Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.
Seres eltüntetésével lezárult az az alvilági háború, ami Prisztás József 1996. november elsejei lelövésével (egyesek szerint Muskovics kivégzésével) kezdődött, és ekkor vette át a vezető szerepet a Portik Tamás fémjelezte energolos csapat, valamint ezután kezdett el terjeszkedni a Vizoviczki-birodalom. A merénylet profi módon volt megtervezve, mert a lövéseket leadó motorosok éppen ott rejtőztek el egy közeli ösvényben, ahol az általában gyorsan hajtó Seresnek az útviszonyok miatt mindenképpen lassítania kellett. Szinte biztosra vehető, hogy a merénylők pontosan tudták Seres napirendjét, információikat az áldozat belső köreiből szerezhették. Az is beszédes, hogy Seres ukrán testőreinek BMW-je Kisoroszinál valamiért lemaradt.
Üzenet az oroszoktól
Információink szerint Seres embereinek már egy hónappal a kivégzés után elárulta a hazánkban működő orosz maffia egyik vezére, hogy Portik Tamás állt a gyilkosság hátterében. Igaz, arról a külföldi bűnöző nem tett említést, hogy kik hajthatták végre az emberölést. A nyomozók először azt feltételezték, hogy külföldi lehetett a gyilkos, sőt, korábban egy olyan verzió is felvetődött, hogy a szlovák Jozef Roháč ülhetett a motoron. Ezt a változatot később elvetették, majd hosszú ideig „ad acta” tették az ügyet, és csak 2012 augusztusában gyanúsították meg felbujtással a több más leszámolásos gyilkosságban is érintett Portikot. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai azt feltételezték, hogy az Energol-vezér egyik katonája, a 2002 januárjában családjával együtt Tárnokról eltűnt Radics Attila húzta meg a ravaszt. Portik és egy másik társa ellen – aki a Kawasaki motort vezethette – végül négy évvel később megszüntették az eljárást, mert nem tudták igazolni, hogy közük lehet a merénylethez. Ráadásul Radics Attila azóta sem került elő.
Családirtás Tárnokon
A rendőrök biztosra veszik, hogy élettársával és három éves kislányával együtt meggyilkolták. Az ok az lehetett, hogy a kábítószerek és az alkohol rabjává váló férfi túl sokat fecsegett a Seres-gyilkosságról, ezért társai úgy dönthettek, hogy örökre elhallgattatják. Az ügyben elrendelt, majd később felfüggesztett nyomozás adatai szerint a legvalószínűbb verzió, hogy Portik parancsára öt katonája indult végleg elhallgattatni az olajmaffia elárulásával is fenyegetőző Radicsot, ám számításaikba hiba csúszott. Amikor beléptek a házba, az Energol-vezér volt emberén kívül otthon találták élettársát és kislányát is. Elszabadultak az indulatok és mindenkit megöltek, kivéve az emeleten síró, nyolc hónapos kisgyermeket. Őt azért hagyhatták életben, mert képtelen lett volna bárkit is azonosítani a tettesek közül. A családirtás után a holttesteket ismeretlen helyre vitték és nagy valószínűséggel teljesen megsemmisítették. Korábban egy Nógrád megyei szeméttelepen keresték a nyomozók a testek maradványait, de nem jártak sikerrel.
Halállistán
Visszatérve a Seres-gyilkossághoz: az alvilág bankáraként is emlegetett, a ’90-es évek szervezett bűnözéséhez kapcsolható Lakatos András, ismertebb nevén Kisbandi arról beszélt évekkel ezelőtt a PestiSrácok.hu-nak, hogy Seres Zoltán rajta volt Portik állítólagos halállistáján. Utóbbin azoknak a nevei szerepeltek, akikre az olajos vállalkozó valami miatt riválisként tekintett. A listán rajta volt az 1996-ban lelőtt Prisztás József és az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás is, de Kisbandi szerint „Seres volt az, akit Portik mindenáron el akart pusztítani”, annak ellenére, hogy korábban még közös üzleti tervben gondolkodtak. Lakatos állítása szerint az éjszakai élet két legmeghatározóbb alakjának az volt a terve, hogy mindenkitől, aki az országban bűnözésből él, védelmi pénzt szednek. Először Budapestet, később a Balatont, majd pedig az egész országot uralták volna. Ebből végül semmi sem lett, mert Seres és Portik összeveszett egymással, ami azért is történhetett, mert a kivégzett üzletember beszállt az Energol-vezér és társai egyik olajüzletébe, ám az energolosoknál jóval kevesebbet profitált. Portikék ugyanis a cég ügyvezetőjének a költségeire hivatkozva csökkentették Seres hasznát.
Maffiabetegség
A vállalkozó és az Energol vezetői között a konfliktus odáig fajult, hogy a siófoki Pipacs bár megnyitóján Seres kis híján összeverekedett az olajos cég belkereskedelmi igazgatójával, Portik egykori mentorával, Drobilich Gáborral. Seresék távozása után nem sokkal megérkezett Portik is orosz katonáival, aki, miután tudomást szerzett a konfliktusról, Lakatos András füle hallatára őrjöngeni kezdett és azt mondta: „Mit képzel ez a patkány, hogy a Gabit meg merte támadni”?! „El kell pusztítani”! Lakatos szerint Portik nem viccelt, kijelentését halálosan komolyan gondolta. Egyes vélemények szerint Portik Tamás az úgynevezett „maffiabetegség” miatt is szembe fordulhatott az éjszakai élet erős emberével. Ezekben a körökben ugyanis gyakori a – kábítószer fogyasztással csak felerősödő – paranoia, s az érintett folyamatosan úgy érzi, hogy az életére törnek, így inkább ő lép először.
Portik, mint informátor
Seres és Portik rossz viszonyát bizonyítja az a titkosított, majd 2012-ben a titkosítás alól feloldott rendőri jelentés is, amely Portik Tamás, mint informátor meghallgatását tartalmazta. Portikot 1996. november 22-én hallgatták meg, Prisztás József lelövése után nem sokkal. Az egykori olajos a rendőröknek elmondta, hogy véleménye szerint a leszámolások Seres Zoltán érdekeit szolgálták. Sőt, Portik azt is hozzátette, hogy Prisztás Józsefet és Totka Pált Seres Zoltán lövette le. A Seres és Portik közötti ellenségeskedés oka lehetett az is, amiről a Portik-ügyek egyik védett tanúja beszélt. A bizalmas állítása szerint mielőtt a Portik, Prisztás és több éjszakai ember felé súlyos adósságokat felhalmozó Kisbandi távozott 1996. október 9-én az országból, még egy gyémántüzlet kecsegtetésével százmillió forintot vett át Seres Zoltántól. Ez az összeg egy az egyben Portikhoz vándorolhatott. Az Energol-vezér anyósának bíróságon felolvasott vallomásából az is kiderült: Portik tett olyan kijelentést 1997 tavaszán, hogy „Seres az oka annak, hogy Drobilichékat letartóztatták”. Mint köztudott, az Energol több vezetője és üzlettársaik ellen 1997 áprilisában, az olajügyek miatt indítottak eljárást. Ez a kijelentés, ha valóban elhangzott, azért lehet érdekes, mert néhány hónappal az elfogások után, 1997. június 3-án egy sikertelen merényletet hajtottak végre Seres Zoltán ellen. A Bentley-re helyezett robbanóanyag leesett Seres kocsijának alvázáról, így azt már nem volt érdemes felrobbantani. A merénylettel a Portikkal szoros kapcsolatban álló Jozef Roháčot vádolták, ám a szlovák férfit végül csak robbanóanyaggal való visszaélésért ítélték el.
Az Energol ellenségei
Seres Zoltán több, korábban szintén brutálisan meggyilkolt, a maffiaharcokban elvérzett vállalkozót is ismert. Jó kapcsolatokat ápolt az 1996. december 18-án a lakása elé lecsalt, majd lelőtt Domák Ferenc „Cinóberrel”, illetve 1997-től baráti viszonyban volt Boros Tamással, de jóban volt Tasnádi Péterrel is, aki többször is nyilatkozott barátja haláláról. Az 1999-es gyilkosság után néhány nappal, mint „szakértő” volt vendég a Gyárfás Tamás fémjelezte Nap-kelte című reggeli műsorban. Tasnádi itt sérelmezte, hogy az egyik kereskedelmi csatorna negatív színben tüntette fel, és olyan híreket is terjesztettek róla, hogy a „halállistán” rajta van, és „ő lesz a következő áldozat”. Ekkor még nem lett kimondva Portik neve, de feltételezhető, hogy ugyanarról a listáról lehetett szó, már csak azért is, mert Kisbandi a vallomásában arról is beszélt, hogy az Energol-vezér meg akarta öletni Tasnádit. Az üzletember annyit ismert csak el, hogy egytől egyig ismerte a maffiaháború áldozatait, és valamivel többet sejthet a haláluk okáról, mint az átlagember, de konkrét tudomása – állítása szerint – nem volt a bűncselekményekről. Azt is kijelentette, hogy a meggyilkolt vállalkozókat Prisztástól egészen Seres Zoltánig nem fűzte össze semmilyen üzleti kapcsolat, nem volt olyan közös pont, ami összekapcsolta volna ezeket az embereket. Ma már tudhatjuk, hogy több vállalkozónak azért kellett meghalnia, mert szembekerült az olajmaffia legsikeresebbnek tartott cégével, az Energol Rt.-vel.
Seres félt a titkosszolgálattól
Tasnádi annyit még elmondott a műsorban, hogy két verziót hallott, mi állhat a leszámolások hátterében. Az egyik szerint különböző alvilági csoportok ölik egymást, míg a másik, hogy a kivégzéseket maga az állam és a Nemzetbiztonsági Hivatal rendelte meg. A forrásáról az egykori keresztapa akkor még nem beszélt, de évekkel később egy interjúban elmesélt egy történetet a Seres Zoltánnal való utolsó találkozásáról. A férfi a halála előtt két héttel felkereste Tasnádit, majd figyelmeztette, hogy „vigyázzon nagyon”, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal emberei meg akarják őket ölni. Tasnádi erre úgy reagált, hogy teljesen mindegy, mit csinálnak; ha ez egy speciális alakulat, akkor bármikor végezhetnek velük. Arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy a szolgálatoknak a Seres-gyilkossághoz bármi közük lenne, de az tény, hogy nem sokkal kettejük találkozója után, 1999. április 12-én Seres Zoltánt és olasz üzlettársát profi módon kivégezték.
A szerző írása a Seres-gyilkosságról a Magyar Nemzet szombati számában is olvasható.
Vezető kép: mixonline.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS