A felvidéki magyarság szenvedéstörténetének gyökereihez ásott le a MartFeszt második napjának három vendége, Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) elnöke, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke és Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke. A beszélgetők kendőzetlen önkritikával nyújtottak betekintést a szlovákiai politikai élet kulisszái mögé, melynek maguk is évekig alakítói voltak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) politikusaiként. A beszélgetés során ritkán hallott őszinteséggel számoltak be az egykori koalíciós kormánypárt tagjai személyes kudarcaikról, a magyar közösség ellehetetlenítéséről és a szlovák nagypolitika sötét oldaláról: játszmákról, „bizniszelésről” és halálos fenyegetésekről.
Hol rontottuk el? címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a martosi MartFeszten, ahol Duray Miklós, Bárdos Gyula és Berényi József kereste arra a választ, hogy miért romlott többet a felvidéki magyarok helyzete a többi kisebbségéhez képest a rendszerváltás óta. A nyelvtörvény, himnusztörvény és a szlovák többségre törekvő megyekijelölés mellett ugyanis az ötszázezres magyar kisebbség a rendszerváltás óta először lényegében parlamenti képviselet nélkül maradt; csupán a legjobb esetben is vegyesnek tekinthető HÍD-Most jutott be, így ez egy veszélyes időszak kezdetét is jelezheti a felvidéki magyarság számára. Minthogy Szlovákiában 2020-ban lesz a következő parlamenti választás, az elkövetkező időszakban a felvidéki magyarság képviseletének kérdése megosztja a politikusokat és a választókat is. Míg a magyar pártok „osztódással szaporodnak”, a szlovák csoportosulások igyekeznek „bólogató magyarokkal” feltölteni soraikat, akiket aztán „lehet mutogatni” Brüsszelben. A történelem azonban mélyíti a bizalmatlanságot a magyar pártok közt, az újonnan kialakuló, senkivel együtt nem működő mikropártok pedig csak szavazatot visznek el egy esetleges magyar összefogástól. De hogy miért alakult ez így, arra a három meghívott politikus adott választ.
A rendszerváltás előtt kezdődött
Berényi József szerint ha a felvidéki magyarság szenvedéstörténetét kutatjuk, a rendszerváltásnál távolabbra, Trianonig kell visszatekinteni, de legalábbis a II. világháború végéig, mikor megkezdődött a magyarok kollektív bűnösnek való kikiáltása a németeknek nyújtott segítség miatt, miközben Szlovákiában már ’38-39-ben megalakult egy bábkormány, melyet Csehszlovákia lerohanása után Hitler állított Szlovákia élére, évekkel azelőtt, hogy Magyarország hadat üzent volna ’41-ben a szövetségeseknek. Ennek ellenére a háború után megkezdődött a magyar lakosság deportálása, reszlovakizációja és a kultúrharc a felvidéki magyarság ellen. A magyar identitás lebontását célozta a nem szlovák iskolaigazgatók leváltása is, vagy az a kijelentés, miszerint „történelmet és földrajzot csak szlovák tanár taníthat”. A Nagyszombat megyei alelnök szerint ez megtörte a magyar lakosságot, akik ezután már képtelenek voltak az önálló politizálásra. Kifejtette: ennek a retorziónak „köszönhetően” van egy jelentős réteg, amely a szlovák közvéleményhez igazítja álláspontját, és ezáltal politikailag passzívvá válik. Jobb esetben ez a réteg a jogfosztás ellen felszólal, de jogai kiterjesztéséért már nem emel szót. Ilyen bázissal pedig nem lehet előrevinni a magyar közösségek ügyét, legjobb esetben is csak konzerválni lehet azt – vélekedett Berényi.
Összefogás nélkül lehetetlen
Az elmúlt 30 év legnagyobb hibájának Duray és Bárdos egybehangzóan a magyar politikai erők összefogásának hiányát nevezte.
A magyarok megosztása. Erre épült fel a felvidéki magyarpolitika
– mondta Duray keserűen, hozzátéve: ehhez az is kellett, hogy a felvidéki magyar politikusok partnerek legyenek ebben a játszmában az elmúlt 30 évben.
Az MKP egykori ügyvezető alelnökeként Duray közvetlen közelről kísérhette végig a párt tevékenységét. Mint elmondta, az összefogás már csak a pártban jellemző pozícióféltés miatt is lehetetlen lett volna a magyar szervezetekkel. Szerinte Bugár Béla vezetésével a párt teljesen megalkudott a mindenkori hatalommal, és olyan javaslatokat is megszavazott – pusztán saját pozíciójának megőrzése érdekében -, amelyek a magyarság ellen valók voltak. Duray hozzátette: az egyik szavazás alkalmával Bugár meg is fenyegette, hogy ha nem szavazza meg a javaslatot, akkor „kicsinálja”. A jelenlegi SZKC-elnök pedig meg is szavazta a javaslatot.
Berényi a legnagyobb hibának a megyerendszer oly módú kialakítását nevezte, melynek következtében úgy rajzolták meg a határokat a döntéshozók, hogy egyetlen magyar többségű megye se legyen. A megyei alelnök szerint ezzel az önkormányzati önrendelkezés minden lehetőségétől megfosztották a felvidéki magyarságot. Hozzátette: egy esetlegesen létrejövő magyar többségű megye jelentős megtartó erőt is jelentene a közösségnek.
A szlovák politikai elit azt gondolja, hogy ezekkel (a magyarokkal) fel lehet törölni a padlót
– reagált Bárdos. Hozzátette: a magyar politikusoknak nem elég a „stabilitást” képviselniük, tevőlegesen is fel kell lépniük a magyar érdekek érdekében.
Szép szólam a stabilitás, de a stabilitás nem mehet az érdekképviselet rovására
– mondta Bárdos.
Nem volt még ilyen fontos választás
Bárdos elmondta: nem volt még olyan fontos választás, mint amilyen a jövő évi lesz, mivel ha akkor nem sikerül magyar pártnak a parlamentbe jutnia, az végzetes lehet a felvidéki magyarságra nézve; újabb olyan törvények jöhetnek, mint például a himnusztörvény, amelyekkel tovább szűkíthetik a magyar kisebbség önrendelkezési jogát.
A jövő évre tekintve az egyik legnagyobb problémát a magyar pártok széthúzása jelenti. Jelenleg úgy néz ki, hogy négy magyar szervezet is indulni fog, azonban ezek egyenként mind a parlamenti küszöb alatt vannak, együtt viszont már szinte biztosan szereznének mandátumot.
A felvidéki magyarok mobilizációja az erős összefogás függvénye
– jelentette ki Bárdos, majd hozzátette: meg kell nevezni azokat, akik a kerékkötői az összefogásnak, és háttérbe kell őket szorítani.
Ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor nem fogunk ötről a hatra jutni
– fejtette ki.
Berényi szerint az összefogás nemcsak a politikusok megegyezésén múlik. Mint mondta, szükség van olyan célok kitűzésére, amelyekről a választók is elhiszik, hogy elérhetőek; csak így lehet őket kimozdítani az apátiából.
Az MKP összeírt egy programot, melynek középpontjában az önkormányzatiság erősítése áll
– tette hozzá. Elmondta azt is, hogy bár fontos lenne egy magyar többségű Dunamenti megye, de ez ellen a szlovák kormányzat minden eszközzel tiltakozik; szerintük ez egy szakadár mozgalom előjátéka lenne.
Voltak sikerek is
Zárszóként a negatívumok mellett a felvidéki magyar politikusok eredményei terítékre kerültek. Az egyik ilyen eredmény egy fontos ellencsapás a szlovák kormány magyarellenes kultúrharcában: a révkomáromi Selye János egyetem, ahol a legmagasabb szinten folyik magyar nyelvű képzés több karon.
Duray az uniós csatlakozásról szóló népszavazást nevezte a felvidéki magyarság legnagyobb vívmányának. A szavazás csak a magyarok lakta területek átlagon felüli részvétele miatt lehetett érvényes, azaz Szlovákia csak a felvidéki magyaroknak köszönheti EU-s tagságát.
Fotó: Felvidek.ma
Facebook
Twitter
YouTube
RSS