A magyar ellenzék állapotáról mindent elárul az a pillanatkép, hogy a többfunkciós Ungár Péter egyedül ült fel a színpadra Harrach Péterrel és Böröcz Lászlóval vitatkozni. Rajta kívül egyik ellenzéki párt képviselője sem tartotta fontosnak, hogy tündérport szórjon a közönség szemébe a magyar pártpolitikáról szóló tusnádfürdői kerekasztal emelvényéről. Iparági pletykák szerint azért, mert féltek, hogy mire hazaérnek, nem találják meg a pártjukat. Az LMP képviselője tehát magányosan állta a sarat a kormánypártok delegáltjaival szemben, aminek következményképpen a tüzes vita hamar kedélyes kötözködéssé vált, a pártok képviselői pedig egymás meg- és legyőzése helyett a közönség támogató nevetésére gyúrtak rá a másik kigúnyolásával.
Miért van ilyen rettenetes állapotban az ellenzék, és miért tombolnak az európai színtéren? – tette fel az adekvát kérdést Deák Dániel, a műsor moderátora. Ungár rögtön magához ragadta a szót érintettként, és természetesen a Fideszt hibáztatta. Amikor a Fidesz nem támogatta Kovács László bizottsági ambícióit időszámításunk kezdetén, akkor valami eltört, és ők ezért bolondoznak. De azért hozzátette: ha az LMP bejut az EP-be, akkor sokkal jobb arcok lettek volna, ami nekünk, hallgatóknak legalább annyira fontos információ volt, mint a nagymama és a villamos közismert relációja. Hogy fokozza a feszültséget, azt is kijelentette, hogy a kétpólusú pártrendszert is a Fidesz csinálta, ők ezért kénytelenek a többi ellenzéki párttal összefogva megnyerni az önkormányzati választásokat és megsemmisíteni a Fideszt.
Gyurcsány hozzáért és tönkrement az ellenzék
Harrach válaszul arról elmélkedett, hogy a látszat ellenére nincs egységes ellenzék. Nem képesek viselkedni, nem is olyan hatékonyak, mint a Fidesz. Nem hitelesek, nincs karizmatikus vezetőjük és nem fegyelmezettek, pedig a politikai elemi logikája szerint enélkül nem lehetnek sikeresek. Böröcz a nemzeti minimumot kérte számon az ellenzék egyedüli jelenlévő képviselőjén, és emlékeztette az egybegyűlteket, hogy míg korábban csak a Demokratikus Koalíció szélsőséges szektája nem tartotta magát a nemzeti minimumhoz, azóta a tombolás a teljes ellenzék fő tevékenysége lett. Ezután, hogy csillapítsa a szívdobogásunkat, megjegyezte, hogy amihez Gyurcsány Ferenc hozzáér, az rohamos sebességgel megy tönkre; most az ellenzékkel csinálja ezt, szóval nincs miért aggódnunk. De azért reményét fejezte ki, hogy képesek lesznek lecsillapodni, és nem a DK szellemisége lesz az ellenzéki politizálás alapja.
Botrány a pályán, botrány az utcán
A kormánypárti képviselők által elmondottakra válaszul Ungár Péter azzal lepte meg a közönséget, hogy a téli és tavaszi parlamenti hisztériájuk felelőse a Fidesz, mert egyrészt házszabályellenes módon fogadta el a német gyárak kívánságára született túlóratörvényt, másrészt ők kezdték, amikor Gyurcsány alatt kivonultak az ülésteremből. Majd a történelem eldönti, hogy sikeres volt-e ez a művelet – urigellerezte meg magát Ungár Péter, abban bízva, hogy történelmi távlatokban végül működni fog a hisztériájuk. Persze ő sem szereti Gyurcsányék határon túliak elleni uszítását, de azért is a Fidesz a felelős, mert ők meg a migránsok ellen uszítanak.
A zöldpolitikai blokkban a képviselők egyaránt agyonszerették a természetet; vita csak ott alakult ki, hogy lehet-e áramot termelni a szeretet és az összefogás erejével, vagy egy darabig még szükségünk lesz a paksi erőműre. Ungár Péter szerint mindent be kell zárni, legfőképpen Mészáros Lőrinc erőművét, de a „mi legyen helyette” kérdéskört már nem bontotta ki. Harrach és Böröcz egyaránt hitet tett az atomenergia, mint az egyetlen rendelkezésünkre álló, környezetbarát áramtermelési technológia mellett, ezért nem is fogják magukat odaláncolni Ungár mellett az erőművek kapuihoz.
Reálpolitikából és magatartásból egyes
A zöldpolitikai kötelező után a felek ismét visszatértek az ellenzék viselkedésére: Harrach nemes egyszerűséggel magatartásproblémának nevezte. Mert ugyan a bekiabálás klasszikus parlamenti műfaj, de az ellenzék ennél taplóbb módon viselkedik. Példája szerint úgy, mintha most ő vizet öntene Ungár fejére, miközben beszél, de ő ilyesmit nem csinál. De azért valahol irigyli Ungár Pétert, mert ellenzékinek lenni könnyebb, hiszen nincs semmilyen felelősségük, a reálpolitika sem a kezüket, se a szájukat nem köti, ezért is fantáziálhatnak az atomenergia-mentességről.
„Szólni fogunk”
Az Európai Unió állapotáról szóló részben a fellépők képesek voltak azon veszekedni, hogy egyetértenek. Sem Böröcz, sem Ungár nem híve az Európai Egyesült Államok elmebetegségének; az eurót sem akarják bevezetni, mivel az kizárólag a magállamoknak kedvez. A vita ott vált teljesen indokolatlanul hevessé, hogy Böröcz úgy fogalmazott: csak akkor fogják bevezetni az eurót, ha az érdekében áll az országnak, amit Ungár képtelen volt elfogadni, dátumot követelt. Böröcz erre csak annyit mondott, hogy szólni fogunk. Harrach az ifjak heveskedése után a feladott és a megosztott szuverenitás boncolgatásával csitított: nem ugyanaz, ha megállapodunk valamiben, mint amikor ránk kényszerítik az akaratukat a nyugati magállamok.
Ungár ekkor hirtelen Soros szagát érezte a levegőben, és kijelentette, hogy a Fidesz a hibás, hiszen időszámításunk kezdetén még jóban voltak a világmegváltó milliárdossal. Ezzel szemben az LMP a nemzet oldalán áll, és sérelmezte, hogy béna a nemzeti kultúránk. 9 év alatt nem sikerült értelmes filmet készíteni a történelmünk meghatározó fejezeteiről, és utoljára akkor voltunk menők, amikor a dualista államberendezkedés keretében megosztottuk a szuverenitásunkat a Habsburgokkal.
Duzzadó önbizalom
Az őszi önkormányzati várakozásokat érintő topikban a vita résztvevői egyaránt bejelentették a győzelmet; izgalmat csak az hozott, amikor Ungár lelkesen fikázta a Fideszt, és kifogásolta, hogy azt beszélik, a kormánypártok a fejlesztési forrásokkal zsarolják a szavazókat, ami benne a legrosszabb Gyurcsány-korszakot idézi fel. Böröcz válaszában azt fejtegette, hogy ugyan nem lehet a világ összes problémáját 9 év alatt megoldani, de nézzenek az eredményjelzőre: ég és föld a különbség a Demszky-korszakkal összehasonlítva. Ha meg tartósan magas marad a gazdasági növekedés, akkor még a dualizmus korát is meg lehet haladni.
Záróakkordként az örökzöld összefogás-tematika került elő megint: Ungár azzal sokkolta az álmélkodó közönséget, hogy ő sem érti, miért szavaztak ennyien Gyurcsányra. Ez szerinte az univerzum egyik legnagyobb misztériuma, de meg kell tanulni együtt élni vele, mint kikerülhetetlen ténnyel. És ugyan az LMP történetének legmélyebb válságát éli, de azért reménykedik, hogy oszt még lapot nekik a sors.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS