“Olyan sok gyalázatosságot követtek már el nagyapám emléke ellen, nem is idézném, mert nem süllyedek olyan mélyre, amilyen mélyen ők vannak” – mondta a HVG-nek Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin. Aztán emlékei között mégis hosszasan sorolja a sérelmeit és persze kritikáit az újratemetéssel és az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Szerinte az ’56-os emlékév is felért egy cserbenhagyásos gázolással Nagy Imre hírneve, személye és történelmi szerepe ellen. De fájlalja azt is, hogy a Terror Háza igazgatója egyszer azt nyilatkozta, hogy “széppé kívánja tenni” a június 16-i gyásznapot, mert az Jánosi szerint olyan, mintha az aradi vértanúk kivégézésére utcabállal emlékeznénk. A mostani rendszert a kádári diktatúrához hasonlította; szerinte a botrányos és korrupt kormány megosztja a nemzetet. Hamis történelemképet mutatnak, zajlik a koncentrált agymosás, miközben arra várnak, hogy meghaljon az, aki tanúként még emlékezik a múlt történéseire.
Nagy Imre újratemetésének harmincadik évfordulója alkalmából kért interjút a balliberális portál Nagy Imre unokájától, aki – legalábbis a megjelent cikk alapján – nagyobb hangsúlyt fektetett Orbán Viktor és politikája ostorozására, mint a nagyapjával kapcsolatos emlékek megosztására.
Jánosi Katalin úgy emlékszik az újratemetés harminc évvel ezelőtti napjára, mint katartikus élményre, “amikor nemlétre ítélt mártírjaink és mi, magyarok is új életet, feltámadást nyertünk”. Hozzáteszi: “A tömeg emelkedett némasága, a nemzet lelkiismeretének hangjai, a gyász és a tisztelet nagy emberi kárpótlást nyújtottak”.
Csak Orbánnak nem kellett volna olyan hangosnak lenni… sőt, talán nem Orbánnak kellett volna beszédet mondani…
A Nagy Imre-unoka úgy emlékszik Orbán Viktorra, mint egy ismeretlen fiatalra, aki túl hangos és erőszakos volt. Felidézi, hogy minden felszólalót ismert, csak Orbánt nem. Hallotta, hogy megy a tanakodás a szervezők között, ki képviselje a fiatalokat, végül Orbán szólalhatott fel.
Feltűnt kiabáló, magas hangja és beszédének erőszakossága
– fogalmaz. Mint mondja, még meg is vitatták a jelenlévőkkel, hogy nem Orbánra kellett volna bízni a feladatot, mert nem tartotta be a megállapodást, hogy nem beszélnek a szovjet csapatok kivonásáról, és
egyáltalán nem illettek szavai az amúgy szintén kemény hangú, de a nemzet összefogását hangsúlyozó beszédek közé.
Ráadásul ennek a fiatal politikusnak ahhoz is volt mersze, hogy a hatodik koporsót – ami a jelen nem lévő összes ’56-os mártír számára volt fenntartva – az “ő fiatalságuk koporsójának” nevezze.
A továbbiakban Jánosi tovább fűzte elméletét, miért nem érnek fel a mostani kormánypárti politikusok nagyapja cipője talpáig sem:
- nem a köz ügyeivel, hanem saját üzleti ügyeikkel foglalkoznak;
- míg Nagy Imre hazájának egészét szolgálta, a mai vezetők saját hatalmukért saját egójukat szolgálják;
- botrányosak és korruptak;
- hamis történelemképet mutatnak, mert a mai kormánynak fontosabb a fehérterroros változat;
- kommunista gyűlöletből visszafelé lépkedünk a történelemben, miközben a világ elrobog mellettünk;
- a nyakunkban liheg a diktatúra.
A Nagy Imre-unoka úgy látja, minden hamissá és torzzá válik körülöttünk, folyik a koncentrált agymosás, miközben arra várnak, hogy meghaljon az, aki tanúként még emlékezik a múlt történéseire. Szerinte komoly probléma a kommunistagyűlölet is, mert visszaveti az országot.
Szerencsétlenségünkre nemcsak a Kossuth tér 1945 előtti látképét kívánják visszaállítani, hanem egyéb társadalmi állapotok, viszonyok visszaépítése is folyamatban van. Visszafelé tartunk a történelemben, miközben a világ expressz sebességgel robog el mellettünk
– fogalmaz. Megjegyzi, hogy a mostani hatalom felidézi a régi időket, ami számára elfogadhatatlan. Mint fogalmaz, harminc évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy még lehet és lesz is egy olyan hatalom Magyarországon, amely
megszabja jelenünket és jövőnket, meghamisítja múltunkat. Hogy lesz egy új önkényuralom, amely az emberi jogokat negligálja, és olyan országot teremt, amelyben nem születnek egyenlőnek az emberek.
Vezető kép: Youtube
Facebook
Twitter
YouTube
RSS