Miközben az ellenzéki sajtótermékek a Transparency International friss korrupciós elemzését és Magyarország korrupciós fertőzöttségét harsogják, szándékosan elhallgatják azt a tényt, hogy a Soros György alapítványa által is támogatott szervezet mérése nemhogy a korrupciót, de a korrupciós érzékelést sem tükrözi jól. A trükk ugyanis a módszerben van. Kiderült, hogy kevés figyelmet kap az, milyen módszerekkel, kiknek a válaszaiból képezték az indexet, és mennyire megbízhatóan mutatja egy ország korrupciós érintettségét. De a függetlenségét is megkérdőjelezhetjük, ha megnézzük a szervezet támogatóinak bázisát. Mert bizony azzal akadnak problémák – az aggályos tartalomra a Nemzetközi korrupciós rangsorok tudományos megbízhatósága címmel megjelent tanulmány világít rá, amely a Pénzügyi Szemlében látott napvilágot.
A Transparency International berlini kutatói az idén is elkészítették a korrupciós ranglistát. A 12 nemzetközi szervezet 13 jelentése alapján állítottak össze egy anyagot, ami szerint Magyarország Romániával holtversenyben a legkorruptabb az egész unióban. De világviszonylatban is besoroltak bennünket, a 70. helyre, Suriname-mal és a Dél-Afrikai Köztársasággal együtt. Ennek a fenomenális következtetésnek azonban több problémás része is van, amire nem mi, hanem egy szaktanulmány mutatott rá részletesen.
A korrupció – rejtőzködő természetéből fakadóan – nehezen mérhető. A módszertanilag nem kellőképpen megalapozott mérések és az így kialakított rangsorok azonban legalább olyan gazdasági kockázatot jelentenek, mint maga a korrupció – hívja fel a figyelmet a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmány. A korrupciós mérésekkel szemben a nemzetközi szakirodalomban megfogalmazott legfontosabb kritikák is rávilágítanak arra, hogy a legtöbb esetben nem biztosított a korrupciós méréseket kibocsátó szervezetek függetlensége, a felhasznált adatforrások és az alkalmazott módszertan transzparenciája. Mindezekből következően, valamint a válaszadói csoport nem megfelelő összeállítása, az adatforrások összesítésének hiányosságai miatt – módszertani megalapozottság hiányában – az eredmények nem alkalmasak az egyes országok összehasonlítására, tudományos következtetések levonására, de még olyan diagnózist sem állítanak fel a vizsgált jelenséggel kapcsolatban, amely hatékony eszközként szolgálhatna a megfelelő szakpolitikai döntések meghozatalához.
Hiteles? Hát, persze hogy nem
A Transparency International 1995 óta évente közzéteszi a korrupciós percepció mérésére hivatott Corruption Perception Index (CPI) eredményeit, valamint az értékelt országok ennek nyomán kialakított rangsorát. A CPI kompozit index értékét 13 adatforrás felhasználásával számítják ki, amelyek között közvetlenül hozzáférhető és csak kereskedelmi forgalomban hozzáférhető adatforrások egyaránt megtalálhatók. A tanulmány szerzői részletesen bemutatják a tudományos megalapozottság kritériumait érintő megállapításokat, amelyek alapján választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a Transparency Internationa CPI-indexe megbízható-e, alkalmas-e tudományos következtetések levonására, és ennek nyomán van-e helye szakpolitikai döntések megalapozásában.
Az index nemcsak a korrupciót, de a korrupciós érzékelést sem tükrözi jól. A mérések nem reprezentatív mintára támaszkodnak. Az adatközlésként felhasznált szakértői panelek esetében az elfogultságtól mentességet és a speciális szakértelmet a kiválasztás elvei nem biztosítják. A mérési kockázatokat fokozza, hogy az országrangsor úgy ábrázolja a korrupció jelenségét, mintha abban csak a passzív vesztegető, az állami fél lenne érintett, és figyelmen kívül hagyja, hogy a korrumpáló aktív fél magánszereplő, adott esetben a minősített országhoz képest külföldi. Ezért is fontos törekvés, hogy az állam a magánszektor olyan szereplőivel lépjen kapcsolatba, amelyek korrupciómentességéről meggyőződött
– írja a tanulmány. Hozzáteszik:
Annak ellenére, hogy a kompozit indexbe számos indikátort bevon, a CPI nem él olyan eszközökkel, amelyekkel objektív módon lehetne mérni a korrupciós kockázatokat, kontrollokat, és nem vizsgálja a korrupció visszaszorításáért felelős szabályozási környezetet, intézményrendszert sem.
Pedig a korrupció mérésének megbízhatósága a korrupció megelőzése, a korrupcióval szembeni hatékony fellépés szempontjából elengedhetetlen.
A tanulmány célja, hogy a korrupciót mérő rendszerek hitelességi, mérési és validitási kockázatainak beazonosításával választ adjon arra a kérdésre, a mérések megbízhatók-e, az általuk alkalmazott módszertan lehetővé teszi-e tudományos következtetések levonását. A szerzők a szakirodalom és a nemzetközi korrupciós rangsorok – köztük a legnagyobb hatással bíró Corruption Perception Index részletes elemzése alapján megállapítják: a vizsgált mérőeszközök nem felelnek meg a mérésekkel szemben támasztott tudományos standardoknak, így nem alkalmasak az egyes országok összehasonlítására, tudományos következtetések levonására, illetve a közpolitikai döntések megalapozására. (Pénzügyi Szemle 2019/3.)
A Transparency függetlensége
A Transparency International több, a mérési rendszer által minősített ország állami szervétől is részesül közvetlen vagy közvetett támogatásban. A Transparency International legfőbb támogatója 2015 óta az Európai Bizottság, de számos kormányzati szerv és alapítvány is juttat évi 1 millió euró összeget is meghaladó támogatást a szervezet számára.
Forrás: Németh Erzsébet – Vargha Bálint Tamás – Pályi Katalin Ágnes tanulmánya
A korrupció mérése és ennek nyomán nemzetközi rangsorok kialakítása súlyos következményekkel, országok nyilvános megbélyegzésével, gazdasági hátrányokkal is járhat. Ezért kiemelten fontos vizsgálni, hogy ezek a nemzetközi mérőrendszerek hiteles képet adnak-e, tudományosan megbízhatóak-e. A szakirodalom alapján a korrupciót mérő nemzetközi mutatószámok tudományos megbízhatóságát, érvényességét érintő számos kockázat beazonosítható. A felméréseket összeállító egyes szervezetek nem tekinthetők függetlennek, az általuk minősített szervezetektől is elfogadnak támogatásokat.
A Transparency International Hungary vezetője pedig az a Martin József, akinek orosz bekötöttségéről kollégánk, Mező Gábor a PestiSrácok.hu hasábjain korábban részletesen írt:
Ha ehhez hozzáteszem, hogy a Simon Ernő előtt Figyelő-főszerkesztő Martin József Péter ma a Transparency International (TI) magyarországi ügyvezető igazgatója, akkor azért eléggé belterjes társaságot fedezhetünk fel. Utóbbi ugyan kilóg a sorból (hiszen nem Moszkvában végezte az egyetemet), de édesapjával éppen akkoriban élhetett a Szovjetunióban mint a többiek. Martin József Péter ugyanis annak a Martin Józsefnek a fia, aki a nyolcvanas években a Magyar Nemzet moszkvai tudósítója volt (ez ugye erősen – hadd fogalmazzak így – bizalmi pozíciónak számított). Fia ekkor középiskolás lehetett – nyilván nem véletlen, hogy a TI oldalán található leírás szerint oroszul is beszél. A mozaikokat utólag összeillesztve a Figyelőnek 2006-ban odaítélt magyar Pulitzer-díj is máshogy fest. Azt ugyanis, ha jól értelmezem egy olyan kuratórium ítélte oda Martin József Péteréknek, amelynek apja is tagja volt (ahogyan egyébként ma is az).
Tekinthetjük ez lényegtelen apróságnak, az viszont finoman szólva is furcsa, hogy Transparency Internationalhez is egy Désiékhez hasonló „független” jelölt jutott.
(Lásd például Martin József Péter Nálunk nem nő Olajfa című cikkét, ahol a Fidesz 2010-es legyőzésének nehézségét elemzi.)
Hol máshol akadhatna az ember közös fotóra, ha nem a MÚOSZ oldalán? Amely hálózati múltjáról már annyit írtam, hogy előbb-utóbb kárpótolhatnának egy díjjal.
A két Martin József / Forrás: MÚOSZ
Amikor az Index interjút készített Martin József Péterrel, akkor ezzel a portálhoz képest szokatlanul barátságos kérdéssel nyitottak: „Az üzleti világban mozgó gazdasági újságíróból váltott a nonprofit, civil szférára. Miért?”. Amire megkaptuk a szokásos választ: „Való igaz, sokáig gazdasági újságíróként és lapszerkesztőként dolgoztam, utána pedig tanácsadóként. Már jó ideje érzékeltem, micsoda béklyó a magyar gazdaságon a korrupció. Amikor az elődöm, Alexa Noémi leköszönt, és felmerült, hogy pályázzam meg az ügyvezetést, vonzónak tűnt a feladat, hiszen a szervezet nemes célért küzd, független, jó a reputációja”.
Már megint: független.
Tegyük hozzá, hogy a Transparency éppen annyira független, mint Martin József Péter, utóbbit nyilván ezért hívta át a Népszabadság a Figyelőtől még 2009-ben, hogy rábízza akkor induló vasárnapi mellékletének vezetését. (Amiből talán nem lett végül semmi sem?)
Cikkünk elkészítéséhez a Pénzügyi Szemle, valamint Mező Gábor kollégánk tényfeltáró írásai segítettek.
Fotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS