Az amerikai tőzsdeindexek az elmúlt napokban többször megdöntötték a történelmi rekordjukat, azaz még sohasem voltak ilyen magasak. A közgazdászok használnak valamiféle ökölszabályt, amelynek értelmében 7-10 évenként következik be valamiféle ciklikus recesszió. A legutóbbi éppen 2008-ban volt, és a szabály értelmében már ideje volna egy újabb válságnak. De most úgy tűnik, hogy ez nem történik meg, hiszen a világ vezető gazdaságának és pénzpiacának az ereje azt mutatja, hogy messze van még valamiféle visszaesés. Szóval Donald Trump elnök nyugodtan készülődhet a 2020-as elnökválasztásra, és közben folytathatja a kereskedelmi háborúját Kínával.
A világ egészének számára ugyebár az USA és Kína közti kereskedelmi háború a legfontosabb, amelyet ugyan kereskedelmi vitának álcáznak, de lényegében arról van szó, hogy melyik ország legyen a világ első számú hatalma. Most úgy tűnik, hogy valamiféle fegyverszünetet köthet a két fél. Kilátásban van egy csúcstalálkozó Trump és a kínai elnök, Hszi Csin-ping között, de egyelőre se a helyszín, sem az időpont nincs kitűzve.
Trump szokása szerint összevissza kommunikál az ügyben. Egyik nap bejelenti, hogy közel a megállapodás, amit másnap cáfol.
Peking szeretné elérni, hogy vonják vissza azokat a pótvámokat, amelyeket az elmúlt időben a két ország kormánya a másik termékeire kivetett. Kína azt szeretné, ha ezeknek az eltörlését legalábbis megigérné az USA. Az elmúlt években Washington 25 százalékos vámmal terhelte a kínai exportot mintegy felét. Ennek hatása lassan kezd meglátszani, mert meredeken zuhanni kezdett a két ország kereskedelme, és ezen belül főként a kínai export. Számszerűsítve egyébként így néz ki a dolog: az év első kilenc hónapjában Kína többlete éves összehasonlításban mintegy két százalékkal, 221,3 milliárd dollárra mérséklődött az Egyesült Államok vonatkozásában. A kínai kivitel értéke 10,7 százalékkal, 312 milliárd dollárra csökkent, míg az importé 26,4 százalékkal, 90,6 milliárd esett vissza.
Sokfrontos harc
Szóval Donald Trump nagy terve, hogy csökkentse országának függését a kínai termékektől, mintha kezdene valamelyest megvalósulni. Ám közel sem olyan ütemben, ahogy korábban elképzelte. Azonban a kínai-amerikai háború nemcsak a vámtarifák ügyében zajlik, hanem más “hadszíntereken” is. Hónapokig tartottak a hongkongi zavargások, amelyet a kínai állami média amerikai beavatkozásnak minősített. Ezt támasztja alá, hogy a tüntetők gyakran amerikabarát jelszavakkal vonultak az utcákon. De Peking se maradt tétlen, legalábbis ha hihetünk Trumpnak, aki szerint a kínaiak az ő vereségére számítanak 2020-ban, és azért húzzák az időt a kereskedelmi tárgyalásokon. Úgy vélik, hogy egy demokrata elnökkel könnyebben megtudnak majd állapodni, addig pedig kihúzzák valahogy és lenyelik a veszteségeket.
A külső szemlélő hajlamos azt gondolni, hogy mindkét állítás igaz és mindkét ország kormánya valójában beavatkozik a másik belügyeibe.
A harmadik színtere ezeknek a harcoknak az amerikai államadósság, amelyből Kína mintegy 1100 milliárd dollárt birtokol. Ez mintegy 15 százalékos részesedés az összállományból, és az adatokból látszik, hogy Kína szerepe közel sem olyan fontos az amerikai adósság menedzselésében, mint amennyire a közvélekedés tartja. És az is kitűnik, hogy július óta már nem Kína az USA legnagyobb hitelezője, hanem Japán. Tokió, úgy látszik, a zsebébe nyúlt, és folyamatosan vásárol amerikai államkötvényeket, kihasználva riválisa gondjait. Egyébként Japán és Kína birtokolja az USA 6800 milliárd dolláros külső adósságának mintegy harmadát. (Jelentős hitelezők még Szaúd-Arábia és Németország.) Kína az USÁ-ból kivont pénzből jórészt aranyat vesz: az elmúlt hónapokban mintegy 100 tonnával növelte a tartalékait.
Az Európai Unió csúnyán lemarad
Tehát a globális gazdaság valójában lassul és számtalan problémája van. De Kína növekedése 5-6 százalék körül alakul, míg az USÁ-é 3 százalékos szinten mozog. Válságnak és recessziónak nincs jele, ám eközben Európa gyengélkedik. Az Európai Bizottság szerint az euróövezet növekedése a következő években mintegy 1 százalékos lesz. Ez jóval alacsonyabb, mint a világátlag, de még mindig nem recesszió. Az előrejelzés szerint az eurózónában a bruttó hazai termék 2019-ben 1,1 százalékkal, 2020-ban és 2021-ben 1,2 százalékkal bővül. Ahogy fogalmaztak:
visszafogott növekedés alacsony inflációval párosítva, nagy bizonytalanság mellett.
A kereskedelmi háborúk, a lassuló globális gazdaság és a fenyegető Brexit együttesen sújtják a gazdaság szinte minden ágazatát.
Elkezdődhet az USA-EU kereskedelmi háború
Továbbá az Európai Unió az USA miatt sem lehet nyugodt, hiszen Trump megkezdte már az európai export megvámolását is. Az amerikai kormány újabb frontot nyitott a globális kereskedelmi háborúban azzal, hogy 25 százalékos vámtarifával sújtotta az EU különféle ipari és mezőgazdasági termékeit. Az Egyesült Államok intézkedései között szerepel 10 százalékos vám az Airbus repülőgépekre és 25 százalékos a mezőgazdasági termékekre, például a francia borra, az olasz sajtra és a skót whiskyre. Cecilia Malmström, az EU kereskedelemi vezérigazgatója pénteken Robert Lighthizer amerikai kereskedelmi képviselőt sürgette a tárgyalások megkezdésére az Airbus- és a Boeing-viták rendezésére. Azt írta, hogy a vámtarifák bevezetése nem jelent megoldást.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS