Régi frusztrációnak hosszú az árnyéka: Kertész Ákos visszavonta a visszavonást, 9 év elteltével mégiscsak vállalhatónak tartja a 2011-ben közzétett fajelméletét, miszerint a magyar genetikailag alattvaló – ezt a Hírklikk nevezetű szennyportálnak nyilatkozta Kanadából, ahol minden sokkal jobb, legfőképpen azért, mert az egy rendes, multikulti társadalom, ott mindenféle ember él, szingaléztől kínaiig bezárólag, ráadásul genetikailag alattvaló magyarok sem piszkolják össze a kanadai nép nemes DNS-ét.
Kertész Ákosról – szerencsére – már nem hallottunk egy ideje. Pár éve Kanadába emigrált, miután nem bírta elviselni, hogy a magyarok nem az SZDSZ-re szavaztak 2010-ben. A választások után kialakult frusztrációja közéleti ámokfutásba torkollott, aminek csúcspontja az Amerikai Népszavában megjelent fajelméleti fejtegetései voltak, amelyek azt járták körül, hogy a Fideszre való voksolásnak milyen mélyben, a genetikában húzódó okai vannak. Kertész ugyanis vallja, hogy a népek rendelkeznek örökölt jellemvonásokkal is, amelyek nem korlátozódnak pusztán a külső megjelenésre és a fizikai felépítésre, hanem meghatározzák a belső szellemi folyamatokat, a gondolkodásmódot, a kreatív és szervezési képességeket, az intelligenciát, az ízlést, a kulturáltságot, a fizikai erőt és a katonai alkalmasságot is. (Ez utóbbi mondat egyébként kontrollcé-kontrollvé, maga a nácizmus, Kertész csak a fizikai erőt és a katonai alkalmasságot helyezte hatályon kívül – PS.)
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire
– okádta a képernyőre e sorokat még 2011-ben Kertész Ákos, aki amiatt haragszik a magyarokra, mert a Fideszre szavaztak, ennek pedig csak a rossz vér lehet az oka. Ilyenkor sajnálhatja az egyszeri haladó, hogy a roppant fejlett és évszázadokkal a világ előtt járó nemes svédek már 1982-ben bezárták az Uppsalai Fajbiológiai Intézetet, pedig ott segíthetnének neki kikísérletezni azt a magyar típust, amelyik nem szavaz a Fideszre.
Micsoda távlatok nyílnak az orvostudomány és általában a humánbiológia számára azon a napon, amikor az embernek sikerül kedvére módosítani az emberi DNS-t! Eltörölnénk az örökletes betegségeket és fogyatékosságokat, és nem elégednénk meg az egyének kezelésével, hanem a fajt kezelnénk, és talán még tovább is fejlesztenénk egy felsőbbrendű típus felé
– mondta Jean Rostand a hatvanas években, de már ez sem tartja a reményt Kertész Ákosban, hiszen az intézetre lakatot tettek, már sem számikat nem lehet sterilizálni, se magyarokat kigyógyítani a Fideszből. Talán emiatt, talán a felháborodás hatására (és mert egy gyáva szar, aki, ha nem állnak ki mellette az elvtársai, akkor bátran elfut saját szavai elől), de Kertész Ákos visszavonta a szavait.
Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: “A magyar genetikusan alattvaló” – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam
– írta még 2011 őszén Kertész Ákos, hogy most, 2020-ban megint újmúlt legyen, most megint újra érvényesek a fajelméleti fejtegetései. Meg kell említeni, hogy az elmúlt 9 évben sokat fejlesztett a tudományosan kiérlelt álláspontján: ma már a genetikailag alattvaló nem azt jelenti, hogy genetikailag alattvaló, hanem azt, hogy genetikailag alattvaló. Vagy valami ilyesmi, inkább adjuk át a szót a költőnek!
Tehát az alattvalói attitűdöt nem a génjeink örökítették, az nem faji tulajdonsága a magyarnak. Ilyet sosem állítottam, bár ezt akarták a számba adni. Az engedelmességre való hajlam, a retardált feudalizmusra, a polgári demokratikus hagyományok és a szabadságjogok krónikus hiányára, vagyis a történelemre vezethető vissza, ettől nincs igénye a személyes szabadságra, az alapvető emberi jogokra, ettől válik szolgalelkűvé, alattvalóvá a magyar. Bibó István szerint, a zsákutcás magyar történelmi fejlődés torzította el a magyar néplelket. A szabadságharcot vérbefojtó Ferenc Jóskát is, az orgoványi gyilkosokkal, a tiszti különítményesek vérengzésével, Trianon elfogadásával hatalomra kerülő Horthyt is, és az esztelen gazdaságpolitikával, kíméletlen megszorításokkal a népről hét bőrt lenyúzó, a demokráciát eltaposó Orbán Viktort is rajongva tudják szeretni a magyarok. Ezt mondtam. Ezt vállalom. De azt az alattomos, gyalázatos ferdítést, hogy én egyetlen népet, nemzetiséget, népcsoportot, bármiféle embercsoportot kollektíve, genetikailag alattvalónak, pláne: alávalónak neveztem volna, azt kikérem magamnak, az szemenszedett hazugság. Még jó, hogy nincs az a mindent elborító hamu, amiben ne csillogna gyémánt is. Nem igaz, hogy Magyarországon senki sem gondolkodik. Ismertem egy jobboldali családot, nagy Orbán-hívők voltak, és a Fideszre szavaztak kettőezertízben. Amikor elkezdődött ellenem a hajsza, egy nap jöttek szembe az úton. Hűha, merre kerüljek, nem akartam szóváltást, de nem találtam egérutat. Jöttek, rendületlenül… Ám furcsa mód, széles mosollyal, csillogó szemmel, kézfogásra nyújtott kézzel: „Köszönjük, Kertész úr, hogy végre valaki jól megmondta ezeknek! És nem ők az egyedüliek. Ez tartja bennem a lelket.
Csak ennyi kellett. Néhány elkötelezett levélíró, aki Kertészhez hasonlóan gyűlöli a Fideszre szavazó magyarokat, miattuk meg a teljes magyarságot, és rögtön újra vállalható a fajelmélet. Alig várjuk, hogy kis derékszögű vonalzókkal járják Kertész hívei az országot, hogy a homlok-orr távolság mérésével kiszűrjék a fideszeseket!
Ha valakinek van kedve egy gyűlöletbe belebolondult vénember teljes fröcsögését elolvasni, akkor IDE kattintson!
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS