Viszonylag nagy – de nem elég nagy! – visszhangot kapott az elmúlt hetekben A PestiSrácok esete a YouTube-bal, illetve az emiatt tartott múlt csütörtöki tüntetés. A sajtó- és szólásszabadságra máskor oly kényes liberálisok, az igazságszolgáltatást egyfolytában a fasiszta magyar kormánytól féltő igazi demokraták, az egyenlő bánásmód érdekében az efölött őrködő hatósághoz rendre előszeretettel forduló haladárok mind-mind kínos csendben maradtak akkor, amikor a PS YouTube csatornáját a felületet tulajdonló tech-óriás, a Google egycsapásra megszüntette.
A sztorit nyilván mindenki ismeri: a csatornát figyelmeztetés nélkül törölte a Google, mert azon állítólag egy pedofil videót talált. Csakhogy: 1. Ez a videó illusztrációként szolgált egy, a pedofíliát nagyon is elítélő cikkhez, 2. Minden aggályos részlet ki volt belőle takarva, ÉS 3. Nem volt elérhető a látogatók számára, hanem pusztán a csatornához jogosultsággal rendelkezők tekinthették meg, várva a szerkesztői jóváhagyást. Vagyis: a videó nemhogy törvényt, de még a YouTube ködös irányelveit sem sértette; ugyanis egész egyszerűen nem volt látható. Ennek ellenére a Google törölte a fiókot, amit azután sem állított vissza, miután a cég magyarországi igazgatójával folytatott levelezés során megállapításra került, hogy valóban nem történt semmilyen pedofil tartalom közzététele. (Azóta a PS két újabb csatornáját is törölte a Google, bármiféle indoklás nélkül.)
Mindeközben Gyurcsány Ferenc YouTube-csatornája is a cenzúra áldozatául esett, szerzői jogsértésre hivatkozva. Csábító lenne a káröröm, hogy végre a saját fegyverük robbant a pofájukba. A DK ugyanis sem pl. a Facebook-on, sem bárhol másutt nem tűri a szólás- és véleményszabadságot; az Internet kloákájának legmélyén gőzölgő, a magyar politikai közélet legalját (Homonnay Gergely, Vágó István, Juhász Zoli „Shepherd”, stb.) felvonultató csapatuk ki tudja, milyen aljasságokat művel nemcsak a fröcsögésben, hanem a velük szembenálló hangok elhallgattatásában, az állandó feljelentgetésekben is.
Mégis, ennek ellenére azt mondom, a Google menjen a büdös picsába akkor is, amikor Gyurcsány Ferenc, és akkor is, amikor a PestiSrácok csatornáját (vagy bármilyen politikai entitás fiókját) mondvacsinált okokkal törli. (Megjegyzem, a szerzői jogsértés nem mondvacsinált ok: amikor valaki az alkotók engedélye nélkül oszt meg, tesz a nyilvánosság számára elérhetővé jogvédett tartalmakat – pl. zenék, filmek részleteit használja fel a saját felületein – az bizony jogsértő tevékenység, bármiféle politikai, ideológiai töltettől függetlenül, és nem a YouTube irányelveivel, hanem a hatályos törvényekkel kerül szembe.)
GreyGoose Feri fiókját időközben a Google visszaállította, amin annyira azért nem csodálkozunk, sejtvén, hogy neki jóval jobb, közvetlenebb bekötöttsége van a céghez és, hogy a Google eleve erősen részrehajló a baloldali politikai erők irányába. De mi ne legyünk olyan részrehajlók, mint a Google, hanem jelentsük ki bátran: senkit ne tiltogasson le önkényesen a Google (vagy ugyanígy a Facebook), hanem mindenki esetében tartsák tiszteletben a szólás- és véleményszabadságot. Valamint tartsák be ezzel kapcsolatban (is) a törvényeket.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS. A kép a múlt csütörtöki Google elleni tüntetésen készült.
El kell ismerni, Szily László azon kevés ellenzéki újságírók egyike volt, aki – az odaát kötelező vörös farok, vagyis a PestiSrácokat stigmatizáló propagandázás, illetve a szokásos degradáló-dehonesztáló jelzők egymás utáni felböfögése mellett – legalább némi kritikával illette a monopolhelyzetben lévő óriáscégek letiltási gyakorlatát. Vagyis azt, hogy a Google (és a Facebook) ködös, nehezen értelmezhető, bármire bárhogyan ráhúzható „irányelvek” alapján, egy mesterséges intelligencia által irányított algoritmus (vagy egy-egy hibázni bármikor képes hús-vér moderátor) döntése alapján kérdés, figyelmeztetés, bizonyítási kényszer, fellebbezési lehetőség, stb. nélkül dönthet egy-egy felhasználói fiók sorsáról. Ellehetetlenítve cégeket, magánszemélyeket, bárkit. Letörölve teljes archívumokat, pusztán egyetlen, általa kifogásolt videó miatt. Szily cikke egyáltalán nem volt elfogulatlan, bővelkedett a PestiSrácokkal szembeni fröcsögésben (persze ügyesen megfogalmazva, elvégre tényleg egy profi újságíróról- propagandistáról beszélünk) de legalább a jelenséget valódi kritikával illette. A PS-sel szembeni mocskolódás kötelező az ellenzéki újságíróknál, tán még kvóta is írja elő, hogy havonta hány ilyent kell elereszteniük. (Az is lehet persze, hogy maguktól csinálják. Az ipari mennyiségben elfogyasztott kábítószer a legtehetségesebb írókból is önismétlő, monomániás kretént – lásd pl. Stephen King – csinál, akiknek muszáj időnként elböfögniük ugyanazokat a lózungokat; így lesznek az egykoron tehetséges, jó tollú újságírók is fröcsögők, arrogánsak, lekezelőek, kib*szott nagyképűek… és kib*szottul kiszámíthatók.)
Néhány nappal ezelőtti írásában még Szily is azt vallotta, hogy a Google menjen a p*csába, és tartsa tiszteletben a szólásszabadságot. Azóta azonban újabb cikkeket írt a témában (lehet, kapott egy figyelmeztetést, elvégre milyen dolog az, hogy valaki ha félig-meddig is, de kiszól a Soros-kánonból), amelyben már a korábbinál is több fröcsögéssel, frontálisan nekimegy a PestiSrácoknak, belekötve nagyjából bármibe, csakhogy lejárassa a portált. Illetve, hogy közben megvédje a tech-óriás Google eljárását is. (Ezzel bizonyára jóvátéve pár nappal korábbi kisiklását, és az akkori cikkben írottakat.) A polemizálás most már arról megy, hogy akkor a PestiSrácok milyen formában is tett vagy nem feljelentést a Rendőrségen, mikori ügyről van szó, biztosan Magyarországon készült-e a videó, stb. És persze elhangzik a szokványos, kötelező propagandaszöveg is, a megfelelő kulcsszavakkal:
[…] a pedofil videó csak ürügy volt egy kis minden alap nélküli kultúrharcos mocskolódásra.
Kultúrharcos mocskolódás. Hiszen mi más is lehetne. Készül egy cikk arról a nagyon is valós jelenségről, hogy a mai progresszív, baloldali áramlatokban egyre többször és egyre növekvő hangerővel jelenik meg a törekvés, hogy a pedofília ne legyen bűncselekmény, hanem tekintsük azt is egyfajta szexuális orientációként. Ahogy a nekrofíliát vagy az állatokkal való közösülést is. Ha mindezzel szemben felemeljük a hangunkat, az színtiszta gyűlölködés, semmi más. Hát persze…
Vagy tiszta őrület, nevetséges paranoia, nem? Hát nem. Ezek nagyon is valós törekvések a baloldalon, még ha – egyelőre – nem is a mainstream-ben. Ha azt hisszük, hogy ilyen extrém dolgok sohasem válhatnak a „normalitás” részévé, gondoljunk csak bele: néhány évtizeddel ezelőtt ugyanilyen extrémnek gondolta az átlagember azt, hogy egy gyereket két szakállas bácsi neveljen, és hogy ezt a konstellációt családnak nevezzék, a gyerek a két szakállást pedig Apu1-nek és Apu2-nek. A világ számos pontján ez ma már természetesnek vélt dolog, és aki kritikával illeti, azt azonnal lefasisztázzák, megbélyegzik, ellehetetlenítik… és persze letiltja a Google és a Facebook.
Számít-e, hogy a PestiSrácok pedofília elleni cikke, amelyben a videót illusztrációként kívánta felhasználni, pontosan hogyan is szól? Józan ésszel, tisztességes gondolkodással felmérve nem számít. A pedofília ocsmány, undorító, büntetendő, megakadályozandó. És pont. Nincs tovább. De lehet, hogy Szily László máshogy gondolja. Számára a pedofíliát legalizálni kívánó baloldali törekvésekkel szembeni megszólalás „kultúrharcos mocskolódásnak” minősül. Hogy Szily László – tőle és a 444-től egyáltalán nem szokatlanul, körmönfontan, újságírói trükkökkel, a rendőrséget is ügyesen belekeverve a cikkbe, stb. – elbagatellizálja a pedofília veszélyeire való figyelmeztetést, ennek vajon mi lehet az oka? Vajon miért nevezi mocskolódásnak, ha valaki szembeszáll a pedofíliát legalizálni akaró törekvésekkel? Talán támogatja azokat? Vajon ilyen hatása is lenne az okosdrogoknak…?
(Vezető kép:MTI/Rungrodzs Jongrit)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS