A Földgolyó büszke gyilkosai

Most rögtön elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg sért a „FöldGOLYÓ” kifejezés. Elvégre nem csak a laposföld-hívők érzékenységét illene tiszteletben tartani, de honnan ez a fene nagy patriarchális, ciszhetero bizonyosság, hogy Földanyánk (anyánk??) – azaz Gaia – önmaga gömbként, nem pedig tányérként (esetleg valamilyen átmenetként) identifikál?

Jeszenszky Zsolt írása

No, de komolyra fordítva, van most ez a 16 éves autista kislány, Klímavédő Szent Gréta, akinek a szülei ahelyett, hogy a kortársai közé való minél jobb, könnyebb beilleszkedését segítenék, maguk is elszánt progresszív aktivisták lévén, nem csak hagyták, hogy szerencsétlen gyerekükből mások politikai terméket kreáljanak, hanem aktívan hozzá is járultak ehhez. Így lett Gréta Thunbergből Great Frankenstein, aki szigorú, szúrós tekintettel néz mélyen a lelkiismeretünkbe, prófétál nekünk a közelgő „klímakatasztrófáról”. (Összhangban a zöld pártok és a média által mostanság kötelezővé tett szóhasználattal, a „klímaváltozás” helyett. Kétségtelenül még drámaibb, még hatásosabb.) Dörgedelmesen kioszt mindannyiunkat, és felszólít, hogy azonnal tegyünk valamit. Vagyis nem egészen mindannyiunkat. A szmogtól permanens ködbe burkolózott kínai, indiai, városok láthatóan nem zavarják; a szemetet nyílegyenesen a helyi folyóba öntő afrikai, közel-keleti szokásokkal, általában a harmadik világ ész nélkül szemetelő lakosságával nincs baja. Csak nekünk, a nyugati világban élő gonosz, fehér (pláne ha keresztény) kirekesztőknek kell lelkiismeret-furdalást éreznünk. De azt minden percben…

Greta Thunberg és némi előrecsomagolt élelmiszer.

Félreértés ne essék, nem a környezetvédelemmel van baj. Sem a takarékossággal, vagy az értelmetlen, öncélú túlfogyasztás visszafogásával. Nem kérdés, hogy minden (gyakorlati, környezeti, morális, stb.) szempontból nagyon hasznos lenne nem csak gyermekeinket a környezettudatosabb gondolkodásra, mindennapi cselekvésre nevelni, hanem nekünk is jó példával előjárni. Kevesebbet szemetelni, nem járatni ész nélkül a légkondit, környezetkímélő termékeket és eljárásokat használni, nem mindig mindenből újat venni, lecserélni, upgrade-elni… ezek olyan, nagyon is fontos és valós viselkedésminták, amelyek segítségével az egyes ember, a mindennapokban is sokat tehet a föld erőforrásainak mértékletesebb, hatékonyabb felhasználásáért. De ilyen az is, ha többet járunk tömegközlekedéssel, és az is, hogyha – rossz híreim vannak – minél több helyi terméket fogyasztunk az import csoki, banán, tenger gyümölcsei, stb. helyett; ha kevesebbet ruccanunk a tengerpartra, vagy olcsó, fapados hétvégékre; és ha – még rosszabb hírem van – kevesebb húst eszünk. Nem, nem kell aszkétává válni, nem kell megtagadni a modern világ adta lehetőségeket. De a túlzások nélküli, ésszerű, visszafogott fogyasztással és gondolkodással is ugyanolyan komfortérzetet érhetünk el.

Ipari szinten is rengeteg lehetőség van: használt termékek újrafeldolgozása, környezetkímélő technológiák, stb., stb., amivel a kormányok kötelezhetik – és kötelezik is, főleg a sokat ostorozott, gátlástalan, érzéketlen, fehér, keresztény emberek által dominált nyugati világban – a gyártókat, vállalatokat a Föld kiszipolyozásának mérséklésére. Vannak cégek, amelyek ezt valóban komolyan is veszik, és vannak, amelyek ezt (is) saját image-ük építésére használják; szavakban nagyon-nagyok, de a hangos PR-akciók, a sok-sok kioktató, erényfitogtató jóemberkedés mellett valójában nagy ívben szarnak a környezetvédelemre.

Brüsszel, 2019. február 21.

A globális felmelegedés ellen küzdő Greta Thunberg 16 éves svéd klímavédő aktivista és diáklány aktivistatársainak körében felszólal az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) Európa jövőjéről rendezett értekezletén Brüsszelben 2019. február 21-én.

MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szent Gréta látványosan egy elektromos hajóval kelte át az óceánt, hogy az ENSZ-közgyűlésen elmondja dörgedelmeit, ám ahhoz, hogy ez a fantasztikus PR-akció megvalósulhasson és dokumentálható legyen, egy több fős stábnak kellett Európából New York-ba repülnie, majd pedig ezt a hajót vissza is kell szállítani. (Persze egy fokkal még mindig hitelesebb, mint azok a hollywoodi celebek, akik nemrég két világvége-hiszti között a klímakonferenciára privát luxosrepülőgépekkel érkeztek.) Jóval kisebb lett volna a karbonlábnyom, ha Gréta egyszerűen csak kirepül New York-ba az apukájával. (És persze még kisebb, ha szépen otthon marad, Svédországban, elmegy iskolába, megtanul főzni, stb. Nem lett volna ilyen látványos, de minden bizonnyal hasznosabb.)

Na, pont ugyanilyen álszent, hipokrita módon viselkednek nap mint nap a különböző multicégek is: erényfitogtatnak, jóemberkednek, miközben maguk járulnak a leginkább hozzá a környezetszennyezéshez.

Nagy kedvencünk a Coca-Cola. Egy átfogó, alapos nemzetközi kutatás során kiderült, hogy a tengerekben úszkáló, a hírekben rendszeresen fotókon ábrázolt, elképesztő mennyiségű műanyag hulladékot előállító nagy, nemzetközi cégek „rangsorában” az első helyen áll; vagyis a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője. Miközben előszeretettel okítja ki a mucsai földi halandókat arról, milyen a helyes hozzáállás, hogyan kellene beszélni és viselkedni; illetve reklámkampányaiban is folyamatosan érzékenyít bennünket, alkalmazza rendre az indoktrináció végtelenül alattomos és hatékony eszközeit. Legutóbb a homoszexualitást propagáló kampányával tematizálta a Coca-Cola a közbeszédet. Aki kifogást mert emelni a köztereken futó, ezáltal a gyerekeket is masszívan elérő propagandával szemben, aki rá merészelt mutatni a kampány mögötti álságosságra, azok rögtön megkapták az ilyenkor szokásos, a liberális véleményformálóktól menetrendszerűen érkező jelzőket (homofób, kirekesztő, elmaradott, stb.). Sőt, előjött egy újabb kedven toposzuk; aki felszólal a jelenség ellen, az csakis látens homoszexuális lehet. Mert persze ilyenkor – és nekik – szabad b**izni.

A legtöbb hideget-meleget Vésey-Kovács László kapta, aki a Pesti Srácok oldalán megjelent publicisztikájában fel merészelte hozni azt a párhuzamot, hogy bár minden eszközzel igyekszünk a mozgáskorlátozottakat a társadalom teljes jogú tagjának tekinteni, számukra minden lehetséges technikai és egyéb segítséget megadni, hogy így is élhessenek, ettől még nem hirdetjük plakátokon, hogy milyen jó is kerekesszékben élni, próbáld ki Te is, stb.! Szokásukhoz híven, a társadalmi haladás őreinek és mozgatóinak sikerült mindezt úgy beállítaniuk – mondjuk ki nyíltan: azt hazudni a fórumaikon – mint hogyha Vésey a mozgáskorlátozottakat bántotta volna, belőlük űzött volna gúnyt.

Coca-Cola, a “társadalomformáló”.

Ugyanezek a társadalmi érzékenységükre oly büszke véleményformálók, politikusok gyorsan ki is fejezték szolidaritásukat a Coca-Cola mellett: Alföldi Róberttől a Katalinokon (Cseh, Lukácsi) át Újhelyi Istvánig sorra posztolták a közösségi médiában a coca-colás üveggel pózoló fotókat, ahol látványosan isszák ezt a – vasdarabokat is bizonyítottan elsorvasztani képes – kiváló nedűt. A többiek pedig, Gurmai Zitától Karácsony Gergelyig, előszeretettel osztották meg ezeket a posztokat.

Micsoda bátor tett volt ez! Kiállni egy hatalmas multicég mellett!

Amelyik ráadásul úgy teleszennyezi a környezetet, amihez képest a legelvetemültebb, egész nap metánt fingó tehéncsorda is örök kispályás marad. Nincs itt semmi új, tessenek kérem, továbbmenni. Ugyanazt a hangos, kioktató baloldali álságosságot látjuk, amit akár már meg is szokhattunk volna – ha nem kapnánk naponta újabb és újabb dózist belőle. Különböző vélt vagy valós kisebbségek melletti hangzatos kiállás, kioktató-megbélyegző üres lózungok, valójában azonban semmi tartalom; mindez csak a könnyen megtéveszthető, hiszterizálható tömegek szavazatainak megszerzéséért zajlik.

Valós problémákat (bevándorlás, a szabad világra, az európai életformára leselkedő tényleges, mindennapi veszélyek, stb.) letagadni, bagatellizálni; kétes megállapításokat egyoldalúan, megkérdőjelezhetetlen igazságként tálalni („klímakatasztrófa”); érdemi megoldások helyett pánikkeltés, az érzelmek manipulálása; gyerekeket eszközeként használni és hatásvadász módon előre tolni; bort inni és vizet prédikálni – ezt teszik ma a „progresszívek”. Kétségtelenül ügyesen csomagolják a politikai érdekeiket és az ezek mögött rejlő marxista ideológiákat a környezetvédelem köntösébe, s festik magukat zöldre a korábban vörös forradalmárok, pártok. Mi viszont lássunk át a szitán! Álszentség – baloldal a neved.