Az evangélikus egyház is vizsgálatot indított Donáth László ügyében, miután a lelkész ellen szexuális kényszerítés miatt rendeltek el nyomozást. Azt, hogy az egykori MSZP-s képviselő ügye miképpen hat az evangélikus közösségre, az egyház és a külvilág kapcsolatára, egyelőre nem látni. Az evangélikusok közéleti szerepéről, valamint a melegházasság elfogadásának kérdéséről is faggattuk Prőhle Gergelyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjét. A volt berlini nagykövet az interjúban kifejtette véleményét az egyházi emberek ügynökmúltjáról is, de a migrációról és a magyar kormány családpolitikájáról is kendőzetlen őszinteséggel beszélt.
Mozgalmas időszak áll Ön mögött. Hogy van most, Gergely?
Köszönöm kérdését, kicsit szokatlan ez a gondoskodó odafordulás a PestiSrácoktól, jól vagyok. Van feladatom bőven a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Habsburg Ottó Alapítványnál is. Az egyetem tehetséggondozó, nemzetközi és határon túli tevékenysége is dinamikusan fejlődik. Jó látni, hogy a Ludovika épületében, ahol beszélgetünk, és melynek megújulását különböző testületek tagjaként kezdettől fogva nyomon követhettem, a kiváló infrastrukturális körülmények között egyre jobb programok valósulnak meg. Ez a csodálatosan felújított intézmény a nemzeti történelem fontos része, s ez a tény mindenkit kötelez, akár katona, akár civil. A Habsburg Ottó Alapítvány dolgai is jól alakulnak, haladunk a hagyaték feldolgozásával, készítjük elő a digitalizáció folyamatát, ami korábban és azóta is sokat foglalkoztat. Ugyanakkor több konferenciára, rendezvényre is készülünk, az egyik, a 30 éves évforduló okán Habsburg Ottó és a rendszerváltás viszonyát elemzi; az alapítvány gyűjteménye egyébként majd a Budavári Palotában kap helyet, ahová várhatóan 2022-re tudunk majd véglegesen beköltözni, ennek tervezése is elkezdődött már.
Zéró tolerancia
Gondolom, hogy az evangélikus egyház világi vezetőjeként sem unatkozik… Az elmúlt napokban kapott szárnyra a hír, hogy az evangélikusok is vizsgálják Donáth László szexuális zaklatásának ügyét. Ez mit jelent pontosan?
Donáth Lászlóra vonatkozóan egyházunk is kapott bejelentéseket, aminek következtében északi egyházkerületünk elnöksége jogi szakértőink bevonásával, és főleg az érintettek iránti nagy tapintattal igyekszik feltárni, hogy mi is történt valójában. Fabiny Tamás tavaszi elnök-püspöki beiktatási beszédében világossá tette, hogy az egyházon belül zéró tolerancia érvényesül bármilyen kényszerítéssel, erőszakkal, inzultussal kapcsolatban. De ha nem mondta volna el ezt a beszédet, akkor is természetes, hogy a jelen helyzetben cselekednünk kell. Mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen esetek igen érzékenyek, ráadásul az egyes tanúvallomások különbözősége a bizonyíthatóságot is érinti. A világi hatósági és az egyházi vizsgálat párhuzamosan zajlik. Az egyházkerület testületei és a mentálhigiénés szakemberek a kapott információk, az érintettek nyilatkozatai fényében igyekeznek a közösség védelmében is transzparens módon eljárni, és főleg a sebeket begyógyítani. Mindezek fényében először is az érintett gyülekezet dönthet majd, hogy továbbra is együtt kíván-e működni a lelkészével, avagy sem. A hatóságok munkájának eredményét nem lehet előre látni, az azonban biztos, hogy a sértettek védelme minden szempontot felülír, még a híradások kapcsán olykor jól látható politikai kommunikációs szempontokat is. Nem véletlenül hangsúlyozta ezt az északi egyházkerület elnökségének közleménye is.
A keresztény szabadság a domináns
Donáth László nem csupán evangélikus lelkész, hanem szocialista képviselő is volt. Mennyire általános az evangélikus egyház balra tolódása európai és hazai viszonylatban?
A helyzet ennél sokkal összetettebb, mert nemcsak szocialista, hanem MDF-es, SZDSZ-es, sőt, MIÉP-es országgyűlési képviselő lelkészünk is volt az elmúlt évtizedekben. Mi több, Font Sándor fideszes országgyűlési képviselőt, a Mezőgazdasági Bizottság elnökét déli egyházkerületünk a múlt évben választotta meg világi vezetőjének; az államtitkári karban is számos hitsorsosunk van. Ez is mutatja, hogy az egyházon belül érvényesül a politikai szabadság; a lényeg, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Amikor a miniszterelnök Tusnádfürdőn a keresztyén szabadságról beszélt, akkor a lutheránus hallgató rögtön észlelte, hogy Luther Mártonnak “A keresztyén ember szabadságáról” című munkájára is utal. A kegyelem, a megváltottság ténye, vagyis a kereszténység szabaddá tesz. Így tehát ha vitatkozunk is egymással olykor súlyos politikai kérdésekről, a közösen átélt keresztény szabadság a domináns; ez az, ami szorosan összeköt. Önmagáért beszél, hogy Kossuth, Petőfi és Görgey egyaránt evangélikusok voltak. Van azonban számos szociológiai érdekesség a protestáns egyházak európai történetében, ami a XXI. század elején is tanulságos lehet: ha Németország választási térképére nézünk, akkor – a nagyvárosokat kivéve – a hagyományosan katolikus vidékek kereszténydemokrata, míg a hagyományosan protestánsak többnyire szociáldemokrata szavazók. Skandináv példákat is tudnék sorolni. Mindez tehát nem újkeletű jelenség, hanem történeti tény. Magyarországon nincsenek ilyen egyértelmű politikai tendenciák, a helyzet további érdekessége hazánkban ugyanakkor a regionálisan változó magyar, német, szlovák etnikai háttér.
Angela Merkel is evangélikus lelkészcsaládban nőtt fel.
Igen, nála fontos megnézni azt, hogy ebből a közegből mit hoz magával, és ez milyen módon hat a mindennapi politikai döntéseire. Gondoljunk csak arra, amikor azt hangsúlyozta, hogy neki nem célja az azonos neműek házasságának bevezetése, személyes álláspontja pedig bibliai alapokon nyugszik. Pártelnökként ugyanakkor nem írt elő semmilyen frakciófegyelmet a szavazáskor. A migráció gyakorlati kezelésében a kancellár súlyos hibát követett el, véleményem szerint lutheránus szempontból is. Mert bár a felebaráti szeretet jegyében segíteni kell mindenkit, aki valóban segítségre szorul, ez személyes, egyéni keresztény felelősségünk. Ugyanakkor a keresztény közösség védelme is elengedhetetlen. Ebbe az irányba mutat Luther Mártonnak a kettős kormányzásról szóló tétele.
“A végcél a tisztánlátás és nem az ítélkezés.” Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Mit gondol, az evangélikus egyházban megtörtént a rendszerváltás?
Igen, talán sokkal inkább, mint másutt. Fontos ugyanakkor pontosan megértenünk, hogy mi történt a rendszerváltást megelőző időszakban. Ezt olyannyira így gondoljuk, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése 2005. májusi ülésén az ügynökkérdéssel foglalkozó Tényfeltáró Bizottságot állított fel. A végcél a tisztánlátás és nem az ítélkezés, ezért a történettudomány módszereivel folyó kutatómunka eredményeinek értékelésénél fontos szerepet kap a jog és a sajátosan egyházi, teológiai szempont is. Nem csupán az a fontos, hogy kik voltak az érintettek, hanem az is, hogy milyen kényszerítő erők hatására váltak beszervezettekké. A folyamat hitelességét segíti, hogy a vizsgálódás során a mostani egyházvezetéssel rokoni kapcsolatban álló személyeket vizsgálták legelőször. Megrázóan eltérő az egyes emberek sorsa, ezért is hangsúlyos, hogy ne listázzunk, mert lehettek ügynökök, akik meggyőződésből jelentettek, de bizonyosan voltak olyanok, akik áldozattá váltak, és úgy jelentettek. Ezért a tényfeltárás célja nem a bűnbakkeresés, hanem az igazság mindenre kiterjedő bemutatása, az, hogy félinformációkkal senkit se lehessen befeketíteni. Ősszel jelenik meg a harmadik kötet. Sok esetben sajátos kompromisszumokkal találkozunk, melynek keretében a beszervezett személy a kommunista hatalom számára biztosította, hogy rálátnak arra, mi is történik az egyházi közösségekben. Ez azonban azt tette lehetővé, hogy az a közösség mégiscsak működni tudott, ha mindenféle ravaszkodások, megalkuvások árán is, de lélekkel, szívvel, ésszel. Például az imént más összefüggésben emlegetett Donáth Lászlót, mint az ’56-os elítélt Donáth Ferenc fiát fiatal lelkészként szintén “belülről” figyelték. Végtelenül aljas dolog volt, ami akkor zajlott; az evangélikus tényfeltárás erre világít rá. Minden kötetben vannak érdekességek olyanoknak is, akik nem az egyház, hanem a kommunista rendszer működésének rejtelmei iránt érdeklődnek. Tevékenységünk, könyvsorozatunk nem véletlenül nyerte el a történésztársadalom elismerését.
Említette, hogy bizonyos kérdésekben igencsak különbözik a magyarországi egyház véleménye a német vagy éppen a skandináv hittestvéreikétől. Amikor 2013. február 1-én a francia Nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta azt az indítványt, miszerint homoszexuálisok házasságot köthetnek, a magyar egyház továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy a házasság férfi és nő között jöhet létre. Még most is így gondolják?
Igen, a házasság a mi álláspontunk szerint férfi és nő kapcsolata.
Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a kereszténységgel?
A szexuális orientáció nem mérvadó, ha az a kérdés, hogy ki lehet a keresztény közösség tagja. A megváltottság ténye és a bűnbocsánat lehetősége mindenkire nézve érvényes. Ugyanakkor ha a szexualitás bármilyen összefüggésben világnézeti vagy politikai csatározások tárgyává válik, annak számos kockázata van. Az egyház, mint intézmény védelme megkívánja, hogy bizonyos feszültségeket távol tartsunk tőle. Ezt a nyugat-európai egyházak, amelyek a közéleti állásfoglalásokban is olykor hiperaktívnak mutatkoznak, másképp látják. A hazai egyházi álláspont nem kutakodik senki magánszférájában, ha ő maga nem demonstrálja ezt kifelé, ugyanakkor egyértelműen kifejti, hogy a Szentírás szerint mi a helyes. Ezt a logikát követi az egyházi eljárásrend is. Azt látjuk, hogy ha akár az Egyesült Államokban, akár a nyugat-európai egyházaknál ezt a feszültséget beengedik és eszkalálódni hagyták, akkor ennek súlyos és hosszú, a közösséget romboló és megbénító megosztottság lett a következménye. Az viszont, hogy miként tudja elfogadni egy keresztény közösség az azonos neműekhez vonzódó, nyilván sok-sok terhet és fájdalmat is hordozó tagját, az magáról a keresztény közösségről is sok mindent elárul.
“A migráció kezelésében Angela Merkel súlyos hibát követett el, lutheránus szempontból is”
A magyar kormány álláspontját támogatják a migrációval kapcsolatban
Elfogadás, szeretet, keresztényi kötelezettség… Sokszor hallhattuk az elmúlt években ezeket a jelzőket vádlásként, például a migrációval kapcsolatban. Ön mit gondol erről? Kötelességünk segíteni az illegális migrációt?
Az illegális migrációt kötelességünk megakadályozni, ugyanakkor a valóban segítségre szoruló embertársainkon erőnk szerint kötelességünk segíteni. Meggyőződésem, hogy a magyar kormány helyesen cselekedett 2015-ben, és az a helyes álláspont, amit Magyarország évek óta hangsúlyoz: a segítséget kell a válság sújtotta területekre vinni, nem a problémát idehozni. Ennek jegyében a Magyarországi Evangélikus Egyház – összhangban a Merkel kancellár kapcsán már említett lutheri elvekkel – már több alkalommal szervezett gyűjtést a közel-keleti konfliktus áldozatai, és ezen belül is elsősorban az üldözött keresztények javára. Én többször is jártam még 2015-ben a határon, azóta pedig Észak-Irakban is az egyébként szintén evangélikus lelkész Lehel László vezette Ökumenikus Segélyszervezet projektjeit látogatva. Ennek alapján azt mondom, hogy a hazai keresztény közösség, a magyar társadalom biztonságának védelme együtt tud létezni az egyes ember nyomorúsága iránti érzékenységgel. Fontos tehát, hogy az idegennel szembeni gyanakvás ne ölje ki a segítőkészséget. Ebben sokat segíthet a sajtó.
Az ellenzéki szavazók egyik kedvenc kérdése, hogy miért nem a magyaroknak segít a kormány, miért külföldre viszi a pénzt. Nyilván Önök is találkoztak már ilyen kritikus megjegyzésekkel.
Ez nyilvánvaló badarság. Világos, hogy az ilyen nagyságrendű folyamatok szükségessé teszik, hogy egy olyan, gazdaságilag egyre jobb állapotban levő ország, mint Magyarország kormánya, adófizető polgárai figyeljenek arra, ami a világban történik, és adott esetben a zsebüket se kíméljék. A kormányhoz hasonlóan mi is fontosnak tartjuk a magyar emberek segítését, számtalan adománygyűjtésünk bizonyítja ezt. A családpolitikát mi is kiemelten fontosnak tekintjük, egyértelműen támogatjuk a kormány családpolitikai törekvéseit. Ennek egyik jeleként egyházunk a kormány által bevezetett csok-ot a fiatal lelkész házaspárok számára még tovább bővítette: a felvett 10 millió forintos kamatmentes támogatáshoz még kétmillió forintot ad. Tapasztalatunk szerint a kettő nagyon jól hat egymásra; az elmúlt közel egy évben igen magas volt az igénybevételi arány. Ez jól mutatja, hogy egyrészt mekkora szükség van erre, másrészt pedig – és talán ez a legfontosabb –, hogy milyen módon tud állam és egyház úgy együttműködni, hogy valóban közös érdeket szolgáljon.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS