Többen szinte gyásznapként értékelték, amikor a köztársasági elnök aláírta azt a salátatörvényt, amely kimondja: megváltoztathatatlan az anyakönyvben bejegyzett születési nem. Ez persze óriási felzúdulást keltett a liberálisok körében, akik így már nemcsak a demokráciát temetik, hanem az emberi jogokat is, amit a gonosz magyar kormány sárbatiport a törvény elfogadásával. Persze felmerülhet kérdésként, hogy vajon emberi jog-e a deviancia? És mennyire fontos úgynevezett transztáborokba küldeni a kisgyermekeket és vajon lehet-e otthon hialuronsavas szájfeltöltést végezni? Feltételezem, hogy nagyszüleink generációjának, akik átélték a háború borzalmait, akik megtapasztalták a bolsevik terrort, még egyáltalán nem jutott eszükbe nemváltó műtéteken gondolkodni és egészen biztosan mást jelentett számukra az emberi jogok sárbatiprása is.
Az elmúlt hetekben nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi liberális sajtó is össztűz alá vette a magyar kormány által elfogadott törvényeket, melyek közül különös figyelmet kapott az a salátatörvény, melynek értelmében nem lehet megváltoztatni az anyakönyben szereplő biológiai nemet. Ebből rögtön azt a fenomenális következtetést sikerült levonniuk, hogy Magyarországon magas szintre emelkedett a transzneműek elleni intolerancia mértéke, és a jövőben még inkább megnehezíthetik ezeknek az embereknek az életét. A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatot elfogadta az Országgyűlés, így mostantól a hazai jogszabályok nem teszik lehetővé a transzneműek névváltoztatását egy esetleges nemváltó műtétet követően. Ez persze kiverte a biztosítékot az érintetteknél, akik rögtön hangot is adtak felháborodásuknak: tüntetést szerveztek a Hősök terére. Az eseményen egy maroknyi csoportosulás – elnézést, az elnyomás ellen tiltakozó húsz transznemű aktivista – szimbolikusan elégette az anyakönyvi kivonatát. Persze a háttértámogatás most sem váratott sokáig magára, a transzneműek jogaiért (is) harcoló, mindenhez (is) értő függetlenobjektív Index egy igen belemagyarázós cikket közölt, amiben kifejtették, mit is jelent konkrétan a törvény elfogadása. Ha pedig eddig valakinek nem tűnt volna fel, hogy a kormány gonosz, most végre ezt is megtudhatta, hiszen az Orbán-rezsim miatt egy nemváltó műtétet követően már nem tudja egy transznemű nő hivatalosan igazolni, hogy ő amúgy férfi, mivel nem igényelheti, hogy az szerepeljen az irataiban. Egyébként pedig azt is igazán beláthatnák végre a kormánytagok, hogy mindez mekkora lelki megrázkódtatással jár majd és mennyi problémát okoz annak a nőnek, aki amúgy férfi…A barokkos túlzással sem nevezhető tüntetés csúcspontja előtt (tudják, a születési anyakönyvek elégetése) a jelenlévők a 33. paragrafus eltörlését kérték, többek között azért, mert szerintük ez mások életén semmit sem változtat, ez csak az ő életükben okozhat nehézséget, például a munkahelyen, az orvosnál vagy éppen a postán, ha megtudják róluk, hogy ők nem is nők, hanem férfiak, vagy éppen fordítva, esetleg mindkettő vagy bármi más, aminek képzelik magukat. (Nem szerettünk volna kihagyni senkit, semmilyen nemi identitást). A tiltakozás fő hivatkozási alapja egyébként az, hogy nem tudják az identitásukat jogilag is elismertetni.
Fotó: Index/Lengyel-Szabó Péter
Itt, azért halkan megjegyezhetjük, hogy más lapra tartozik az identitás és a biológiai nem fogalma, hiszen a kettő nem összekeverendő, noha kapcsolódhatnak egymáshoz. A többségi társadalom által elfogadott norma egyébként azt diktálja, ha valaki a természet törvényei szerint férfinak vagy nőnek születik, az később ennek megfelelő identitással rendelkezve él, ugyanakkor a transzneműek esetében ez egészen másként van. Elmondásuk szerint bujkálniuk kell és szégyellni azt, hogy “ők mások”, és nem érzik jól magukat a bőrükben, bár ennek némiképpen ellentmond például a Pride, ahol a felvonulók többségén nem éppen azt látni, hogy szégyellik másságukat.
A törvény elfogadása nemzetközi politikai erőket is megmozgatott, 63 európai parlamenti képviselő tiltakozásának adott hangot a transzneműek jogait csorbító rendelkezés miatt. Gulyás Gergely miniszter erre reagálva úgy fogalmazott: a születési nemre vonatkozó törvényi passzus senkit nem foszt meg attól, hogy éljen az emberi méltóságból fakadó alapvető jogaival, sem pedig annak a lehetőségétől, hogy a nemi identitásának megfelelően éljen. Tudományos fejtegetés helyett most nézzük meg azt, hogy mi állhat a háttérben.
MINDEN CONCHITA WURSTTAL KEZDŐDÖTT?
Talán sokak fejében él még az a kép, amikor néhány évvel ezelőtt az Ausztriában élő transznemű férfi vagy nő (már magam is összezavarodom) megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált egy James Bond-főcímdalra hajazó, Rise Like a Phoenix című számmal. A szakállas nő, Conchita Wurst tabukat döntögetve, transzneműként nyert a produkcióban, és azóta is sokak példaképe. Példakép, értik? Miért? Azért, mert fel merte vállalni önmagát, kiállt ország-világ elé, hogy ő igenis nő, nem pedig férfi, és igenis, ő tehetséges, és arra biztatja a többi transznemű embert, hogy álljanak ki magukért, vállalják fel nyíltan másságukat, hirdessenek egyfajta mozgalmat azért, hogy ne kelljen tagadásban élniük tovább. Önmagában a tehetséggel nincs semmi probléma. Az említett dal szövege, különösen, ha hozzávesszük a drámai körítést, így a fényeket és a színpadtechnikát, látható, hogy egyfajta bújtatott kampány révén, de egyfajta transzhimnusszá vált. De vajon mi volt a fő cél? Nos, véleményem szerint az is elképzelhető, hogy ez volt az a bizonyos momentum, mely után már az LMBTQ-csoportok lobbija “törvényesen is” belendülhetett. Azóta is hangsúlyozzák, hogy a deviancia igenis emberi jog! 2014-ben tehát kezdetét vette az emberi jogi genderforradalom.
Az Eurovíziós Dalfesztivált 2014-ben nyerte meg a transznemű férfi, aki azóta ikonná vált. Fotó: nőihirek.hu
TRANSZTÁBOR 12 ÉV ALATTI GYERMEKEKNEK
Nos, mi is joggal feltehetjük a kérdést, hogy a deviancia miért is kellene, hogy emberi jog legyen? Egy adott társadalomban ugyanis az tekinthető normálisnak, amit annak többsége elfogad. Példaként említhetném a házasságot, ami évezredek óta férfi és nő szövetségét jelenti. Azonban most minden jel arra mutat, hogy az eddigi társadalmi normákat, erkölcsi értékrendet is felülírná a genderideológia, melynek képviselői mindent megtesznek azért, hogy az eddigi normákat abnormálisnak minősíthessék. Itt is van a svédek legújabb találmánya: transztábor 12 év alatti gyerekeknek!
Forrás: A tábort szervező szervezet, a Transammans Facebook-oldala
A Transammans nevű szervezet forradalmi dologra készül, hiszen gyerekeknek szervez tábort, persze a transzneműség jegyében, őrizve a “hagyományokat” (néhány éve indították el a kezdeményezést). A tervek szerint a Transkollo 2020 tábort augusztus végén tartják meg a svédországi Örebróban, persze csak ha addigra már engedélyezik a rendezvényeket a koronavírus miatt. Sajnos a liberális genderideológia kipuhatolta a legérzékenyebb és legfogékonyabb csoportot, a fiatalokat, így még idő előtt igyekszik bevonni a kisgyermekeket ebbe az agyament ideológiai elképzelésbe. Ez a tábor precedensértékű, azért, mert a kicsiket közösségi formában, szüleiktől távol akarja befolyásolni, noha feltételezhetően szülői beleegyezés nélkül nem aludhat ott egy gyermek sem ebben az “ideológiaképzőben”.
A legmegdöbbentőbb ebben mégis az, hogy olyanok is jelentkezhetnek ide, akik még nincsenek 12 évesek, de már transzneműek, és/vagy még csak gondolkoznak a nemváltáson!
A táborban olyan workshopokat és foglalkozásokat tartanak majd, ahol a transzneműségről tanulhatnak a gyerekek, a szervezők és a dolgozók pedig mindannyian maguk is transzneműek lesznek.
Forrás: A tábort szervező szervezet, a Transammans Facebook-oldala
A már fentebb említett tábor azért is veszélyes, mert nem titkolt céljuk, hogy minél több “ártatlan”, identitását kereső kisgyermeket vonzzanak a táborba, akiket “nemi diszfóriával” tudnak majd diagnosztizálni, ami azt jelenti, hogy az adott személy nem érzi jól magát a bőrében. A V4NA cikkében is olvashatunk erről, ahol leírják, hogy a jelenség erősödését támasztja alá például az is, hogy 2008 óta 1500 százalékkal nőtt meg az ilyen diagnózisok száma a 13-17 éves lányok körében. Persze van némi remény, hiszen a felnőtt emberek többsége egészséges önértékeléssel, identitással rendelkezik, ami egy fiatalkorú, akár néhány éves gyermeknek viszont nincs, ezért ők a fő “célpontjai” tehát ennek az ideológiának.
NEMVÁLTÁS VAGY EGÉSZSÉGES GYERMEKKOR?
Az már az eddigiekből is kiderülhetett, hogy a genderlobbi bizonyos országokban hihetetlen méreteket ölt, és már ott tartunk, hogy nemcsak a jogalkotás, hanem a társadalmi csoportok érzékenyítését is profin végzik. Ebben a különböző jogvédő és civil szervezetek, különösen a zöldpártok támogatják őket. Magyarországon a volt liberális képviselő, ma már gyurcsányista képviselő-asszony, Bősz Anett és a korábban LMP-s, ma már független Szél Bernadett is harcol az LMBTQ-csoportok jogaiért. Nemcsak azt kérték az elmúlt hetekben, hogy vonja vissza a kormány a névváltoztatásra vonatkozó törvényjavaslatot – ők úgy kommentálták, hogy vonja vissza a kormány a 33-ast (vagyis a 33. paragrafust) –, ugyanakkor Bősz “böszme” Anett nyíltan kiáll a melegházasságok bevezetése mellett is. A tiltakozáshoz a fentebb említett képviselők vélhetően a Budapest Pride felhívása miatt csatlakoztak. Úgy tűnik, minden szavazatra szükség van…
Fotó: Bősz Anett Facebook-oldala
Azt gondolom, sokakban felmerülhet kérdésként az, hogy miért kell folyamatosan mindenhonnan a genderlobbit nyomni? Azért, hogy felhívják magukra a figyelmet és egy sérülékeny csoportként állíttassák be magukat? Vajon miként tudják értékelni ezeket a törekvéseket a társadalom tagjai? Mit tekintsünk deviáns magatartásnak? A heteroszexuálisok miért nem vonulnak fel minden évben az Andrássy úton, hogy felhívják a figyelmet a család és a házasság intézményének értékeire? Niedermüller Péter például az ATV január 20-án sugárzott, A nap híre című műsorában azt mondta:
Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, hogy ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, amiket ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen. Ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük, bocsánatot kérek. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.
Van még bármilyen kérdés?
NEMZETKÖZI “TRENDEK” IMPORTÁLÁSA: AZ ÉLŐ BRATZ BABA
Az előbbeikben a deviancia kifejezés már több esetben már felmerült, de jó kérdés, hogy mit értsünk alatta a transzneműség vonatkozásában? Meggyőződésem, hogy önmagában bárkit is zavarna a transzneműség. Ami zavaró momentum, az az, hogy mindezt uralkodó irányzattá, ideológiává akarják emelni a társadalomban: egyfajta követendő mintaként beállítani, ami viszont már mégsem emészthető az emberek többségének. Főleg a kisgyermekek és a fiatalok miatt. Az is kérdés, hogy miért kell ráerőltetni ezt a devianciát bárkire is?
A transzneműség mellett egyre komolyabb problémát jelentenek a plasztikai műtétek és a testképzavar, amely sok fiatalt érint. Alább két elrettentő példa is mutatja, mennyire fontos lenne fiatalkorban odafigyelni arra, hogy egészséges önértékelés és önbizalom alakulhasson ki egy fiatalban.
Steffi 15 és 20 évesen. Fotó: MDWfeatures/@blondiesteffi
A 20 éves Steffi Mulic Svédországban él, és mint a képen is jól látható, külseje az utóbbi években drasztikusan megváltozott. Nem csak úgy plasztikáztat bele a nagyvilágba, hanem van egy megvalósítandó példaképe. Létezik egy Bratz nevű játékbaba-széria, és Steffi azért műtteti magát rendszeresen, hogy ezekre a babákra minél pontosabban hasonlítson. Elmondása szerint 17 éves kora óta havi csaknem félmillió forintnak megfelelő összeget (15 000 svéd koronát) költ ajakfeltöltésekre. Legutóbb egy orrkicsinyítő beavatkozás olyan “jól sikerült”, hogy nem igazán kap már levegőt az orrán keresztül. A koronavírus-járvány miatt március elejétől nem volt már lehetséges ajakfeltöltésekre járni, így Mulic úgy döntött, hogy elvégez egy ajakfeltöltő-tanfolyamot online és beadja magának a szurikat.
Március végétől már injekciózza is a saját száját, ám egyik éjszaka arra ébredt, hogy nem kap levegőt.
Az orra már egy ideje nem használható lélegzésre, de a feltöltéstől az ajkai is annyira bedagadtak, hogy már a száján keresztül sem jutott oxigénhez:
Amíg aludtam, úgy feldagadtak az ajkaim, hogy teljesen elzárták a levegő útját. Bele kellett dugnom a fejem a fagyasztóba, hogy életben maradjak! Veszélyes volt, de megérte. Imádom, ha nem kapok levegőt, mert ez azt jelenti, hogy nagyon előrehaladtam már
– nyilatkozta a Metro című lapnak Steffi. (Az előrehaladást természetesen a babává változás viszonylatában kell érteni.)
TRANSZNEMŰ NŐKÉNT FOLYTATJA ÉLETÉT AZ ÉLŐ KEN BABA
Az élő Ken babaként ismert Rodrigo Alves 2018-ban vett részt egy profi fotózáson, és elmondása szerint akkor ébredt rá, hogy mindig is nő szeretett volna lenni. A This Morning című amerikai reggeli műsor vendége volt nemrégiben, ahol bejelentette, hogy a továbbiakban transznemű nőként fogja élni az életét. Átoperáltatta magát, és ma már transznemű nőként él. Azt mondja, nagyon boldog.
Alves átváltozása. Fotó: myheraldmagazine.com
Csodálatos érzés, hogy végre elmondhatom az egész világnak: lány vagyok. Az emberek Kenként ismernek, de belül igazából mindig Barbie voltam.
Alves eddig 650 ezer dollárt (több, mint 192 millió forintot) költött plasztikai beavatkozásokra, hogy szakasztott mása legyen Barbie párjának. Most már úgy tűnik, hogy ez a projekt a kukába került és kidobott pénz volt az ablakon. Újabb plasztikai beavatkozások fognak következni, hogy tovább tökéletesítse külsejét…
Vajon tényleg ez a normális? Ön mit gondol erről?
Kiemelt kép: Conchita Wurst, eredeti nevén Thomas Neuwirth a 2019-es amszterdami Pride-on. Fotó: Richard Broekhuijzen/Wikimedia
Facebook
Twitter
YouTube
RSS