Mert a kommentelés szabadsága, ugyebár. Hát van, akinek minden bűnről az elkövető szabadsága jut az eszébe és nem az áldozaté. Mint tegnap írtuk, kolléganőnk vette a fáradságot és feljelentett egy olyan kommentelőt, aki névvel és arccal vállalva a következő szavakkal fenyegette meg pár hónapos gyermekét és őt: „te büdös kurva” (…) „nagyon szar lesz arra ébredni egy reggel, hogy ki vagy kötve az ágyadban és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára”.
Ezt az elvtársát védi most a Mérce főszerkesztője, Jámbor András saját portálján, azután, hogy azt egyébként a bíróság bűnösnek találta és el is ítélte. Az egykor „Kettős Mérce” néven fungáló szélsőbalos orgánum véleményvezére ugyan elismeri nagy kelletlen, hogy a fenti szavak mégiscsak vállalhatatlanok, szerinte azonban
De másodszorra oda kell tenni, ezért nemhogy börtönbüntetés, de még felfüggesztett és fogház se kéne, hogy járjon.
Aztán elkezd jogászkodni, hiszen az közismert, hogy a szélsőbalos propagandisták jogérzéke a legjobb a világon, habár talán leginkább akkor, ha statáriális bíráskodásról van szó. Belekeveri a becsületsértést (ami itt szóba sem jön), a nők elleni zaklatást és azt, hogy azokat milyen nehéz bizonyítani. Tényleg nehéz, mert az átlag zaklató sem annyira hülye, hogy névvel, címmel, lementve zaklasson, míg jelen esetben az elkövető a saját Facebook-profiljáról írogatta a Jámbor András szerint nem fenyegető és zaklató mondatait. Aztán persze eljut odáig, hogy „becsicskult” a bíróság természetesen, hiszen egy baloldali kommentelő az eszme ellenségeivel szemben csak ártatlan lehet. Aztán leidiótázza azt, akit megvéd, és a mi szemünkre veti, hogy perre mentünk, illetve, hogy a kollégánk perre ment és lelkére vette ennek a 22 éves srácnak a kommentjét.
Nem feladatom, meg nem is kecsegtet sok reménnyel, de most kiokosítom az Andrást, meg a hozzá hasonlókat a jogállamról, meg annak a fejlődéséről. 150 évvel ezelőtt, ha egy 22 éves nyikhaj ilyet mondott volna bárki felségének, húgának, lányának, az érintett családok társadalmi állásától függően addig verték volna lapáttal, ostorral, kardlappal, amíg a nevelődési folyamat meg nem indul nála, és megtört testtel ugyan, de a normális társadalmi érintkezés szabályaival felvértezve folytatja az életét, ha valaki nem ütött véletlenül túl nagyot. Mondjuk ennek a szép hagyománynak még vannak nyomai hanyatló korunkban is, ezért írják az ilyesmit kommentben és névtelenül általában, mert szemtől szembe még ma is pofozkodás lenne a dologból. A jogfejlődés folytán a társadalmi cizellálódás hatására a fizikai megtorlás eltűnt az életünkből, miként a párbaj szokása is; cserébe a liberális jogállam védi a normális embereket, az életveszélyes és egyéb fenyegetéseket pedig büntetni rendeli.
Például ha valaki minden létező csatornán naponta ötvenszer megírná az Andrásnak azt, hogy hülye, hiába köztudomású ez a tény, az András (a hipotetikus András) joggal tehetne feljelentést zaklatás miatt, mert senki nem köteles tűrni, hogy naponta több százszor lehülyézik. Pedig mi egy lehülyézés András védencének szavaihoz képest?
Mi botor módon azt reméltük, hogy a nemzeti minimum részévé tehetjük, hogy a törvény és a bíróság büntetni rendeli azt, ha valaki ezt írja egy másik embernek:
„te büdös kurva” (…) „nagyon szar lesz arra ébredni egy reggel, hogy ki vagy kötve az ágyadban és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára”.
Jámbor András szerint ez nem így van: ha egy baloldali mondja ezt egy jobboldali gyermekére, egy anyának, akkor ez rendben van, ez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.
Hát tudod, kedves András, menj te a jó fenébe.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS