Tudjuk, hogy mikor lakunk jól, de pénzből sosem lesz elég

A klímaváltozás és a minket körülvevő természeti környezet pusztulása ráirányítja figyelmünket arra a tényre, hogy a folyamatos növekedésre alapuló gazdaságunk, amely a jelenleg kimerülni látszó erőforrásokból mind többet és többet vonna be a körforgásba, semmiképpen sem fenntartható. A kérdés persze: hogyan tovább? Mi léphet a növekedés helyébe? Egyáltalán lehet-e a ma ismert közgazdaságtannak alternatívája? Ezeket a kérdéseket is taglalja a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában megjelent A megérkezés gazdaságtana című kötet.

A könyv szerdai bemutatóján Lehmann Kristóf egyetemi docens, a Magyar Nemzeti Bank Nemzetközi Monetáris Politikai és Gazdaságtudományi Ismeretterjesztési Igazgatóság igazgatója, a BCE MNB Tanszékének vezetője moderálásával Kolozsi Pál Péter, a Magyar Nemzeti Bank Pénzpiaci Eszköztár és Tartalékstratégiai Főosztály vezetője, a BCE MNB Tanszékének egyetemi docense, és Neszveda Gábor, a BCE MNB Tanszékének tanársegédje vettek részt kerekasztal-beszélgetésen.

Növekedés: jövő vagy katasztrófa?

Lehmann Kristóf bevezetőjében felidézte, hogy a napjainkban szükségszerűen a növekedésre alapuló közgazdaságtani felfogás korlátai elsőként talán a klímaváltozás és a minket körülvevő környezet drasztikus mértékű pusztítása tekintetében mutatkoznak meg. A könyvet ennek okán méltatta, hiszen meglátása szerint olyan gondolkodásnak és párbeszédnek az alapjait rakja le, amely a jelenben tapasztalható gazdasági rendszerek jövőbeli alternatíváinak körvonalazódása tekintetében meghatározó kérdéseket vet fel.

Platóni gondolat

Neszveda Gábor felhívta a figyelmet, hogy a közgazdaságtan jelenben tapasztalható kihívásaira is megoldást jelenthetnek a múlt gondolatai. Ennek jegyében felidézte azt a Platónnak tulajdonított kijelentést, ami szerint a pénz mértéktelen birtoklásra indítja az embereket, szemben az igényeket kielégítő javakkal, hiszen az ember például mindig tudja, hogy mikor lakott már jól. Ennek okán vetette fel, hogy érdemesen azon elgondolkozni, ami szerint a növekedés helyébe a jövőben új mérési szempont kerül, ami alapján a célként megfogalmazott prosperitás a klasszikus termelési növekedés kiküszöbölésével is előállhat.

Vannak, akik már megérkeztek?

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői közösen elmélkedtek arról a kérdésről, amelyet a könyv is felvet: vannak-e olyan országok, amelyek gazdasága már „megérkezett”? Szerintük a kötet egy nagy előnye, hogy nem fogalmaz meg sarkosított, dogmatikus választ a felvetett kérdésben. A résztvevők úgy látták azonban, hogy Japán szolgálhat esetlegesen példaként a „megérkezett gazdaságú” országok tekintetében. Lehmann Kristóf ezt a felvetést személyes tapasztalataival is megerősítette. Kolozsi Pál Péter azonban emlékeztetett, hogy az természetesen nem lehet releváns alternatíva, hogy egyes országok olyan módon „érkezzenek meg”, hogy közben a szennyező, fenntarthatatlannak tekinthető károsítást okozó szektoraikat kitelepítik, jellemzően a harmadik világ országaiba, elvágva ezeket az országokat a hasonló jellegű felzárkózás esélyétől is.

Innováció, mint kihívás

Kolozsi Pál Péter pedig rávilágított, hogy a könyvben leírt némileg utópisztikus, de mindenképpen támogatható célok elérésében a technológia és az innovációs jelentős zavart okozhat. A növekedés alapú gazdaság egyik alapvető fűtőanyaga az innováció és a technológiai fejlődés. Ezen túl elemi érdek is ezen folyamatok megvalósulása, a növekedés elhagyásával azonban kétségessé válhat a szakember szerint az innováció motiváltsága. Ezt pedig mindenképpen jelentős kihívással járó fenyegetettségként értékelte.