Az Európai Unió ismét csődöt mondott, most éppen a koronavírus-válság kapcsán. Annyira tehetetlen, hogy még az egyébként Unió párti vezetők, mint Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök, vagy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök is élesen bírálta Brüsszelt. Csak mellébeszélés folyik, például a magyar felhatalmazási törvényt bírálják, de lényeges dolgokkal nem törődnek. Még a bizottsági elnök Ursula von der Leyen szerint is szükség volna egy közös újjáépítési tervre, ám a németek és a hollandok hallani sem akarnak róla.
Spanyolország Európa legfertőzöttebb országa és mára már rosszabbul áll, mint Olaszország. Nem meglepő, hogy miniszterelnöke, Pedro Sanchez ideges, és élesen bírálja az Európai Unió válságra adott válaszait. Pontosabban a válaszok hiányát. A spanyol vezető az angol The Guardian-nek nyilatkozta:
Az Európai Unió nagy kudarca lesz, ha rosszul kezeli a Covid-19 válságot.
Ehhez érdemes hozzátenni, hogy Pedro Sanchez saját bevallása szerint “hevesen Európa párti”. Véleménye szerint:
Európának háborús gazdaságot kell létrehoznia, és intézkedéseket kell hoznia Európa védelmére, újjáépítésére és gazdasági fellendülésére.
Egy másik nagy európér, Giuseppe Conte olasz miniszterelnök pedig arról panaszkodik, hogy nem érzékeli az Unió szolidalitását. Az euroszkeptikus Matteo Salvini az ellenzék vezére, pedig egyenesen arról beszél, hogy az olaszok el akarják hagyni az Európai Uniót, mivel csalódtak benne. Hiányolja, hogy semmiféle támogatást nem kapnak, holott Olaszországban a legsúlyosabb a járvány helyzet és legmélyebb a gazdasági recesszió.
Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök
Koronavírus kötvény ötlete
A kérdések kérdése, hogy az Európai Központi Bank hajlandó -e a közös válságkezelésre, és ennek keretében hajlandó-e kibocsátani eurókötvényeket, vagy ahogyan gyakran nevezik “koronakötvényeket”. Ennek az lenne a célja, hogy egészségügyi kiadásokat finanszírozzanak belőle, illetve segítsen kilábalni a járvány utáni recesszióból. Olaszország, Spanyolország és Franciaország támogatja az ötletet, ám a két gazdag északi állam, Németország és Hollandia mereven ellenzik azt. A történet úgy kezdődött, hogy Ursula Von der Leyen egy nyilatkozatában 100 milliárd eurós támogatást ígért Itáliának. Aztán pár nap múlva elnézést kért, és közölte, hogy az egészből nem lesz semmi. Ehelyett, Brüsszel felkínálta az európai stabilitási mechanizmus (ESM) használatát, amelyet legutóbb a görög válság idején működtettek. Ez igen komoly feltételekkel adna hitelt a bajba jutott államoknak. Erre Salvini azt válaszolta, hogy még a gyerekei is fizetnék a törlesztést a hollandoknak és a németeknek. Majd később még hozzátette, hogy ez jelzálogkölcsön volna, amire Olaszország a fedezet. Ezek olyan hitelek lennének, mint a korábban jól ismert IMF segélyek. Az adóst köteleznék szerkezet átalakításra és költségvetési fegyelemre. Vagyis azt akarnák, hogy a hitelt igénybe vevő tagállam, a válság kellős közepén hajtson végre költségvetési reformokat és fogja vissza kiadásait. Ezzel a meglévő recessziót csak még jobban mélyítenék.
Németek csak saját magukkal törődnek
A másik megoldás a “koronakötvény” lenne, amelynek lényege, hogy nem egy-egy adott tagállam garantálná a pénz visszafizetését, hanem az eurózóna 19 állama, együtt. Vagyis a nehéz helyzetbe lévő déli államok olcsóbban kaphatnának hitelt, mint most, hiszen beszállna Németország is az ügybe és garanciát vállalna a hitelre. Berlin pedig pont ezt nem akarja, nincs kedve állami kezességet nyújtani az olasz, vagy a spanyol államadósságra. Németország, mint korábban annyiszor most is elutasítja az adósságközösséget. Hát igen, nekünk azért is érdemes ezt a vitát figyelni, hiszen nálunk sokan tanácsolják, hogy lépjünk be az euróövezetbe. Ha Magyarország áttérne a forintról az euróra, akkor ő is belekerülne az ilyen ügyekbe. Érdemes végiggondolni, hogy jó lenne ez nekünk? Visszatérve az Európai Unióra, nyilvánvaló, hogy csak pénzből van kevés, szép szavakból azonban nincs hiány. A bizottsági elnök, Ursula von der Leyen jelszava: egy európai Marshall-tervre lenne szükség a gazdasági újjáépítéshez.
Az Unió nem segít
A magyar álláspontot meglehetősen kendőzetlenül Szijjártó Péter külügyminiszter fejtette ki, majd aláhúzta: ismételten világossá vált az, hogy minden tagállam nemzeti alapú döntéseket hoz, mindenki a saját nemzeti sajátosságai, jogrendje, érdekei alapján hozza meg azokat döntéseket, amelyeknek célja a védekezés sikeressége, és ezek a nemzeti döntések az éppen aktuális egészségügyi és gazdasági helyzetnek felelnek meg. A nemzeti megoldások általában és alapvetően működnek, viszont a brüsszeli koordináció jelentősége minimálisra csökkent, és inkább kommunikációs elemként hangzott el most is, hogy fontos az egység, európai csapat vagyunk. Úgy fogalmazott:
most már csak 27-en vagyunk, de nyugodtan odatehettünk volna egy huszonnyolcadik széket is a virtuális asztal köré – a képmutatásnak.
Szijjártó Péter mondatát alapvetően a magyar felhatalmazási törvény miatt kialakult hisztériára érthette, de valószínűleg igaz a közös gazdasági intézkedésekre is. Orbán Viktor miniszterelnök elég szűkszavúan intézte el a dolgot, amikor kijelentette:
Az Unió nem segít.
Talán, azért fogalmazott ilyen röviden, hogy diplomáciai okokból leplezze csalódottságát.
Unió újra odaadta azt a pénzt, amit már megkaptunk
Egyértelmű, hogy Magyarországnak jó volna, ha kapna némi gazdasági segítséget Brüsszeltől. Volt róla szó, hogy kaphatunk 5,6 milliárd eurót, ám erről az összegről kiderült, hogy olyan pénz, amit már egyszer megkaptunk beruházásokra. Az Unió most engedélyezi, hogyha akarjuk, akkor másra is költhetjük. Ez persze rövidtávon segítség lehet, segíthet a pénzügyi likviditás fenntartásában. De, azon az áron, hogy fejlesztésektől vesszük el a pénzt, hosszabb távon már nem is olyan jó üzlet. Gulyás Gergely kancellária miniszter erre udvariasan azt mondta, hogy “ezt is köszönjük”. Tehát itt tartunk. Az Európai Unió már az európapártiak szerint is tehetetlen, míg a szkeptikusok szerint egyenesen ellenséges és káros.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS