, az érdemrend nagykancellárjának egyetértése, majd a francia köztársasági elnök döntése.

Egyes francia sajtóvélemények szerint a kitüntetés a francia diplomáciai közeledés jele, amelyben Ön lehetne a közvetítő…

Sem alul-, sem túlértékelni nem szeretném ezt az igen megtisztelő kitüntetést. Ami nyilvánvaló, hogy a francia liberális média nem találja a fogást, ezért igyekeznek mindenféle magyarázatokat fabrikálni hozzá. Franciaország és Magyarország kapcsolata nem elsősorban az elmúlt pár évről, hanem az elmúlt évszázadokról szól. Még ilyen időtávlatokban is jellemző, hogy ha volt két oldal a világpolitikában, akkor általában nem ugyanazon az oldalon álltunk; ez a közös örökségünk. Ugyanakkor virágzó kulturális kapcsolataink vannak. Az pedig mindig fontos lesz, hogy egy Franciaország méretű és jelentőségű európai országgal pragmatikus alapon jó viszonyt ápoljunk. Ha ebben én személyesen is tudok közreműködni, örömmel teszem. 

Mit nem értenek a magyarokban a franciák? Hol siklanak el a két ország közeledési kísérletei?

Nagyon más történelmi örökségünk van. Egy francia jellemzően büszkén tekint a dicső múltra, a győzelmekre, hódításokra, a kimagasló kulturális teljesítményre, az Európában betöltött meghatározó szerepre, és ezzel felvértezve neveli gyermekeit is. Nekünk, magyaroknak ellenben meg kell tanulnunk önbizalmat merítenünk zivataros múltunk tanulságaiból. A nehezebb megértés sokkal egyszerűbb oka ugyanakkor jelenleg a szándékos félretájékoztatás. Egy friss kutatás szerint a francia emberek is egyoldalúnak, nem kiegyensúlyozottnak találják a közszolgálati médiájukat, és ez az elfogultság Magyarországgal szemben hatványozottan igaz. Sok külföldi újság, televíziós csatorna megkeres, komplett stábbal utaznak ide, egy jót beszélgetünk, és látszik, hogy maguk is meglepődnek, nem erre számítanak. Ha így sikerül egy interjú, és általában ez a jellemző, akkor előfordul, hogy hazamennek, majd semmi nem jelenik meg az egészből. Látszik, hogy nem ezért jönnek, ez nem illik bele az általuk sugallni kívánt képbe, így egyszerűen elhallgatják. A másik módszer, hogy egy félórás beszélgetésből kiragadnak egyetlen mondatot, sőt, előzetesen közlik is, hogy a teljes interjút nem is hajlandóak közölni. Kitalálni egy történetet és azt kiragadott idézetekkel megtámogatni nem igazán feltételez jó szándékot. Legutóbb egy francia közszolgálati csatorna készített Magyarországról összeállítást, amelyben többek között azt vetették a szemünkre, hogy a vidéki templomaink tele vannak fehér emberekkel, vagy hogy a sokgyermekes szülők valójában nem fizetnek adót, sőt, még a belföldi nyaralásban is számíthatnak állami segítségre, nem beszélve az otthonteremtésről. Úgy állították be az egész tudósítást, mintha ez lenne minden világok legrosszabbika, miközben a megszólaltatott riportalanyok büszkén mutatták meg gyermekeiket, és meséltek a magyar családtámogatások sokféleségéről. Ezen persze nem érdemes felháborodni, bár megmosolyogtató, amikor ezek után éppen hazánkon kérik számon a sajtószabadságot és az objektivitást.

Kitalálni egy történetet, és azt kiragadott idézetekkel megtámogatni nem igazán feltételez jó szándékot. (Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)

Ezek a példák elég mély ellenszenvre, sőt konkrét rosszindulatra utalnak. Mivel szolgáltunk rá erre?

Most nem a francia átlagemberekről, hanem a média bizonyos szereplőiről beszéltem. Esetükben valóban tetten érhető a rosszindulat, az ellenszenv. Jelenleg a két ország politikai vezetői leginkább a migráció kérdésében foglalnak el gyökeresen ellentétes álláspontot. Volt gyarmattartó országként, jelentős migrációs hátterű lakossággal a bevándorlók integrálásának kérdését a franciák már nem tehetik félre. Nem állíthatják azt, hogy ez a probléma nem létezik, hiszen erről szólnak sok francia ember mindennapjai, és az ország jövője szempontjából meghatározó, hogyan tudják kezelni a párhuzamos valóságok, az elzárt közösségek problémáját, amelyek esetenként teljesen más szabályok szerint működnek, mint a többségé. Mi természetesen nem is szólunk bele abba, hogy a migrációpárti országok milyen válaszokat adnak. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy a magyar jövőről szóló döntéseket a magyar emberek hozhassák meg. Úgy tűnik, sok politikus és újságíró nehezen fogadja el, hogy van néhány ország Közép-Európában, amely azt mondja, nem szeretnének a tömeges bevándorlásból eredő problémákkal küzdeni. Megelőzni szeretnék ezt, nem pedig kezelni. Ezt a lehetőséget sok nyugati ország már elszalasztotta, és nehezen bocsátják meg nekünk, hogy mi más utat választunk. Ez a kérdés messze túlmutat a magyar-francia kapcsolatokon.

Mely területeken van jó együttműködés a két ország között, ha van ilyen?

Számos olyan terület van, ahol pragmatikusan, jól együtt tudunk dolgozni. Franciaország hazánkban a negyedik legnagyobb tőkebefektető, és az itt megtelepedő cégek manapság már nem viszik ki a teljes profitot, hanem befektetnek. És ezek a francia befektetők jól érzik itt magukat Magyarországon, ráadásul sokat tesznek hozzá a gazdasághoz, magyar embereknek is adnak munkát. A kulturális, a tudományos, az oktatási területen példaértékű közös programjaink vannak. Szegeden működik Közép-Európa egyetlen Frankofón Egyetemi Központja, még mindig a francia nyelv a harmadik a magyar diákok között az idegen nyelvek népszerűségi listáján, francia művészek alkotásait tekinthetjük meg itthon, és magyar művészek mutatkozhatnak be Franciaországban. Minden évben megtartjuk a frankofónia hónapját, amikor országszerte színes kulturális programok várják az érdeklődőket. Ami pedig a pártpolitikát illeti, a Fidesznek megvan a politikai szövetségese a Repubikánusok személyében, akiknek egy igen ambiciózus, fiatal, új vezetőjük van. A Fidesz nemzetközi ügyekért felelős alelnökeként feladatom a velük való minél szorosabb kapcsolat ápolása is.

Emmanuel Macron megválasztását követően azt ígérte, minden uniós országba ellátogat. Ön szerint mikor láthatjuk végre vendégül a francia elnököt?

Ezt talán tőle lenne érdemes megkérdezni. Úgy látom, most Macron elnök jobban koncentrál a belpolitikai ügyekre, ami – azt hiszem – érthető is. 

Nekünk, közép-európaiaknak még van döntési lehetőségünk. (Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)

Németország és Franciaország között sokáig zajlott a küzdelem Európa vezető államának címéért, mára azonban Merkel és Macron is visszavonulót fújt. Üresen maradt a kapitányi poszt, nincs, aki kormányozná Európa hajóját. Mi történt?

Franciaországnak és Németországnak mindig komoly szerepe volt annak meghatározásában, milyen irányba haladjon Európa. Most, a Brexittel még jobban megnő az a vezető szerep, amelyet a franciák és a németek képviselnek. Nekünk fontos, hogy Közép-Európában kialakult egy olyan szövetség a Visegrádi Négyek formájában, amely közösen lép fel, és bizonyos mértékben még közös piacként is meg tud jelenni. Ha a V4-ek egységesek maradnak, lesz érdemi beleszólásunk Európa jövőjébe. Merkel kancellár és Macron elnök látványosan igyekeznek a francia-német tengelyt erősíteni. Nemrégiben született a két ország között az Elysée 2 elnevezésű megállapodás, Aachenben. Ebben a két ország vezetői határozottan leszögezik, hogy kettejük szövetségét milyen fontosnak tartják. Megegyeztek arról, hogy minden érdemi kérdésben előzetesen egyeztetni fognak, hogy a kapcsolatot még szorosabbra fűzzék. Ha már többsebességes Európáról beszélünk (ami szerintem ma már nem fikció, hanem valóság), akkor ez bizony egy újabb sebesség lehet. A mi dolgunk megőrizni szuverenitásunkat, akár olyan kérdésekben, mint például a migráció. Az európai választás ebben a kérdésben is meghatározó lesz.

Az EP-választások közeledtével jelenleg minden politikai erő a nagy átalakulásban bízik. De mi lesz, ha nem történik érdemi változás, és marad a jelenlegi állóháború?

Ennek van talán a legkisebb esélye. Új politikai erők jelentek meg a legutóbbi európai választás óta, öt év alatt jelentősen átrajzolódtak a belpolitikai térképek is. Jelentős átrendeződésre számítok a választások után. Én abban bízom, hogy egyre több ember gondolja végig józanul, milyen jövő vár Európára, s benne az európai emberekre az elkövetkező tíz-húsz, vagy akár száz évben. Azaz, hogy kik és hogyan fognak itt élni. És hogy minden más kérdés csak ezután következik: a versenyképesség, a digitalizáció, a fiatalok munkanélkülisége. Ezek ráadásul mind összefüggnek a migrációval. Szembe kell néznünk azzal, hogy komoly demográfiai válság sújtja Európát, és nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egyesek ezt bevándorlók betelepítésével próbálják meg orvosolni, ennek minden velejárójával együtt. A másik lehetőség, hogy megőrizzük, erősítjük azt a keresztény kultúrát, amire Európa épül, segítünk a fiataloknak a családalapításban, felvesszük a kesztyűt, nem az önfeladást választjuk. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire buktuk már ezt el, hogy európai szinten ez a meccs még nyerhető-e, kihozható-e legalább döntetlenre, és egyáltalán, milyen esélyeink vannak. Nekünk, közép-európaiaknak még van döntési lehetőségünk, és ezt érzékelik az emberek is. Ezért is egyszerűsödik le végül az európai választási kampány arra, hogy egy bevándorláspárti és egy bevándorlás-ellenes tábor áll szemben egymással. Európa és az európaiak jövője szempontjából nincs most ennél meghatározóbb kérdés. 

Forrás: MTI, mediapart.fr, lemonde.fr, PestiSrácok.hu; Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu