Magyarországon méltán végigfut az ember hátán a hideg, ha válságkezelésről hallunk – Gyurcsány Ferenc hagyatékaként egy teljes nemzetben vált ki viszolygást a kifejezés. Az Orbán-kormány azonban múlt héten bemutatta: lehet ezt máshogy, az ország teljes eladósítása nélkül is. A magyar kormány által kidolgozott Gazdaságvédelmi Akcióterv második ütemének részeként a kormányfő bemutatta a dolgozók számára egyik legfontosabb intézkedést, a rövidített munkaidőnek fordított kurzarbeitot, vagyis annak egy speciális magyar formáját. Természetesen a baloldali közgazdászok azonnal támadni kezdték az intézkedést, az ellenzék pedig szintén minden platformon a hitel alapú gazdaságmentés mellett kampányol. Őket a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza tette helyre az Origónak eljuttatott elemzésében. Szakáli István Loránd a nemzetközi példákkal hasonlította össze a magyar kurzarbeit előnyeit, kiemelve: az a munka alapú társadalom ideológiáját követi, nem az alaptalan segélyezését, mint az ellenzéki javaslatok.
A gazdaságvédelmi intézkedések bejelentése óta eltelt időben hazai közgazdász körökből számos kritika és valamivel kevesebb elismerés érte az intézkedéscsomagot, miközben a közvélemény egyértelműen pozitívan fogadta az intézkedéseket. A szakmai konszenzus hiányát azonban árnyalja, hogy a Századvég legfrissebb, a felnőttkorú lakosság körében végzett reprezentatív kutatásából kiderül, hogy a megkérdezettek döntő többsége egyetért a kormány által meghozott intézkedésekkel, és ezek közül is legtöbben, 93 százalékuk a rövidített munkaidő bevezetését támogatja. Érdekes, hogy éppen ez az intézkedés a legvitatottabb szakmai körökben, amelynek kapcsán a kritikusok azt kérik, hogy induljon helyette német mintára (speciális magyar kiegészítések nélkül) átfogó bérgarancia-program a munkahelyek megőrzése érdekében. Ennek a kritikának jogosságát egyrészt az elsöprő társadalmi támogatottság cáfolja, másrészt pedig a magyar gazdaság sajátosságai. Ahhoz azonban, hogy ezeket a sajátosságokat számba vehessük, először a nemzetközi példákat kell vizsgálni.
Az eredeti Kurzarbeit
Az elképzelés régóta létezik Németországban, alkalmazására azonban csak a 2008–2009-es pénzügyi válság során került sor, amikor is több, mint 1,1 millió német munkavállaló részesült ilyen típusú támogatásban. Gazdasági szakemberek szerint ennek volt köszönhető, hogy míg a világ gazdaságait alaposan megtépázta a válság, Németország hamar talpra állt és “V” típusú “visszapattanást” produkált.
Az intézkedés lényege, hogy krízisidőszakban, amikor a vállalat bevételei csökkennek, a munkaadó – cserébe azért, hogy megtartsa és ne bocsátsa el a munkavállalóját – csökkentheti annak munkaidejét, és a kieső munkaidő után járó bér meghatározott részét bértámogatásként az államtól megkapja, amit a dolgozónak kifizet.
A 2008–2009-es pénzügyi válság idején bevezetett módosítások szerint a támogatás értelmében a munkaidő-csökkentés mértéke 10 és 100 százalék közötti lehet. A támogatás mértéke a kieső bér 60 százaléka; ha a munkavállalónak gyereke van, akkor 67 százaléka. A támogatás maximum 12 hónapig jár.
Kurzarbeit-megoldások Európa más részeiről
Lengyelországban a némettől eltérően alkalmazzák a Kurzarbeit szabályait, márpedig a lengyel technikát érdemes mértékadónak venni: ez volt az egyetlen ország a 2008–2009-es pénzügyi válság idején, amelynek GDP-mutatója nem süllyedt negatív tartományba. Lengyelországban két opció létezik: az első esetben, ha a tevékenység a járvány miatt időlegesen, de teljesen leáll, az állami támogatás mértéke a minimálbér – nagyságrendileg 120 ezer forint – 50 százaléka. A másik esetben a munkaidő mennyisége 20-50 százalék közötti mértékben csökken. Ekkor az állami támogatás mértéke az előző negyedévi országos átlagbér – átszámítva 190 ezer forint – legfeljebb 40 százaléka. A munkavállalónak kifizetett jövedelemnek mindkét esetben el kell érnie a minimálbér összegét. Mindkét esetben a támogatás 3 hónapig jár.
Csehországban szintén két eset létezik: az első eset, amikor a munkaadó a hatósági korlátozások miatt nem folytathatja tevékenységét. Ekkor a munkavállaló átlagbére teljes egészét kapja meg, az állam pedig a kifizetett bér 80 százalékát téríti meg a munkáltatónak. A másik eset, amikor a piaci kereslet csökkenése, illetve a beszállítói lánc zavarai miatt a munkaadó nem tart igényt a dolgozó munkájára. Ilyen helyzetben a munkavállalók bérük 60, illetve 80 százalékát kaphatják meg, amelynek 60 százalékát az állam vállalja át.
Miben más a magyar Kurzarbeit?
Az elsődleges probléma a Kurzarbeit alkalmazásával, hogy a túlságosan nagyvonalú feltételek mellett alkalmazott Kurzarbeit meggátolja a gazdasági szerkezet versenyképességi elvek mentén való megújítását, azáltal, hogy hozzájárul a hatékonytalan vállalatok és munkahelyek konzerválásához. A washingtoni székhelyű Peterson Institute for International Economics (PIIE) főmunkatársa, Jacob Kirkegaard arra figyelmeztet, hogy nagyon kényes az egyensúly, ami az életképes vállalkozások életben tartása és a “zombivállalatok” lélegeztetőgépen tartása között van. Ezt az egyensúlyt hivatott megtalálni a magyar intézkedés is.
Ahogy Szakáli elemzésében fogalmaz, a magyar megoldás speciális jellegét az adja, hogy
alkalmazkodik az ország adottságaihoz és lehetőségeihez, a gazdaságvédelmi szempontokra összpontosít, valamint azokat képes elválasztani a szociálpolitikai megfontolásoktól.
Kifejtette: a vállalatok és munkahelyek védelmén túl az is célja, hogy ösztönző hatást fejtsen ki azokra a gazdasági szereplőkre, akik a nehéz helyzetben is képesek plusz erőfeszítéseket és erőforrásokat mozgósítani, és elmozdulni egy nagyobb versenyképességet biztosító szerkezetátalakítás irányába. Ennek megfelelően határozta meg a kormány a magyar Kurzarbeit szabályait, amelyeknek lényege, hogy a munkavállaló a kieső munkaideje 30 százaléka erejéig arról állapodik meg munkaadójával, hogy ezt az időt munkaköréhez, vagy a cég tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztésre fordítja, és ezért a munkaadó bért fizet. Ez lehet a munkavállalót érintő olyan egyénközpontú fejlesztés, képzés, amely annak munkáját hatékonyabbá és komplexebbé képes tenni, vagy olyan tevékenység, amely a vállalat képességeit, lehetőségeit bővíti.
A magyar rövidített munkaidő-megoldás a munkaidő maximum 50, minimum 30 százalékkal való csökkentését tolerálja, és a munkaadótól elvárja, hogy a támogatás időtartama alatt a munkavállaló megkapja a neki a vészhelyzet kihirdetése előtt járó nettó fizetését. Mindezt az állam a kieső munkaidővel arányos munkabér 70 százalékának kifizetésével – de legfeljebb a minimálbér kétszeresének erejéig – támogatja. A támogatás 3 hónapig igényelhető.
Ezen felül a kutató-fejlesztő tevékenységet végzőket is támogatja az állam. Mivel náluk a munkaidő csökkenés munkakörükből kifolyólag nem értelmezhető, béreikhez az állam 7,5 százalékban járul hozzá. Azok, akik elvesztik munkahelyeiket, a szociális védőhálót jelentő álláskeresési járadékon túl ahhoz kapnak rendkívül kedvező, 95 százalékos támogatást, hogy digitális kompetenciát fejlesztő képzéseken vegyenek részt.
Összességében tehát Szakáli szerint a kormány
nem hajlandó letérni a 2010 után választott gazdaságpolitikai útról. Ennek fókuszában a munkahelyteremtés, a pénzügyi stabilitás, és ezeken keresztül az ország gazdasági mozgásterének bővítése áll.
Mint fogalmazott, egyértelmű, hogy a munkanélküliség növekedésének elengedése helyett a kormányzati prioritás a munkahelyüket elvesztők minél előbb újbóli munkába állásának a támogatása.
Forrás: Origo/Századvég; Fotó: Csudai Sándor/Magyar Hírlap
Facebook
Twitter
YouTube
RSS