Most nem jönnék azzal, hogy már A végső cseppben, a Digitális Messiásban, a Szíriai metéltben megjósoltam, mert az apokalipszis lovasának lenni nem elegáns. De tény, nem kell ahhoz sci-fi írónak lenni, hogy az ember világvége víziókat kezdjen el szőni. A ma élő három-négy generáció szinte egyikének se nagyon volt ilyenben még része. A háborús nemzedék legfiatalabbjainak legfeljebb halvány, ködös emlékei lehetnek a világégés borzalmaitól meghalt, eltűnt milliók mellett a tífusz által is tizedelt százezrek szenvedéseiről. Felnőtt már egy teljes generáció, akinek a szabad világ evidencia, akinek a torka nem szorul össze Hegyeshalomnál, aki úgy utazik Milánóba, Rómába, Barcelonába, de akár még New Yorkba, Maldívra, mint ahogy mi mentünk Harkányba, Balfra meg esetleg Hajdúszoboszlóra az átkosban. Világfaluvá lett a fejlett társadalom.
K. T. ZELENAY írása a PestiSrácok.hu-nak
Ugyan évtizedek óta riogattak minket pandémiával, de valahogy a Spanyol-nátha 1918-as pusztítása már oly’ rég volt, mint a középkor pestisjárványai. Azt hittük, ez kétdimenziós emlék marad örökre a történelemkönyvek egyre sárguló lapjain. A nagy szabadság, a határok nélküli Európa és úgy általában véve a nyugati társadalom arra szoktatott minket: mindent szabad, és mindent elérhetünk, amire csak vágyunk. Utazás, autó, fogyasztási cikkek, ruházat, mindent csak halmoztunk, faltunk, dőzsöltünk. Mind több ismerősünk posztolt Firenzéből vagy Rómából egy jó kávé mellől, még ha mi irigykedtünk is, kezünkben a vasúti resti műanyag poharában gőzölgő fekete levest kortyolgatva. Míg mi a megye kettes pálya korlátját támasztottuk, barátaink a Barcelona stadionjából jelentkeztek a katalánok gránátvörös-kék mezében feszítve, amit egy magyar, Kubala László tett igazán naggyá.
Új világ köszöntött ránk
De az igazi fekete leves csak most jön. Karácsonykor még örültünk az ajándékba kapott fapados kuponnak. Tervezgettük, hogy hová repülünk vele, sokadszorra kedvenc városainkba, vagy most fedezzünk fel valami „újat”. Ám új világ köszöntött ránk. Egy kötöttségekkel, rabságokkal teli. Az utazásokat lemondtuk, lassan az utcára is félve megyünk ki, nemhogy vidékre a nagymamához, pedig ott nincs vész, a madarak se influenzások. Ha valaki a buszon eltüsszenti magát, lincselést kockáztat.
Január közepén jött a hír, Kínában egy új influenzavírus bukkant fel. Wuhan nevéről legfeljebb a világhírű sci-fi író, Dean R. Koontz 1981-ben (!!!) megírt, és 1991-ben átírt regényéből hallhattunk. Egy túlvilágról üzenő kisfiú pont 2020-ra világvégét jósolt. Igaz, az eredeti műben még szovjet vírus által, amit aztán az 1990-es évek világpolitikai változásai miatt kínaira – Wuhan-400-asra cseréltek az újabb kiadásokban. Mázli? Véletlen vagy jövőbe látás? Mindenkinek a józan ítélőképességére bízom, én mindenesetre senkit se biztatnék lovaglásra az apokalipszis hullámain, ahogy magam sem teszem, pedig A végső cseppben 2022-re jósoltam valami nagyon hasonlót. De okulásképp, nem azért, hogy bekövetkezzen.
Az ördög lakóhelye
Wuhan neve azóta az Ördög lakóhelyével is azonosítható. Hogy a szellem szabadult-e ki végleg a palackból, vagy mi festünk rémképet a saját világunkra, heteken, hónapokon belül kiderül. A globalizáció nyertes társadalmai heteken át passzivitásba burkolózva követték az eseményeket: az Kína, velünk ez úgysem történhet meg. Aztán kitört a hiszti, a koronavírus megtalálta a korábban és még most is koronás országokat szintúgy. Olaszország lassan elesik, felkészül Európa többi része.
De vajon tényleg ekkora a baj? Valóban szükséges a tömeghisztériából valódi pánikkeltéssé fajuló intézkedések egész sorozata? Kellenek a karanténok? Pláne ily’ nagy szigorúsággal és mértékkel? Friss hír, egész Olaszországot vették már zár alá, négy hétre (itt jegyezném meg, „végre” kezdünk megérkezni a karatantén valódi jelentéséhez, hiszen először kéthétre szóló zárolásokat hirdettek, egy 21 napig lappangó vírusra, míg ugye a Quarantana giorni egy középkorból eredeztethető kifejezés, és negyven napos vesztegzárat fed… Hiszen ennyi napig nem engedték Velence földjére lépni a messzi földről érkező hajósokat a XIV. században, míg ki nem derült, nem hoztak magukkal semmiféle halálos veszedelmet…).
Sejthetjük, miféle vész közeleg…
Olaszországot törökök nélkül is három részre lehetne szakítani, észak és dél között akkora a különbség, mint Svájc és Koszovó között. Így ott ez tényleg értelmezhető? De mi van, ha minderre nálunk is szükség lesz? És miért is merülhet fel ennek az igénye? Előbb válaszoljunk az első kérdésre: valószínű, akkor országos méretű lesz a karantén, hiszen Lombardia és az északi régiók karanténja már eddig is hatvan százalékkal több embert érintett. Hiszen az lehet, hogy a jászfényszarui őslakos még soha nem járt Budapesten, de a falujában székelő multiban dolgozó mérnök hetente akár többször is feljöhet a fővárosi központba. Gyerekeik egy iskolába járnak, feleségeik egy ABC-ben vásárolnak. Így talán egy olyan kis ország, mint Magyarország, ahol a legnagyobb távolság is fele a Nápoly – Milánóénak, sejthetjük miféle vész közeleg.
A vírus fő terjesztője a közösségi média
Mi végre is ez a vész? Kell-e tényleg félnünk, vagy jobb csak megijednünk? Vajon a félelmünk, vélelmünk jogos-e? És mit okozunk mindezzel? Hogy ki a valódi vírusgazda, tulajdonképp mindegy, mert a fő terjesztője a közösségi média. A kétezres évek elején a madárinfluenza ötször gyilkosabb kórként támadt az emberiségre, mégsem volt tizedekkora pánik sem a világban. Nagyon úgy fest, valaki fújt egy szép, színes lufit, aztán fogta, és eleresztette. Most pedig távolról nézi művét. Teszteli vele a világot. Mert mi is történik? Ha nem is önként, de zokszó nélkül adjuk fel a legalapvetőbb szabadságjogainkat. A karantén be nem tartása bűncselekmény, harsogja a sajtó. Jogos, hiszen másokért is felelősséggel tartozunk. De vajon van-e mire fel felelősséget keresni rajtunk? Vajon van-e akkora baj, amiért hagyjuk, hogy a világgazdaság a szemünk láttára omoljon össze?
Vagy mindez csak egy teszt? Azt nézik, hogy meddig lehet elmenni? A főpróba után vajon nem jönnek majd a globalizációt még jobban erőltető politikai erők? Hogy tessék megnézni, mire mentünk a nemzetállamokkal? Egy világkormány képes lett volna megállítani a bajt, de így, hogy az országok egymásra licitáltak pánikkeltésben, meg karanténállításban, mihasznák gyülekezetévé lettünk. Majd ők, egy új világrendet alkotva megmondják, mit, mikor és hogyan szabad. Ez lesz a Digitális Messiás kora…
Csak Rómában naponta eurómilliókban mérhető a vendéglátás vesztesége. Pár hét, és végleg lehúzzák a rolót. De vajon, ha ennek a hisztinek egyik pillanatról a másikra vége szakad (mert a gazdája mondjuk kipukkasztja a lufiját…), kik maradnak talpon? Kedvenc tavernáink helyén vajon nem gyorséttermek nyílnak majd? A sarki boltok helyét nem egy multilánc veszi majd át? A kedvenc butikunk, ha bezár, akkor nem egy globális márka plázabeli üzletébe kell majd mennünk, ha elkopott az ingünk? Kinek van tartaléka? A multiknak, a globális cégeknek vagy a kisvállalkozásoknak? Kik állnak mögöttük? A világ vezető bankjai! Mögöttük? A világ legazdagabb emberei…
Mi magunk dönthetjük be a hazai élelmiszerpiacot (is)
„Bennfentes” körökből hallom, még 1-2 hét, és pánik lehet az élelmiszerpiacon. Nem a világban, nálunk. Ötször annyi alapvető fogyasztási cikket vásárolunk, mint az hasonló időszakban normális lenne. Kétszer annyit, mint a karácsonyi ünnepek előtt. Utóbbi kereslettöbbletre tartalékolással, túltermeléssel fel lehet készülni. A mostani helyzetre nem volt forgatókönyv. Csakis a hétköznapi emberek józan eszén múlik, bekövetkezik-e világunk összeomlása. A termelők többsége felvásárlóknak adja el a terményeit. A felvásárlók pedig a multiláncokkal állnak legszorosabb kapcsolatban. Már most őrült licit zajlik a beszerzési területeken. Ne gondoljuk, hogy nem Ausztria győz, ha az utolsó tejeskamionért megy majd az alkudozás. Pillanatokon belül tényleg üres üzletekkel találhatjuk szembe magunkat. És míg az olaszoknál legalább léteznek családi gazdaságok, így van honnan talpra állniuk, nálunk a rendszerváltoztatás utáni két évtized tudatos vidékrombolásából fakadóan erre esély sincs rövidtávon. Orbán Viktorban ugyan tényleg bízhatunk, hiszen ide valóban unortodox megoldásokra lesz szükség, de a multikkal rövidtávon nehéz lesz viaskodni. Kormányzati intézkedésekkel a károk enyhíthetők, de el nem kerülhetők.
Magyarország az új világrend nyertese lehet
A kérdés maga az idő, mert a Jóistennel karöltve ők tényleg előbb-utóbb mindent megoldanak. Az, hogy vége felé járunk a “muttikultinak”, nem vitás. Az sem, hogy történelmünk során talán most először jól jöhetünk ki egy „világégésből”. Mert az általunk megismert, megszokott világrend éppen a szemünk láttára porlad szét. Hogy az új pólusok majd hol alakulnak ki, részben rajtunk múlik. Ha nem félünk, csak tartunk a bajtól, ha mértékkel, de fogyasztunk tovább, méghozzá hazai termékeket preferálva, ha a magyar szolgáltatókat részesítjük előnyben, akkor a lufi pukkanása után lehet újra kárpát-medencei aranykor. Amikor még Párizsból is Budapestre jöttek, mert olyan kávéházi kultúra dívott, amikor Magyarország volt az egész Monarchia éléskamrája. Amikor egy bécsi Budára jött kelmét varratni, amikor Kocsra ment kocsiért. Ha borul a világ, mi álljunk a sarkunkra végre, és lépjünk sokat előre! Bízzunk Isten jóindulatában és abban, hogy a Szent Korona még mindig oltalmazza hazánkat!
K. T. Zelenay a Colosseum előtt – Ma ugyanitt ürességtől kong a tér – A fotót az Origo.hu adta közre
K. T. Zelenay – alias Kalmár Tibor. Korábban az első hazai infotainment portált, az Uno.hu-t vezette, közben a Juventus Rádió műsorigazgatójaként, majd pedig a Sláger Rádió új média vezetőjeként vett részt a hazai digitális piac kialakításában. Majd négy éven át az RTL online lapigazgatójaként tevékenykedett. Utána az MTVA – Új Média stratégiai- és operatív vezetőjeként dolgozott. 2017-ben előbb az Origo.hu stratégia tanácsadójaként csatlakozott a New Wave Media Grouphoz. 2018 óta pedig az NWMG médiaportfólió üzletágát vezeti, amelybe az Origo mellett a Life.hu, a Travelo, a She.hu, a Reblog és a GPHírek tartoznak. A vasárnap esténként a Sláger FM-en hallható Sláger Téma műsorának eddigi száz adásában két Oscar-díjas és tíz Kossuth-díjas művész tette tiszteletét. Hét regénye jelent meg K.T. Zelenay írói álnév alatt, a legutóbbi tavaly, A végső csepp címmel. Mindegyik regényére jellemző, hogy a fikció mögött felsejlenek múltunk és jövőnk valóságos titkai, összefüggései és összeesküvései.
Vezető kép: Lázadó fegyencek a milánói San Vittore börtön tetején 2020. március 9-én. A rabok amiatt tiltakoznak, hogy a tüdőgyulladást okozó koronavírus járványa miatt az olasz hatóságok felfüggesztették a látogatásokat, továbbá fokozottabb egészségügyi védelmet követelnek maguknak. MTI/EPA/ANSA/Andrea Fasani
Facebook
Twitter
YouTube
RSS