Ha látsz egy gyanús kulákot, jelentsd az ÁVH-nak! Ezt az aljas, gyomorforgató tanmesét tálalta a kommunista diktatúra az úttörőknek. A propaganda-történet szerint egy őrs kinyomozza, hogy a falu gyűlölt kulákja tervez valamit, a főhős jelenti az ÁVH-nak, akik letartóztatják a „robbantásra készülő” férfit. A történet írója a mostanra „nagyvonalúan” elfeledett Ákos Miklós, a második világháború előtt ponyvaszerző, Rákosiék alatt az ÁVH tisztje (!), népszerű filmek, könyvek írója. 1952-ben az ÁVH őrnagyaként reklámozta a feljelentést, mint a gyerekek „hazafias kötelezettségét”.
Az első látásra ártatlanul csengő, „Nyomoz az őrs” című elbeszélés 1952-ben jelent meg folytatásokban a Pajtásban. Az úttörőknek készült, propaganda célokat szolgáló ifjúsági lapot 1946-ban adták ki először, mögötte a Párt, illetve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetése alatt működő Magyar Úttörők Szövetsége állt.
A „Nyomoz az őrs” mai szemmel szomorú és szürreális tanmese arról, hogy a kulákokra mindig gyanakodni kell, és a jó gyerekeknek azonnal jelenteniük kell, ha látnak valami „furcsát”.
Pajtas_1952__pages114-114A történet szerint a végig a helyes úton járó „Boros Peti” egy vihar elől, a kiskutyáját keresve belopózik a falu ismert kulákjának, „Birkás-Nagynak” a házába, és ott felfedez egy érintetetlen szobát. Azt is észreveszi, hogy „Birkás-Nagy” eltüntette félelmetes kutyáját, ezért úgy gondolja, nyilván valami titkos vendéget vár. „Peti” beszámol a felfedezéséről az őrsének, és azt javasolja, azonnal értesítsék az ÁVH-t. Sajnos, hiába döntene jól, az őrs „önhitt”, „eltévelyedett” vezetője, „Surányi” azt akarja, hogy inkább maguk nyomozzanak. Izgalmasan, játékosan, pajkosan, ahogyan a száz hasonló ifjúsági regényben. Egyetlen szerencséjük, hogy „Peti” mégsem engedelmeskedik, és még idejében feljelenti az ÁVH-nál a kulákot, így végül szerencsésen megoldódik az ügy.
Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu
A mű szerzője Ákos Miklós, korának egyik legnépszerűbb írója, aki a második világháború előtt különböző álneveken számtalan ponyvát írt, de éppen egy gyerekregénye tette igazán híressé. Legismertebb műve a Nyomoz a VII/A volt, ebből már látjuk, honnan vette, vették a címet. A Horthy-korszak után elég volt pár új figurát beleszőni a mesébe: a derék ÁVH-s tisztet, a népnyúzó kulákot és Boros Petiéket.
Már a történet kezdete erős: „Boros Peti apja gépkezelő. Ő irányítja Alsó-Csombor építkezésénél a Szovjetunióból érkezett nagy földkotrót. Peti tőle örökölte örökké mosolygó szemét, elpusztíthatatlan jókedvét. Amikor a Boros-család az ötéves terv kezdetén Alsó-Csomborra került, nem volt ott semmi, csak a puszta föld és a domboldalban megbúvó falu. – Ne féljetek – mosolygott Boros József, amikor leszálltak az autóbuszról, amely idehozta őket – két év múlva rá sem ismertek a vidékre.”
Így is történt, ám egy viharos napon „Peti” a kiskutyáját keresve bemenekült a falu „fő-kulákjához”: „Peti zavartan állt a tomboló viharban. A szomszéd ház Birkás-Nagy Istváné, a kuláké.
Testes, mogorva öregember, aki a feleségével lakik a házban. Már nem egyszer baja volt a hatósággal, mert nem szolgáltatta be a gabonáját, nem vetette be minden földjét. Nem is beszél vele senki a faluban, s éppen az ő csűrjébe szaladt be.
Okos… Most mit tegyen?”.
Ákos három ceruzavonással felrajzolta a propagandából már jól ismert „kulák” karakterét. „Testes” – hiszen a parasztok verejtékén meghízott –, „mogorva” – miután mindenét elveszik, és már többször is „meggyűlt a baja” a hatósággal, nem is beszél vele senki sem. Miért is beszélne? Stigmás.
Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu
A derék kis úttörő, ha már betévedt, kutakodni kezdett: „Peti csodálkozva vette szemügyre a különös helyiséget. Azt is észrevette, hogy az ágyban frissen húzott, érintetlen ágynemű van. Az egymást követő villámok fényénél újra és újra megnézte a szokatlan dolgot, a lakószobának berendezett csűrt. Ugyan, minek Birkás-Nagynak ez a szoba?”.
Felfedezését azonnal jelentette az őrsnek: „– Mondom – ismételte Peti. – teljesen berendezett szoba! Ágy, asztal, székek, éjjeliszekrény… Mit akarhat ezzel Birkás-Nagy? Kinek készítette ezt a szobát? És miért nem lakik az illető majd nála, az ő lakásában? Olyan furcsa, titokzatos ez a dolog…” […]
„ – Fiúk – mondta izgatottan –, ezt jelenteni kell a rendőrségnek! – Nem a rendőrségnek – szólt közbe Müller –, hanem az Államvédelmi Hatóságnak! Ha a kulák tervez valamit – és biztos, hogy tervez –, akkor az az Államvédelmi Hatóságra tartozik!”
Hiába volt „Boros Peti” „Müller” nevű barátja ilyen élelmes (ez már egyenesen az ÁVH-ra tartozik!), „Surányi”, az őrsvezető megakadályozta őket, és a „jelentéskötelezettség teljesítése” helyett szavazásra bocsájtotta a kérdést: „Felemelte a kezét. Ugyanakkor Farkas és Holicska keze is a magasba emelkedett. – A többség – jelentette ki Surányi. – Tehát nem jelentünk semmit! Hanem ettől a perctől fogva, éjjel-nappal figyeljük Birkás-Nagyot!”
Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu
Ezután a „Feri” nevű úttörő is bemászott „Birkás-Nagyhoz”, hogy leellenőrizze „Peti” állítását, és megpillantott egy titokzatos kerékpárost: „Amit látott, ami itt játszódott le a szeme előtt, napnál fényesebben igazolja, hogy jó nyomra bukkantak: – ez a Birkás-Nagy valami titokzatos dolgot készít elő, valami gazságra készül.
Csak gazságra készülhet az olyan ember, aki alól kihúzták a talajt, aki most már nem uzsorázhatja ki a falu szegényeit, akinek a körmére néznek… De ki lehetett az a titokzatos kerékpáros?
És az is biztos, hogy Birkás-Nagy várta, hiszen a biciklista nem kopogott be a kapuján. És miféle csomag volt az, amit átadott? Csak tilos dolog lehet, hiszen olyan titokzatosan csinálták, éjnek idején…”.
Sajnos az önfejű őrsvezetőt az újabb nyom csak elbizakodottabbá tette: „Látjátok – mondta Surányi diadalmasan és szavait elsősorban Petihez intézte – a mi munkánknak megvan az eredménye! Ezt az egész ügyet mi fogjuk kinyomozni! Egyre érdekesebb lesz a dolog. Birkás-Nagy lakószobának rendezte be a csűrt, eltávolította házőrző kutyáját és ma éjszaka titokzatos úton, titokzatos csomagot kapott! Most a mi feladatunk… Boros Peti felugrott. Szőke haja a homlokába lógott és ezúttal az ő szeme villogott olyan haragosan, mint tegnap Surányié.
– Most a mi feladatunk, hegy elmenjünk az Államvédelmi Hatósághoz, és jelentsük, ami történt! Ha éppen tudni akarod”.
Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonái mondják az eskü szövegét
MTI Fotó/Magyar Fotó
És megérkezik a jóságos ÁVH-s
Miután a jelentésre kész „Boros Peti” lelkesedése ezúttal sem hatott, letért a közös útról, és inkább saját hatáskörében lett besúgó. Figyelmeztette az ismerősök közé tartozó, jóságos államvédelmi tisztet, „Varga őrnagyot”, aki leleplezte a gonosz kulákot. Nem sokon múlott, nem véletlen, hogy az ÁVH-s komolyan, de azért barátságosan elbeszélgetett az őrssel. Az okos, haladó szellemű Varga egy mese köntösében végezte el az előírt felvilágosítást: „ – Arra is rájöttek a pajtások – folytatta Varga őrnagy zavartalan nyugalommal –, hogy a kulák eltüntette a kutyáját. Nyilván azért, hogy ne ugassa majd meg a vendéget, akit ebbe a csűrbe vár.
No most, ti persze azt hiszitek, hogy a fiúk azonnal elmentek az Államvédelmi Hatósághoz és jelentették ezt a különös dolgot. Mert hiszen ez lett volna a kötelességük! Hazafias kötelességük! Hát nem úgy tettek, pajtások.
Igaz, akadt közöttük két pajtás, aki azonnal látta, hogy ez olyan dolog, ami nem rájuk tartozik, hiszen ők nem nyomozóhatóság, nekik nem feladatuk, hogy a kulákok gaztetteit felderítsék.
De annak az őrsnek volt egy nyakas, mindenáron vezérkedni, parancsolgatni akaró vezetője. Ő úgy döntött, hogy megfigyelik a kulákot, megfejtik ezeket a rejtélyes dolgokat és már csak akkor fordulnak az Államvédelmi Hatósághoz, amikor mindent tudnak! Az az egy fiú, aki a helyes úton akart járni, hiába ágált, hiába vitatkozott, a többség leszavazta.
És képzeljétek el, még azzal is megfenyegették, hogy árulónak tekintik, ha jelenteni meri a dolgot! No, hát aztán felfedezték, hogy a kulák éjszaka rejtélyes csomagot kapott és még ekkor sem jelentették a dolgot. Ugye, helytelen volt, pajtások?”
Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu
Az volt, „Varga őrnagy”! A belátás után következhetett a szentencia: „Az Államvédelmi Hatóság mindig előbbre lát, mint az ellenség; már régen tudta, hogy mi készül.
Ez a bizonyos kulák nem akart mást, mint felrobbantani az épülő gépgyárba érkező új szovjet gépeket. Már elő is készítette a vasúti merényletet, abban a titokzatos csomagban, amit éjszaka kapott, robbanóanyag volt.
De tegyük fel, hogy az Államvédelmi Hatóság nem tudott volna erről a dologról. Tegyük fel, hogy abban a bizonyos egy szál pajtásban nem győzött volna az igazi hazafiúi érzés, a kötelességtudás és nem jelentette volna az eseményeket. Akkor bizony – az őrs rosszul értelmezett hősködése miatt – nagy baj történt volna. Mindez pedig azért, mert néhány pajtás úgy gondolta, hogy betöltheti az Államvédelmi Hatóság feladatát. Ugye, pajtások, ez nagy baj lett volna…? Hát eddig szól az én mesém!”
Nem meglepő, hogy a történet a helyes önkritikával zárult:
„Surányi Boros Petire emelte a szemét. Kis ideig töprengett, azután közelebb lépett hozzá. – Jól tetted, hogy jelentetted… Bocsáss meg, Peti!”.
Kulák letartóztatva, ügy lezárva.
A cigándi úttörők a valóságban is nyomoztak a kulák után
Ha azt gondoljuk, az egész csak mese, tévedünk. Ákos Miklós műve 1952 nyarán jelent meg folytatásokban, és éppen az egyik akkori számban jelent meg a következő cikk a címlapon („Aki a hazáját igazán szereti”): „A cigándi úttörők nemcsak azzal segítették a beadást, hogy felköszöntötték a legjobbakat, hanem azt is éberen figyelték, ki nem teljesíti kötelességét. Kertész János falubeli kulák feketén csépelt el négy kéve árpát.
A pajtások kinyomozták ezt és amikor előadást rendeztek Korea megsegítésére, kiénekelték csasztuskában a mesterkedését.
Volt nagy megrökönyödés, nevetés! A kulák, aki – hogy a népet megtévessze – maga is eljött az előadásra, bizony szedte a lábát, ahogy kifelé igyekezett a teremből.”
Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu
Talán agyon is verték szegényt. Rövid kutatás után kiderült, hogy nem véletlenül Ákos Miklós írta meg a javallt feljelentés történetét. Az 1945-ös Kossuth népe egyik száma a következőképpen ünnepelte a szerzőt:
„Itt említjük meg, hogy a Madách Színház lekötötte előadásra Ákos Miklósnak, a kitűnő írónak, a politikai rendőrség egyik vezetőjének vígjátékát, amely a mai idők egy aktuális kérdésével foglalkozik.”
Igen, Ákos Miklós az ÁVH őrnagya volt.
Folytatom. (A cikket a Ludas Matyiban megjelent kulák karikatúrákkal illusztráltam.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS