Másfél hét múlva választ Európa, és a különböző politikai erők már így, a kampány finisében inkább a lehetséges koalíciókkal törődnek, mint a választók további megtévesztésével. Ebből következik, hogy az azonnali.hu sem fél elemzést közölni arról, hogy a szélsőliberális és a szélsőbaloldali pártok miként fogják kicselezni az Európai Néppártot a választás utáni koalíciókötés során.
A kampányok tehetetlensége miatt már sem az EPP, sem a valóban centrumpárti szavazók nem tudnak már reagálni arra a lehetőségre, hogy a földrész választóinak csekély töredékét képviselő ultraliberálisok esetleg meghatározó befolyást szereznek az EP-ben.
Az európai pártpolitika ugyanis radikálisan megváltozott az elmúlt tíz évben. A hazai tapasztalataink alapján ezt azonban nehéz felfognunk, ugyanis a Fidesz léte és támogatottságának folyamatos magas szintje lehetetlenné tette, hogy a pártrendszer ugyanolyan módon destabilizálódjon, mint szinte minden európai országban. Az ellenzéki térfélen lezajló, sokszor abszurditásba hajló fragmentálódási folyamat azonban pont olyan, mint nyugaton, csak ott a választók sokkal nagyobb részét érinti. A magországokban a hagyományos centrumpártok, kereszténydemokraták, szociáldemokraták és ezeknek a különböző konzervatív-liberális mutációi eltűnőben vannak, abban az értelemben mindenképpen, hogy az egykor a politikai tér 80-90 százalékát uraló pártok már Németországban is 50 százalék alá szorultak. Mindezt úgy, hogy nem egymáshoz konvergált a politikai pozíciójuk, hanem az ultraliberális szélsőségesekhez. Az, hogy a liberálisok által uralt politikai közbeszédben őket továbbra is centrumpártoknak nevezzük, miközben a liberális demokrácia legnagyobb támogatói, csak egy hazug címkézés, semmi más. A CDU a mai politikai nézeteivel még a balszélről sem fért volna be a húsz évvel ezelőtti Bundestagba. A német egyesülés után Merkelt az SPD-be sem vették volna fel a jelenlegi nézeteivel. Ennek a folyamatnak a következtében a politikai centrum kiürült, mert a médiadiktatúra miatt az egyébként centrumba törekvő, az igazi centrumpárti szavazókat megszólítani tudó és akaró új pártokat karanténban tudják tartani és szélsőségesnek tudják bélyegezni.
Az ultraliberális erőknek kellenek a többséghez a centrum szavazói, az igazi kereszténydemokraták és szociáldemokraták, hiába gyűlölik a nézeteiket ezeknek a ciszheteró, nem multikulturális, európai fehér embereknek, akik között még keresztények is vannak. Vagy legalábbis nagy valószínűséggel kellenek. De a jelenlegi trendek megengednek egy olyan feltételezést is, hogy a szélsőbal, a szélsőzöld, az ultraliberálisok és a számtalan futóbolondokból álló kis párt esetleg többséget szerezhet, és akár teljesen kihagyhatja az EPP maradékát a buliból. Ugyanis nemcsak jobbra lehet távozni ebből a pártcsaládból, hanem balra is, vagyis az EPP nem jelentéktelen liberális szélsőségeseinek érdemes lehet átpártolni például Macron a liberálisokkal (ALDE) gründolt új frakciójához vagy a zöldekhez is akár.
Az Európai Parlament pillanatnyilag második legnagyobb frakcióját, a balközép S&D-t vezető Bullmann már elkezdte pedzegetni ezt a lehetőséget, hiszen ha az EPP-t sikerül két irányból is meggyengíteni, akkor könnyen ők lehetnek a legerősebbek. Az S&D számára már nem kényelmetlen az egyébként eddig általuk liberális szélsőségesnek tartott Macronnal is összeállni a bizottsági elnökség megszerzése érdekében.
Frans Timmermanst, az Európai Bizottság első alelnökét (j) fogadja Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök az athéni hivatalában 2019. április 1-jén. Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Jánisz Koleszidisz
De még ha csak ezekre lenne szükség. A többséghez Cíprasszal, mindenféle teljesen agyament szélsőségessel, az összes kommunistával össze kell majd állniuk. És ez nem derogál a jobboldalt folyamatosan szélsőségesező elvtársaknak, uraknak és genderbizonytalanoknak. Itt az ideje felfognunk, hogy a nyugati hülyék nem tekintik szélsőségesnek a kommunistákat.
A német szociáldemokratákhoz sokkal közelebb áll egy antifa, maszkos, gyújtogató elmebeteg, mint egy templomba járó keresztény. Talán már a CDU-hoz és a CSU-hoz is.
Szalámitaktika – ideje, hogy felelevenítsük ezt a szép, régi magyar kifejezést. A néppártról a választások előtt jobbról leszalámizták a Fideszt, utána pedig le fogják szalámizni balról a liberális ágenseket. A technokrata jobboldali pártokat pedig, amelyek már a hagyományos jobboldali centrumpártok árulására reakcióként jöttek létre, már eleve sikerült kiszorítani mindenféle koalíciós lehetőségből.
A néppárt halott, ahogy Nyugat-Európában a politikai centrum mindenütt. Liberális szélsőségesek és szélsőjobboldaliként címkézett, karanténban tartott pártok versenyeznek a szavazatokért. De ezen a választáson kétséges, hogy a ’90-es évek magyarországi liberális médiatúlsúlyához hasonlatos helyzetben megnyerhetik ezt a csatát a feltörekvő új, igazi jobboldali pártok.
A Fidesz gyakorlatilag 1993 óta a politikai centrumban van. A néppártosodása elfogadhatóvá tette minden racionális szavazó számára, alapvető elveiből nem adott fel semmit, miközben a baloldali és liberális pártok igazi szélsőséges politikai erőkké váltak. Ideje, hogy ez a szóhasználatunkban is megjelenjen. Ne mondjuk ki a liberális szót többé a szélsőséges jelző nélkül.
Fotó: EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS