Megbukott a nagy kivándorlásmítosz is: hazatérnek a fiatalok

Örök ellenzéki toposz a kormánypolitikával szemben, hogy mit sem ér a példátlan megbecsülésnek örvendő családpolitika és a rendszerváltás óta sohasem látott gazdasági fellendülést hozó gazdaságpolitika, mert magyarok százezrei pakolják ebben a pillanatban is bőröndjeiket, hogy magyarországi elnyomatásukból kiutat találhassanak a nyugat tejjel-mézzel folyó Kánaánjában.

A G7 gazdasági szakportál friss közlése szerint azonban a Magyarországról történő kivándorlást elsődlegesen a balliberális kormányzás évei alatt elszabadult devizahitelezés gerjeszthette. Ezt a feltevést pedig igazolni látszanak a KSH közzétett adatai, amelyek értelmében trendfordulón vagyunk túl, vagyis többen térnek haza, mint ahányan elhagyva az országot, külföldön próbálnak szerencsét.

Családunk víz-gáz-fűtés szerelőjének története sokak számára ismerősen csenghet. Tizenpár évvel ezelőtt devizahitelt vettek fel, hogy megvehessenek egy egyszerű lakótelepi lakást. A válság először a családi kasszát vágta meg, majd az elszabaduló törlesztőrészletek szinte teljesen ellehetetlenítették az életet. A mindennapi megélhetésért folytatott küzdelemmé váló mókuskerékből lépni kellett. Irány Ausztria. A család itthon, de apa dolgozik, mint a güzü, hogy a megkeresett összegből talpra tudjanak állni. Öt év elteltével megszabadulva a hiteltől, időközben családi házra váltva rendeződni látszanak a viszonyok. Ennek azonban pengeélen táncoló házasság, a gyerekek életéből történő szinte teljes kimaradás, és még sok más fájdalom és keserűség az ára. Én csak annyit tapasztalok, hogy amikor bármi elromlik a házban, hiába hívjuk; talán valamelyik itthon dolgozó kolléga tud valamikor eljönni megcsinálni az éppen rakoncátlankodó részét a lakásnak. Szeretne hazajönni, de még kihajtja a sógorokból, amit keresetben ki tud.

Így riogatott a Jobbik a választási kampányban. Mára kipukkadt a lufi.

Százezerszám indultak el magyarok hasonló indíttatásból családdal vagy anélkül, hogy rendbe hozhassák mindazt, amit nem ők szúrtak el. Hogy is lehet épp ésszel felfogni, hogy megszámlálhatatlan sorstragédia felelősei a dilettáns gazdaságpolitika és esztelen bankfelügyelet gyakorlói voltak. A szociálliberális kormányzás nyolc éve alatt évtizedekre hatással levő problémákat sikerült okozni, amelynek első jelei viszont logikus módon még nem az esztelen pénzszórás – a kormányon töltött évek – ideje alatt jelentkeztek. A 2010-es politikai fordulat ítéletet mondott ebben a kérdésben is, már azelőtt, hogy a probléma legsúlyosabb hatásai jelentkeztek volna. Politikusoktól gyakran hallott kijelentés, hogy a választók bölcsességét nem célszerű megkérdőjelezni; lehet, érdemes lenne a mai, magát ellenzéknek nevező levitézlett gyülekezetnek is újraértékelni a múltbélinek, megbocsátandónak tartott 2010-hez vezető utat.

A számok ugyanis azt mutatják, hogy a polgári kormányzás kilencedik évében már egyértelműen megfordult az a folyamat, aminek eredményeképp hazánk legjobbjai kényszerülnek boldogulást keresni a határainkon túl. Egyelőre a KSH közlése szerint bár nem vaskos a különbség a hazatérők javára, de pusztán az a tény, hogy ez a tábor népesebb, önmagában cáfolata a Jobbik által felkapott témának. A G7 megjelent cikke alapján pedig talán a fiatalok kivándorlását éveken át fő kampányüzenetként harsogó Jobbik-vezérkar jobban tenné, ha a kormány helyett inkább újdonsült szövetségesét, Gyurcsány Ferencet kérdezné fel az ügyben.

A vezető képen Vona Gábor a 2018-as választási kampány Somogy megyei állomásán a tömeges elvándorlás következményeivel járó rémképpel riogatott.