Karácsony vagy nem ismeri a történelmet, vagy bolsevik mestereinek szavait közvetíti a Horthy-kérdésben

Karácsony Gergely történelemből is megbukott. Hétvégi Facebook-posztjából kiderül, hogy vagy aljas szándékból, vagy tudatlanságból, de ostobaságokat írt Horthy Miklóssal kapcsolatban, az undort és megvetést emlegetve a kormányzóval szemben, belekeverve természetesen a Fideszt is. Érdemes történelmi leckét adni a főpolgármesternek és tanítómestereinek, akik a szocializmus üres paneleit felhasználva hamisítottak ismét történelmet. Van, amikor kínjában viccelődik az ember Karácsony tudatlanságával, az észak-pesti csepeli poénokkal, az unalomig hangoztatott alkalmatlansággal, a zuglói káosszal, van azonban olyan helyzet, amikor a vérlázító demagógia azonnali választ és cáfolatot kíván. Ezt pedig jobb, ha Karácsony rajongói is megpróbálják megérteni, elfogadni, és nem emésztés nélkül lenyelni a főpolgármester hamis történelmi tudásról tanúbizonyságot tevő szavait és irányított gondolatait. A Facebook-poszt alatt komoly vita alakult ki, és jelzésértékűen sok embert mozgatott meg a kiírt gondolatsor, akik közül sokakat irritált az új főpolgármester okoskodása, és az, hogy mindenhez is ért. Mit köszönhet és mit nem köszönhet Budapest Horthynak?

Karácsony rögtön a mondandója kezdetén gusztustalan összemosással kezd: képes történészi beszámolókra hivatkozni és egyszerűen kijelenteni, hogy Budapest nem fogadta kitörő örömmel 1919. november 16-án Horthy Miklóst.

Történészi beszámolók szerint Budapest 1919. november 16-án se fogadta kitörő örömmel a városba fehér lovon bemasírozó Horthy Miklóst – én ma kifejezett undorral és megvetéssel fogadom, hogy a Fidesz álellenzéki fiókpártja erre a napra emlékezve tart vonulást a városban.

Bolsevik történelemszemlélet

Kik lehetettek azok a kitűnő történészek, akik ezt a gondolatot adták a történelmi zseni szájába? Talán azok, akik az 1919 márciusában virágba szökkenő Tanácsköztársaság aljas mészárlásait tartják etalonnak? Vagy az azt követő káoszos hónapokat, amikor a vérben gázoló kommunisták romhalmazt hagytak maguk mögött, augusztus elején kimenekültek az országból, és hagyták, hogy a románok elfoglalják Budapestet és minden mozdíthatót ellophassanak? Ebben a helyzetben érkezett Horthy Miklós, akit ebben az apokaliptikus helyzetben az egyetlen megbízható vezetőnek tartott még az antant is, neki volt az országban az egyetlen számottevő katonai ereje, Nemzeti Hadserege elől pedig a románok kitakarodtak a fővárosból. Horthy végre rendet rakott, megfosztva “vörös rongyaitól” Budapestet. Itt szoríthatott a cipő Karácsony tollbamondóinál, akik számára a Tanácsköztársaság vélhetően egy sokkal remekebb internacionalista opció volt, hiszen ők azok, akik felháborodtak azon Lukács György szobrának eltávolításakor, aki saját kézzel végzett ki embereket a dicsőséges kommunista tobzódás alatt 1919-ben. Innen már csak egy apró lépés volt a főpolgármesternek a Mi Hazánkat a Fidesz “álellenzéki fiókpártjának” nevezni. Úgy látszik, a Janus-arcú és álságos Karácsony ilyenkor szívesen vádaskodik, ilyenkor a jól megválogatott gondolatok, az elfogadás már nem fontos; a lényeg a hergelés és a hazugságok mantrázása, amelyek jól irányítva érnek célba. A történelemhamisítás azonban nem vicces dolog; ismerjük már a kommunisták módszereit és nem hagyhatjuk szó nélkül. A  polihisztor Karácsony így folytatja magvas gondolatait:

A budapestiek akkor se lelkesedtek érte, ma pedig nem tűrik, ha bárki magas lóról beszél hozzájuk. A kirekesztéshez, gyűlöletkeltéshez, a választójog és a parlamentarizmus korlátozásához, tűrhetetlen szegénységhez, majd háborús pusztuláshoz vezető elitista, autoriter rendszernek a budapestiek már a Horthy-korszakban is ellenálltak, és ezt teszik ma is. Horthynak, és mai követőinek, legyenek éppen álellenzékiként megfizetve, vagy a kormányzati hatalom birtokában, Budapest a bűnös város. Mert nem értik, nem viselik ennek a városnak sokszínűségét, európaiságát, kultúráját és szabadságszeretetét. De mi ehhez ragaszkodunk, nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, sem megosztani. Mert nekünk Budapest a bűvös város.

Ezeket a remek szavakat azoknak is elmondhatná, akik 1919 novemberében ott voltak Budapesten és megszabadultak a több, mint fél éves ámokfutástól és kivégzésektől. Horthyt sosem vádolták háborús bűnökkel, sosem adott parancsot kivégzésekre, mint Karácsony mozgatóinak elődei és bolsevik hősei. Horthy a második világháború után zajló nürnbergi perből is tisztán került ki, pedig ott vastagon fogott a győztesek tolla. Egyszerűen undorító Horthy nyakába varrni a “tűrhetetlen szegénységet” is, hiszen egy olyan országot kapott örökségbe 1919 végén, amely a következő évben a trianoni tragédiát szenvedte el, ahol elveszítettük területeink kétharmadát, több millió magyar került idegen országok fennhatósága alá, tömbmagyar területek és nagyvárosok kerültek pont a határ másik oldalára, ásványkincseink nagy része pedig már nem magyar kézben volt. Egy csonkolt, halálra ítélt ország került Horthy kezébe, mégis érkezett a Bethlen-konszolidáció, amely kirángatta Magyarországot a mélyből, és nyugodtan megemlíthetjük a Klebelsberg Kunó fémjelezte hihetetlen oktatás- és kultúrpolitikai fellendülést is.

Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére bevonul Budapestre. Fotó: MTI/Reprodukció

Történelemhamisítás és szocialista demagógia

Szegénység volt? Igen! De mit vártunk egy ilyen időszakban, hogy egyből kolbászból épül a kerítés, mindenki kastélyban él majd? Micsoda aljasság kell ahhoz is, hogy valaki ezt párhuzamba állítsa a mai világ elvárásaival. A húszas, harmincas évek időszaka iszonyatos nehéz volt Magyarország szempontjából, hiszen a formálódó hitleri Németország és az ugyancsak mindent bekebelezni akaró sztálini Szovjetunió között satuba szoruló, földbe tiport nemzetről beszélünk, amely mégis megmutatta, hogy nem akar elpusztulni, hiába szánták ilyen sorsra a nagyhatalmak. Karácsony tényleg azt gondolja, hogy akkor az emberek legfontosabb gondja az lehetett, hogy Pride-vonulást szervezzenek, vagy kitegyék a szivárványos zászlót, esetleg bulinegyedben szórakozzanak? A két háború közötti Budapest pont a sokszínűség és a kulturális virágzás időszaka volt. Az elsődleges cél azonban a túlélés volt, a talpra állás, új, értékálló pénz bevezetése, tapogatózó diplomáciai lépések a kisantant fojtó szorításából való kilépés érdekében. Miért felejtik el a baloldaliak azt a nemzetmentő munkát, amit a Horthy-korszakban elért az ország vezetése? Ma, 2019-ben miért ilyen fontos a kommunista ideológia fasisztázó (történelmileg hamis, hiszen az olasz Mussolini rendszere volt fasiszta) pocskondiázása, tények nélküli, habzó szájú fröcsögése?

Karácsony nyilván tudatában volt ezeknek a tényeknek remek írásakor, ahogy annak is, hogy miféle kötelezettségeket kellett vállalni Magyarországnak, milyen jóvátételt kellett fizetni az országnak a háború után, és hogyan álltak fenyegetően a határainkon a csehszlovák, szovjet, román, jugoszláv csapatok, akik attól féltek, hogy jogtalanul szerzett területeiket a magyarok vissza akarják szerezni. Végül ne felejtsük el azt a gyomorforgató, bolsevik ízű hazugságot sem, amit Karácsony beleírt posztjába. A tudás fája ugyanis “háborús pusztuláshoz vezető elitista, autoriter rendszernek” titulálta a Horthy-rendszert, akinek a budapestiek már akkor is ellenálltak. Ezt vajon honnan veszi? Csak az állítás és a párhuzam hazug, amúgy minden stimmel.

A megmentett zsidók másképpen gondolják, mint Karácsony Gergely. Fotó: kkbk.blog.hu

A két fenevad között egyensúlyozó Magyarország

Ennek az írásnak nem tiszte részletes történelmi leckét adni, de a lényeget ne felejtsük el. Horthy Miklós szívből utálta Hitlert, ahogy Sztálint is. Történelmi tény, ahogy az is, hogy Hitler sem kedvelte az akkor már idős kormányzót, aki nem feküdt be a náci diktátornak és nem lett kiszolgálója. 1944-ig Magyarország területén nem zajlott háborús cselekmény, miközben sajnos tennünk kellett fájdalmas engedményeket Hitlernek. Geopolitikai helyzetünktől függően ki gondolja komolyan, hogy a megalázott és katonailag sem túl erős Magyarország nekiment volna a világ legerősebb hadseregével rendelkező, egész Európát leigázó náci Németországnak? Ha a háború elején így dönt Horthy, akkor a németek pillanatok alatt lerohanják az országot, és egy Szálasi-féle nyilas őrült már 1939-től kiszolgáltatja Magyarország emberi és gazdasági kapacitását Hitler őrületének. Könnyű utólag arról beszélni, hogy hogyan kellett volna szembefordulni a németekkel, aminek nem volt politikai realitása, miközben ott jött a szovjet fenyegetés is keletről. Persze a szovjet pusztítás, a tömeges erőszakolások, pusztítás, lopás, gyilkosságok a Karácsony mögött álló embereknek egészen mást jelentettek, mint az ország többségének. Visszatértek a Tanácsköztársaság hazaáruló, ordas képviselői és utódaik. Az ingyenélők és semmihez sem értők brutális hatalma következett, a kommunista elnyomás, ami évtizedekre visszavetette az országot és Budapestet, és ami tökéletesen egyenértékű a náci pusztítással.

A hálás zsidóság

Sokat lehetne beszélni Horthy Miklósról, a kormányzó erényeiről, hibáiról, arról, hogy mennyire volt lángelme vagy sem, hogy miniszterelnökei vitték-e leginkább előre az országot vagy az ő akarata, arról, hogy mit tehetett volna még ebben a szörnyű időszakban. De aki ilyen pocskondiázásra vetemedik, mint Karácsony, az nincs tisztában azzal sem, hogy 1944-ig Magyarországon a zsidóságot érintő pogromokra és atrocitásokra nem került sor, szemben Romániával, Jugoszláviával, Szlovákiával. Ezekben az országokban a deportálások már évekkel korábban megkezdődtek és le is zajlottak. A környező országokból közel százezer zsidó menekült Magyarországra, nálunk azonban a német megszállásig (1944. március) nem került sor hasonló cselekedetekre. Nem véletlenül voltak hálásak a zsidók Horthynak, aki nem engedte begyűjteni őket a német megszállást követően, amikor a budapesti csendőrség parancsnoka ellenállt Horthy parancsára a németeknek. Ne feledjük el, hogy ekkor már hazánkban volt a német hadsereg.

Rengeteg eseményt lehetne felvonultatni, de félő, hogy Karácsonyt már ezek a tények is túlságosan kimerítik. Azt azért jobb, ha nem felejti el, hogy egy ország fővárosának vezetéséhez kell tárgyi tudás is; nem elég a szép szavakat hangoztatni, mert egy idő után kipukkad a lufi. A történelmet lehet sokféleképpen értelmezni, vitázni, de annak nem tudása olyan hátrány, amelyet nem lehet kozmetikázni. Lehet vitázni Horthy Miklós szerepéről, de az ilyen rákosista hozzáállás tűrhetetlen. Jobb lett volna, ha csöndben marad, mert így terjed a tudatlanság, ami súlyos károkat okoz.

Vezető fotómontázs: PS