Az objektív tájékoztatás legnagyobb problémája az, hogy miként lehet megírni a tudomány, a szakértők ismeretei szerint az igazat és azt, hogy mi az, amit a dolgok jellegéből adódóan nem tudhatnak egy új kórokozó (egy régi kórokozó új változata) által okozott járványról. Az álhírek, rémhírek és tudatos „kattintásvadász” túlzások tömegéből mindig az igazi szakértők hangja hallatszik ki a legkevésbé. Ezért kérdeztük meg dr. Ternák Gábor professzort, egyetemi tanárt, volt országos infektológus szakfőorvost, a trópusi betegségek szakértőjét. Ő 8 évet dolgozott Afrikában és több évet Laoszban. Maga is kezelt tábori körülmények között Lassa-lázban szenvedő betegeket, amelynek akkor és ott 80 százalék környékén volt a kórházi halálozási aránya.
Mit kell tudnunk általában az ilyen jellegű „világjárványokról”?
Néhány évente menetrendszerűen lehet számítani világjárvány kirobbanására. Ezek általában Kínából indulnak, többek között az ottani táplálkozási szokások és az ottani közegészségügyi helyzet miatt. Kínában rendszeresen fogyasztanak olyan állatokat megfelelő hőkezelés nélkül, amelyek vírusokat hordozhatnak. Természetesen ez a megállapítás az afrikai járványokra is vonatkozik (pl. ebolajárvány).
Mit lehet tudni a kórokozóról, a „koronavírusról”?
A koronavírus állandóan jelen van ebben a környezetben, most egy új variánsa okozza a megbetegedéseket és a járványt. Jelenleg még nem tudjuk, hogy pontosan milyen okok játszanak szerepet abban, amikor egy vírus hirtelen sokkal virulensebb lesz, és azt sem tudjuk, hogy a járványok miért „csengenek le” általában egy-két hónap alatt.
Mit kell tudnunk az Európán kívüli járványügyi „szokásokról”?
Európa és Észak-Amerika kivételével általában az országok nem szokták nyilvánosságra hozni az esetszámokat járvány esetén, félve a politikai következményektől. Afrikában a törzsi szokások nagyon erősek, előfordul, hogy „elzavarják” az európai egészségügyi személyzetet, mert úgy vélekednek, hogy a betegséget a „fehér köpenyesek” idézik elő vagy erőszakkal hazaviszik a fertőző beteget. Ezeket a kulturális különbségeket nagyon nehéz egyébként Európából figyelembe venni. És persze az alapvető közegészségügyi, higiéniás viszonyokat sem lehet összehasonlítani.
És nálunk mire lehet számítani?
Az egészségügynek és a járványügyi hatóságoknak természetesen van protokollja arra, hogy miként reagáljanak, ha azonos tünetekkel rendelkező esetek halmozódását figyelik meg. Ma már szinte azonnal elő lehet állítani olyan „gyorstesztet”, amely képes kimutatni a keresett kórokozó, vírus jelenlétét. Ez a koronavírus esetében is az illetékesek rendelkezésére áll.
Nálunk az influenzán kívül hosszú ideje nincsenek veszélyes országos járványok, fel kell elevenítenünk korábbi tapasztalatainkat?
Magyarországon általánosan elmondható, hogy az egészségügyi rendszer állandóan készen áll az ilyen helyzetek kezelésére. A járványt Kínában azonosították, a magyar hatóságok már felkészülhettek rá. A kockázatok ismeretében megtettek mindent, amit lehet annak elkerülésére, hogy a vírus esetleg bekerüljön az országba. A megfelelő reakció megvolt, de túlreagálni sem szabad a problémát. Az esetlegesek betegek kezelésére és elszigetelésre is minden feltétel adott. Ennek kapcsán azonban fontos arra emlékeztetnünk azért, hogy véleményem szerint mind az orvosképzésben, mind a továbbképzésben egy kicsit „mostohagyerek”, elhanyagolt terület a járványtan és a „trópusi betegségek”. Ezért okozhat problémát esetleg egy-egy „furcsa eset”, nincs meg az a szükséges holisztikus szemlélet, amely a nagyon ritkán előforduló, nem várt fertőző betegségek kellően gyors felismerését elősegíti. Minden járványból tanulni kell és szükségképpen készülni kell a következőre.
Mire számíthatunk a következő hetekben, hónapokban?
Lehet nagy járvány, világjárvány, de az az eddigi tapasztalatok alapján egy-két hónap alatt lecseng, a vírus virulenciája lecsökken. A koronavírus lassabban terjed, mint a korábban járványt okozó SARS. A kormányoknak és a hatóságoknak mindig az észszerű kockázatok alapján kell kezelniük a helyzetet, nem szabad túlreagálni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kórházba kerülő legsúlyosabb esetek között is csak egy százalék körül van a halálozási arány. Ezek eleve olyan betegek, akik között jelentős számú olyan legyengült immunrendszerű, más krónikus betegségben szenvedő személy is van, akiknél ebből kifolyólag súlyosabb a betegség lefolyása. A legpesszimistább forgatókönyveknek akkor lehet igaza, ha a fertőzést okozó vírusnak a járvány során nem csökken a virulenciája. Fő szabályként azonban általában magától megszűnik egy ilyen járvány, de addig sok megbetegedést okozhat még.
Kordában van tartva a koronavírus járvány, túlvan már a tetőpontján, vagy még a neheze előttünk van?
A sok embert érintő járványokat, pandémiákat az egészségügyi hatóságok csak korlátozott mértékben tudják kézben tartani, de ez is elég hatékony. Ezek a járványok a vírus virulenciájának csökkenése miatt szűnnek meg és ez a tendencia már megfigyelhető.
Vezető kép:
A felvétel 2009. november 18-án a Pécsi Tudományegyetem Infektológiai, Katasztrófaorvostani és Oxyológiai Intézetében készült, amelynek akkor dr. Ternák Gábor volt a vezetője.
MTI Fotó: Kálmándy FerencMTI/Kálmándy Ferenc
Facebook
Twitter
YouTube
RSS