Komoly indulatokat keltett a napokban az a bírósági ítélet, amelynek értelmében Gyöngyöspata önkormányzatának 100 milliós nagyságrendű kártérítést kell fizetnie néhány helyi cigány családnak, amiért az ottani iskolában állítólag szegregáció történt; vagyis a roma gyerekeknek külön osztályba kellett járni a magyaroktól. Amíg korábban számos vérlázító bírósági ítélet (Marian Cozma, vagy Szögi Lajos gyilkosaira szabott enyhe büntetés, idő előtti szabadon engedésük, stb.) visszhangja kimerült némi társadalmi puffogásban, ezúttal Orbán Viktor miniszterelnök is reagált az esetre. Sőt, a szikla tovább is gurult; az igazságügyminiszter is határozottan megnyilvánult a kérdésben. Jogszabályi változások lépnek életbe egyrészt annak érdekében, hogy ne lehessen veszélyes gyilkosokat idő előtt szabadon bocsátani, másrészt hogy megszűnjön az utóbbi évtizedekben kialakult „börtönbiznisz”, az, hogy különböző „jogvédő” szervezetek rendszeresen hatalmas összegeket perelnek ki az államtól amiatt, mert védenceiket „nem a megfelelő körülmények között” tartják fogva, a börtönben „megsértik a méltóságukat”, és hasonlók.
Itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra: Magyarország megint valami olyat lépett, amire a nyugati társadalmakban óriási igény lenne, de a politikai korrektség és a „társadalmi igazságosság” militáns harcosai olyan hatalmai pozíciókat szereztek, a velük szövetséges médiával olyan mértékű nyomást gyakorolnak a hatalmon lévőkre, hogy egyetlen kormány sem meri bevállalni a normalitás visszaállítását. Azt, hogy nem a bűnözőknek vannak jogai, hanem az áldozatoknak. Azt, hogy ha valaki egy bűnt követ el, azért bizony ő a felelős, nem pedig a társadalom. És hogy elég volt abból, hogy a társadalmi normákat betartó többség életét ellehetetlenítő bűnözői kisebbségeket emberi jogi eszközökkel mentünk fel, az ő köreikben tipikusan elkövetett bűncselekményeket relativizálunk, nem nevezünk néven, sőt, őket állítjuk be áldozatként, nekik fizetünk jóvátételt. Magyarország ismét olyan úttörő szerepet vállalt egy forró, konfliktusos témában, mint ahogy azt a migránskérdésben is teszi évek óta. Ott hamar kiderült, hogy nekünk volt igazunk, a mostani esetekben ez eleve nem kétséges egy pillanatra sem, de a progresszív libernácikkal szembeni harc itt sem lesz könnyű.
Ronald Reagan már a 80-as években kimondta: „Le kell számolnunk azzal a vélekedéssel, hogy ahányszor megszegnek egy törvényt, mindig a társadalom a bűnös, sosem a törvényszegő. Ideje helyreállítani az alapelvet, hogy minden egyén felelős a saját tetteiért.” Reagan óta azonban nem csak Amerikában, de az egész szabad világban elharapództak a progresszív liberális agymenések, amik nem a nettó hülyeségből táplálkoznak (bár a látszat alapján jogosan gondolhatnánk ezt is), hanem nagyon is aljas, politikai számításból történnek. A különböző baloldali szervezetek azért állnak a különböző kisebbségi csoportok, az azokon belüli bűnözők mellé, és hangolják őket a többségi társadalmak ellen, mert ezzel igyekeznek megszerezni nem csak az ő szavazataikat, hanem közben az ideológiai képzésen, az egyetemeken, a médián, a filmeken keresztül indoktrinált tömegekét is, akik maguk is elhiszik a meséket a szerencsétlen sorsú, ártatlan, kizárólag a gonosz fehér, keresztény férfiak uralma miatt rossz útra tévedő „megélhetési bűnözőkről”. A liberális politikusoknak, „jogvédőknek”, médiának végzetes felelőssége van, mondjuk ki: súlyosan bűnösök. Nem csak abban, hogy bűnösöket védenek, hanem abban is, hogy relativizálják a bűn fogalmát, felborítják a társadalmak rendjét, a jóról és rosszról alkotott évezredes fogalmakat. Egészen veszélyes irányba sodorják a világot saját politikai hatalmuk érdekében. De legfőképpen épp azokkal szemben bűnösök, akiket látszólag védeni igyekeznek. Épp az integrálódást, a társadalmi normák elsajátítását, a fejlődést, a szegénységből való kilábalást gátolják azzal, hogy az érintetteknek továbbra sem kell felelniük tetteikért, viselkedésükért. Hogy azt láthatják: a bűnök elkövetése nem csak negatív következménnyel nem jár, de még a végén pénzt is hoz a házhoz. És hogy nem kell alkalmazkodni, nem kell elfogadni a szabályokat, nem kell igyekezni, tanulni, dolgozni, hanem épp a renitens viselkedés, a normák megtagadása, a harcos, agresszív szembe helyezkedés az, ami hoz a konyhára. Legalábbis rövid távon. Mert hogy például a gyöngyöspataiak a most megítélt kártérítést már jó előre el is költötték; mindenféle hiteleket vettek fel különböző fogyasztási presztízs-javakra. Ugyanis továbbra is ugyanúgy hiányzik belőlük a felelősségérzet, a hosszabb távú gondolkodás képessége, a gazdaság és a társadalom alapvető működésének megértése, amiben aztán ők is megtalálhatnák a helyüket, megélhetésüket, tartós felkapaszkodásukat.
Ezeket először meg kell tanítani. A cigányságnak is. Akik nem alapból hülyék, agyatlanok, alkalmatlanok – ez látszik is, hogy a rafkóval semmi baj. Évszázados kulturális minták (pl. a magántulajdon fogalmának ismeretlensége), illetve sokszor a korábban működő minták szétesése, de az újak meg nem tanulása, a felelős, irányítani és edukálni képes vezetők hiánya miatt azonban hiányoznak bizonyos alapvető képességeik. Meg persze a liberálisok „áldásos” tevékenysége miatt nem szabad kényszeríteni őket a normák elfogadására, hiszen az rasszizmus… Ha pedig nem éreznek kényszert, nem csoda, hogy nem is lépnek az integrálódás és saját fejlődésük útjára.
Hasonló kicsit ahhoz, amit az USA-ban is láthattunk: a feketék körében volt egy nagyon is látható fejlődés egészen a 80-as évek végéig. Nem csak a normák elfogadásában, a viselkedéskultúrában, de a gazdasági helyzetükben is. Az ún. „öltönyös néger” követendő minta volt: büszkék voltak arra, aki bekerült az egyetemre, sikeres lett, megtanulta az angol nyelv helyes használatát, stb. A kisebbségeket lázító nagy jogvédősködés, jóemberkedés hatására azonban ma már nem az a követendő, aki dolgozik és igyekszik, hanem az, aki lázong, pláne ha borsot is tör a többség, a fehérek orra alá. Azokat a négereket, akik tanultak, műveltek, akkurátusan beszélik az angolt (vagyis „belül fehérek”), abszolút pejoratívan „Oreo keksznek” vagy „kókuszdiónak” nevezik. És persze rasszistának mindazokat, akik ezekről a kérdésekről beszélni, írni merészelnek. Ahogy pl. Miklósi Gábor is „nettó cigányellenes uszításnak” nevezte a Miniszterelnök szavait Gyöngyöspata kérdésében. (Meg persze nyilván én is rasszista vagyok ezzel az írással, de hajrá, faszfejek, nyomjátok; épp ezért is a cím, ami nem csak „clickbait”, de egyben „libtard-bait” is. Rá is ugrottatok, mi?)
Játszunk el egy pillanatra a gondolattal – hasonlóan ahhoz, ahogy Miklósi Gábor is tette az Indexen, és tételezzük fel, hogy Miklósi nem egy aljas, uszító szardarab, aki sunyi írásaival hol a határontúli magyarság ellen lázít, hol az itthoni magyarság ellen lázítja politikai célokból a cigányságot, hanem egész egyszerűen csak buta. És nem érti, hogy épp ő és társai a cigányság felemelkedésének legfőbb akadálya. Mert a látszólagos jóemberkedéssel egyrészt akadályozzák a cigányság és gyerekeik rávezetését a megfelelő útra, ami ha tetszik, ha nem, eleinte egyfajta rákényszerítés kell, hogy legyen. A gyerekeket is – etnikumtől függetlenül – eleinte kényszeríteni kell bizonyos szabályok betartására, amíg ki nem alakul az a szellemi érettségük, aminek hatására már maguktól is betartják ezeket. Mert, hogy mint mondottam, a cigányság egyáltalán nem alkalmatlan agyilag. Békés Marci barátommal tavaly vezettünk közösen egy tárlatot általános iskolás gyerekeknek a Terror Házában, és több esetben is épp a cigány gyerekek voltak a legnyitottabbak, legérdeklődőbbek. Persze, számos alapvető történelmi-társadalmi összefüggés ismerete hiányzott még nekik, de amikor ezeket elmagyaráztuk, sokuk abszolút megértette ezeket, látszott rajtuk, hogy „leesett”, és ők maguk is élvezték ezt. (Persze, pont nem azok a srácok, akik már 12 évesen is fukszokkal, tetkókkal, hamis büszkeségtől dagadva, a többiekkel szembeni agresszió jeleit már ott mutatva jártak-keltek, hanem a láthatóan már otthonról is jobb mintákat magukkal hozó, az integrálódás számos jelét mutató fiúk-lányok.)
Orbán Viktor is reagált a gyöngyöspatai ítéletre. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Miklósi és bűntársai a politikában, a kultúrában, a médiában, a jogvédő „civil” szervezeteknél nem csak a hátrányos helyzetűek felemelkedését akadályozzák, hanem mindazon gyerekek jogait is csorbítják, akik például rendesen szeretnének tanulni. A szegregáció első körben elkerülhetetlen, amíg meg nem tanítjuk az alapvető normákat. (Köszönés, kérdezés, fürdés, stb.) Sőt, épp a szegregáció, az egyedi nevelés az egyetlen esély a felzárkózásra. Utána simán össze lehet engedni a gyerekeket, jót is tesz nekik. De amíg néhány, szociális kapcsolatokra alkalmatlan gyerek ellehetetleníti egész osztályok életét, a többi gyerek fejlődését, addig főbenjáró bűn mindenféle jóemberkedő, elvi megfontolásokra hivatkozva egymásra erőltetni őket.
El kell oszlatni azt a hamis, liberális toposzt is (amit pl. Nagy József is szajkózott a legutóbbi Szabadfogásban), hogy a szegénység, a deprimáltság okozza a bűnözést. Sokkal inkább igaz lehet fordítva: a bűnözés okozza a deprimáltságot. De valójában nem is a kettő között van korreláció, hanem egy harmadik jelenség idézi elő mindkettőt a cigányság körében: a helyes minták hiánya, illetve az álságos multikulturalizmus, amely szerint minden társadalmi viselkedésforma elfogadható, nem szabad senkire sem rákényszeríteni semmit. Ha ezt folytatjuk, a világ szétesik és káoszba fullad. Egy esetleges világszintű háborútól nem az erős katonai hatalommal rendelkező, a saját érdekeit érthető módon képviselő, de alapvetően mégis valamiféle együttműködést, hosszabb távú túlélést akaró, ezáltal önfegyelmre képes országok (USA, Kína, Oroszország, stb.) és politikai vezetőik miatt kell tartanunk, hanem a mindenfajta rendet, normalitást felrúgni akaró, az etnikai és egyéb csoportokat lázító, mindenfajta hagyományos köteléket felszakítani akaró progresszív liberálisok miatt – akiket egész nyugodtan nevezzünk annak, amik: felforgató bolsevikok.
Vezető kép: Gyöngyöspata/MTI/H. Szabó Sándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS