Rebrov, Hajnal, Kubatov – három kulcsszereplő. Az elmúlt évtized legnagyobb európai kupasikerét érte el a Ferencváros labdarúgócsapata azzal, hogy négy selejtezőt sikerrel megvívva, bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A zöld-fehérek nagyszerű eredménye nem a véletlennek köszönhető. Írásunkban azt kívánjuk feltárni, hogy minek köszönhető az FTC nagy visszhangot kiváltó szereplése, de emellett szót ejtünk arról is, hogy mi várható el reálisan a csapattól az őszi BL-meccseken, illetve milyen jövő előtt állhat a legnépszerűbb magyar focicsapat.
KOVÁCS ATTILA
Egy BL-csoportkör eléréséhez a mai, rendkívül kiegyenlített mezőnyben számos apróságra is szükség van, valamint nem árt jó viszonyban lenni Fortuna Istenasszonnyal sem. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, már elúszhat a nagy álom.
Ám a dolog fordítva is igaz: nem tagadva a szerencse jelentős szerepét, ki kell mondani, hogy elsősorban olyan szilárd fundamentumokra van szükség, amelyek nélkül eleve nincs is értelme csoportkörös szereplésben reménykedni. A Ferencváros esetében három ilyen szilárd fundamentumot lehet találni. Az egyik a klub remek gazdálkodása, a másik a kiváló játékospolitikája, a harmadik pedig a jelenlegi tréner, Szergej Rebrov személye.
A Fradi nagyszerű BL-sikerét az alábbiakban a fenti három tükrében elemezzük.
Szilárd gazdasági háttér
Amellett, hogy Puskás Öcsi már évtizedekkel korábban felfedte a modern futball sikerének egyik titkát – kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci –, a Ferencváros, és úgy általában a magyar futballcsapatok esetében különösen nagy értéke van a megfelelő gazdasági háttérnek. A Fradi rendszerváltás utáni pénzügyeit botrányok egész sora kísérte.
Többször is szerencselovagok, kétes alakok jelentek meg, magukat befektetőnek feltüntetve, és az 1990-2010 közötti időszakban az Üllői úton játszók közül aligha találnánk olyan futballistát, aki ne tudna valamilyen pénzügyi problémáról mesélni. Elsőként ebben kellett alapvető változásnak bekövetkeznie ahhoz, hogy a legnépszerűbb magyar csapat elinduljon felfelé.
Ez a folyamat akkor indult meg, amikor 2011-ben, Kubatov Gábor lett a Ferencváros elnöke. A kormánypárt vezető személyiségét sokan bírálták politikai elköteleződése miatt, de fontos kiemelni, hogy Kubatov évtizedekkel korábban lett Fradi-szurkoló, mint politikus. Klubkötődése tehát elvitathatatlan volt. Megválasztása után elsők között jelentette ki, hogy minden más feladatnál fontosabb a klub gazdasági hátterének rendezése, jóllehet, ekkor még akadtak „ki nem esett csontvázak” is a szekrényben. Vagyis a feladat nehezebb lett még a vártnál is. De Kubatov és munkatársai megoldották, ráadásul úgy hozták rendbe a klub szénaboglyáját, hogy ezzel egyidejűleg közben idehaza fokozatosan élcsapattá vált a Fradi.
2013-ban már volt lehetőség arra, hogy edzőnek szerződtessék a korábbi német válogatott labdarúgót, Thomas Dollt. Emellett pedig a hazai átlagnál magasabb szintet képviselő játékosok igazolását is meg tudták oldani. Mindez persze többéves folyamat volt, ám a vezetés még egy dologban dicséretesen teljesített, ez pedig a következetesség. A szurkoló ugyanis már csak olyan, hogy azonnali eredményben bízik, gyors sikert remél. Mivel a sikerek – különösen a nemzetközi porondon – a Fradinál sem jöttek egyik napról a másikra, fontos volt, hogy ne kezdjen kapkodni a menedzsment, ne vállaljon be olyan gazdasági terheket, amelyek esetleg gyors sikerrel kecsegtetnek. Ez ugyanis több mint rizikós lett volna, és ha még a remélt siker is elmarad, akkor minden addigi munka hiábavalóvá válik.
Mostanra a Ferencvárosból magyar szinten kiemelkedő költségvetéssel gazdálkodó, rendezett anyagi hátterű klub lett, a korábbi állandó és nyomasztó pénzügyi problémákat végleg maga mögött hagyta. Ahhoz, hogy ez az állapot létrejöjjön, sok év kiváló és következetes gazdálkodása kellett, ám enélkül nem is lenne mód nagyokat álmodni, és pláne az álmok megvalósulásában reménykedni.
A Fradi eljutott arra a szintre, amely a komolyabb külföldi kluboknál mindig is természetes volt: a szakmai stábnak, illetve a játékosoknak nem kell a külső körülmények – például a pénztelenség – zavaró tényezőivel megküzdeniük. Immár semmi más dolguk nincs, mint a munkájukra koncentrálni, minél jobban felkészülni és minél magasabb szinten teljesíteni.
Kubatov Gábor / Fotó: Horváth Péter Gyula
Nagyszerű játékospolitika
Ha körülnézünk a világ klubfutballjában, láthatjuk, hogy milyen kardinális kérdés a játékospolitika. Amellett, hogy ez a terület természetesen szorosan összefügg a gazdasági lehetőségekkel, látható, hogy azok a klubok sikeresek a legmagasabb szinten is, amelyeknél a játékospolitika nem csupán a különböző posztokra összevásárolt labdarúgókat jelent, de egy tudatos szakmai építkezést is egyben.
A Ferencváros ezen a területen is több szintet lépett felfelé a mögöttünk hagyott időszakban. Ez nem jelenti azt, hogy nem akadt így is néhány olyan futballista, aki végül nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert természetesen voltak ilyen játékosok, különösen még a német vonalat preferáló Thomas Doll tréneri időszaka alatt.
Azonban egyre nagyobb arányban sikerült és sikerül olyan futballistákat az Üllői útra hozni, akik szakmailag és emberileg is megfelelnek a kívánalmaknak. Különösen fontos kiemelni az utóbbi szempontot, valamint azt, hogy a ferencvárosi klubvezetés vállaltan nagy hangsúlyt helyez a kiszemelt játékos emberi arcélének feltérképezésére is. Kijelenthető, hogy a csapat elmúlt években elért sikereiben ennek is nagy szerepe van.
Nem a véletlen műve, hogy az elmúlt években egyre sikeresebb a klub játékospolitikája, egyre több a sikertörténet. Muhamed Besic, Somália, Christian Ramirez vagy Roland Lamah egyaránt olyan játékosa volt a zöld-fehéreknek, aki előbb a játékával a zöld gyepen, később pedig anyagilag bizonyult jó befektetésnek. Somália azóta már ismét a Fradi játékosa, több, a francia élvonalban eltöltött év tapasztalatával tért vissza az Üllői útra.
A jelenlegi csapatból kiemelkedik Alekszandr Zubkov, Tokmac Eugen, Isael, Miha Blazic, Marcel Heister vagy éppen Franck Boli és az eddig látottak alapján nagyon jó vételnek tűnik az albán Myrto Uzuni is. Vagyis lassacskán egy komplett csapatra való remek légióst össze tudunk szedni a Ferencváros közelmúltját és jelenét vizsgálva. Ez egyértelműen igazolja, hogy a Hajnal Tamás sportigazgató vezetésével működő stáb remekül végzi a dolgát.
A csapat sikeres szereplése pedig igazolja azt is, hogy a jelenlegi koncepció életképes. A Fradi játékospolitikájának lényege könnyedén megfogalmazható: elsősorban fiatal, ambiciózus tehetségeket keres a klub, akik kitörési lehetőséget látnak az Üllői úti szereplésben. Mivel ezeknek a játékosoknak a jelenben elért sikerek hozhatják meg a remélt áttörést – vagyis az elit bajnokságok jelentősebb klubjainak zsíros szerződésajánlatait –, így csúsznak-másznak azért, hogy aktuális csapatuk sikeres legyen. Ezzel mindenki jól jár. A klub azért, mert rendkívül motivált és sikeréhes játékosok lépnek pályára a színeiben, a játékosok pedig azért, mert ha sikeres csapatban szerepelnek, akkor növekszik az ázsiójuk. A csapat igazol természetesen idősebb játékosokat is, de csak olyanokat, akik korábbi állomáshelyeiken igazolták képességeiket. Amint az eredmények mutatják, ez a rendszer működőképes.
Remek légiósok: Isael Barbosa és Tokmac Nguen / Fotó: MTI
Ami Fradi múltját ismerve joggal hiányolható, az a saját nevelésű tehetségek érdemi jelenléte és szerepe. Ez még akkor is orvosolandó probléma, ha látni kell, hogy a világ futballja teljesen más irányba tart. A sikeres klubok közül csak mutatóban találni olyat, amelyik képes folyamatosan klasszisokat nevelni. Egyre inkább az válik trenddé, hogy a játékoskeretek összetétele már nemzetközi, a csoportkörben szereplő csapatok döntő többségében a pályára lépők felét sem éri el a saját nemzetiségű játékosok aránya.
Ily módon a sok légiós szerepeltetését a Fradin sem lehet számon kérni, ugyanakkor jogos igényként merül fel a szurkolókban, hogy a legnépszerűbb magyar klubcsapat azért legalább néhány tehetséges, a klubhoz már gyermekkorától kötődő játékost neveljen is ki saját maga számára. Ennek megvalósítása az egyik legkomolyabb feladat lesz a jövőre nézve.
A hiányzó láncszem: Szerhij Rebrov
A Ferencváros sikereiben alapvető szerepet játszik az is, hogy nincs kapkodás. Miután láthatóan egy előre elképzelt úton haladnak, így a döntések is megfontoltak. Részben ennek is köszönhető, hogy a klub történetének első német edzője, Thomas Doll több éven keresztül építkezhetett. Ha voltak is sikertelen periódusok, az nem került rögtön a vezetőedző állásába. Doll hazai szinten fel is hozta a zöld-fehéreket az élre. Eredményeire itthon nem lehetett panasz, hiszen a regnálása alatt elért bajnoki cím, valamint a három Magyar Kupa-győzelem nem szorul további magyarázatra, ráadásul csapata minden évben kivívta a nemzetközi indulás jogát.
Ám ha kiemeltük, hogy hazai szinten sikeres volt a német szakember, akkor azt is korrektül el kell mondani, hogy a nemzetközi porondon valami mindig hiányzott. A csapat több ízben is szakmailag nehezen indokolható kiesésekkel vétette magát észre, és bizony Doll irányításával egyetlen nemzetközi bravúr sem jött össze. Ennek ellenére a mostani sikerekben Thomas Doll közel 5 éves edzői munkája is benne van.
Azonban egyetlen pillanatig sem vitatható, hogy az edzőváltás szükséges és időszerű volt, és szakmailag akkor kezdődött új fejezet a klub életében, amikor a Fradi vezetősége 2018 őszén – az éppen aktuális nemzetközi kupakudarc után – az Üllői útra csábította Szerhij Rebrovot. Az ukrán tréner a híres-hírhedt Lobanovszkij-iskola neveltje, a Dinamo Kijev csapatában lett világhírű játékos és ért el nagyszerű sikereket. Annak ellenére, hogy pályafutása során szerepelt a Tottenham és a Fenerbahce színeiben is, őt máig, mindenki a Dinamo Kijevvel azonosítja.
Edzői filozófiája attól egyedi, hogy abban sikeresen ötvöződnek a modern futball követelményei, valamint a lobanovszkiji keménység és következetesség. Elsősorban csapatként nézi a sajátjait, a csapat egészében gondolkodik, és nem az egyéniségekre épít. Ez olykor fájdalmas, a szurkolók számára is nehezen érthető döntések meghozatalát is jelentheti – például közkedvelt játékosok mellőzése, elengedése –, de az eredmények egyértelműen igazolják döntései helyességét.
Az ukrán Szerhij Rebrov a bemutatkozó sajtótájékoztatón / Fotó: MTI
A vezetőség korábban kiemelt következetessége Rebrov támogatásában is érzékelhető. Bármilyen szakmai döntést készült meghozni az ukrán szakember, maga mögött érezhette a vezetők támogatását. A játékosok tisztában vannak azzal, hogy mi az elvárás feléjük, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a nagyszerű háttér és körülmények miatt nekik is teljesíteniük kell. Ha nem teszik, könnyedén kikerülnek a csapatból, mert az edzőnél a teljesítmény számít, nem pedig a név, vagy a múlt.
Nagyon leegyszerűsítve, azt lehet mondani, hogy jelenleg rend van a Ferencváros háza táján. Mindenki tudja, mi a feladata, mit kell tennie, és azt igyekszik is megtenni a legjobb tudása szerint. A rend és a magas színvonalú szakmai munka pedig meghozta az eredményeket. Elsősorban ennek, a következetes munkavégzésen alapuló rendnek, valamint Szerhij Rebrov szakmai felkészültségének köszönhető, hogy a Ferencváros két egymást követő évben sikeresen eljutott a csoportkörig.
A Kijev elleni meccseken lehet keresnivaló
A Ferencváros az elmúlt két évben egyaránt eljutott a csoportkörig. A tavalyi Európa Liga-menetelés után idén a BL-ben szerepelhet majd, ráadásul a sorsolás ismeretében immár kijelenthetjük, hogy a zöld-fehérek Budapestre hozzák majd napjaink legnagyobb világsztárjait. Ám éppen az ellenfelek ismerete teszi szükségessé, hogy reálisan tekintsünk az őszi csoportkörös szereplés elé és ennek megfelelően fogalmazzuk meg elvárásainkat.
Divatos kifejezéssel élve, a Bajnokok Ligája más kávéház, nemhogy az NB I-hez, de még az Európa Ligához képest is. Mivel a Fradi – a honi viszonyokhoz képest kiemelkedő lehetőségei ellenére is – egy magyar csapat, amely az NB I-ben edződik és méretődik meg hétről-hétre, ebből kell kiindulni, ehhez kell mérni az esélyeket, a lehetőségeket is.
Mivel a Barcelona és a Juventus magasan kiemelkedik a négy együttes közül, s a kontinens szűk elitjéhez tartozik, így ellenük nincs reális pontszerzési esély. Sőt, ha becsúszik akár egy nagyobb vereség, mert ez is benne van a pakliban, azt is a helyén kell majd kezelni, semmiképpen nem szabad az ilyenkor szokásos mantrákkal – „a Barca/Juve alaposan beárazta a Fradit”, stb. – igazságtalan vádakat szórni a csapatra.
Ha pedig az FTC mégis pontot szerezne bármelyik meccsen akár a spanyol, akár az olasz csapat ellen, az önmagában hasonló bravúr volna, mint maga a BL-kvalifikáció.
A Dinamo Kijevvel már más a helyzet. Az ukránok esetében olyan együttesről van szó, amely bár magasabban jegyzett, mint a Fradi, játékosai összértéke is jelentősen többet ér, mint a zöld-fehéreké, ám mégis elcsíphető lehet. Ha van ellenfél, amelyiket Rebrov már alapból is ismer, akkor az az ukrán sztárcsapat, hiszen pár éve volt a Dinamo edzője, ráadásul a jelenlegi kijevi keretből Rebrov még többekkel dolgozott is együtt. A Kijev játéktudása körülbelül a Celtic és a Dinamo Zágráb szintjén van, vagyis alapvetően jobb ugyan, mint a Ferencváros, ám amint azt a skót és a horvát csapat esetében is láttuk, megfelelő felkészüléssel, és mentális állapottal elkapható lehet az ukrán csapat is. Ez pedig – a többi meccs eredményének függvényében – akár a csoport harmadik helyének megszerzését is jelentheti, amellyel a Ferencváros tavasszal az Európa Ligában még folytathatná a nemzetközi kupaszereplést.
A lényeg azonban az, amit Orosz Pál vezérigazgató épp a napokban fogalmazott meg: élvezni kell a játékot, felszabadultan kell játszani, és ki kell élvezni ennek az ősznek minden pillanatát.
Vajon mit hozhat a jövő?
Érdemes egy kicsit távolabbra is nézni. Ha így teszünk, akkor az látszik, hogy a Ferencváros előtt a magyar klubfutball utóbbi évtizedeinek legnagyobb lehetősége áll. A két egymást követő évben elért csoportkörös szereplés ugyanis mind anyagi szempontból, mind pedig a presztízst tekintve, új szintre helyezheti a csapatot az európai mezőnyben. Amennyiben a klub jól sáfárkodik a most elért kimagasló eredményével, hosszú távon is európai középcsapattá válhat.
Ez azonban legalább olyan nehéz lesz, mint a tíz évvel ezelőtti kiindulási helyzetből idáig elérni. A nemzetközi klubfutball mezőnye ugyanis olyan sűrű, és annyi, hasonló játékerejű csapat tülekedik a BL és az EL csoportkörének kapujánál, hogy az évről-évre történő csoportkörös szereplés továbbra is a bravúr kategóriájába fog tartozni. Márpedig a bravúr éppen attól bravúr, hogy korántsem egyértelmű és magától értetődő.
Addig eljutni, hogy a Ferencvárosnak magától értetődő és természetes dolog legyen legalább az Európa Liga csoportköre, még további rögös, olykor buktatókkal is tarkított utat kell megtenni.
A helyzet azonban mégis szebb reményekkel kecsegtet, mint korábban bármikor. Mivel a Fradi bizonyította, hogy képes felverekedni magát a főtáblára, így olyan játékosok leigazolása is kézzelfogható közelségbe kerülhet, akik megszerzésére néhány évvel ezelőtt még nem lett volna esély. Ugyanez mondható el az edzőkérdésről is. Aligha vállalunk nagy kockázatot, ha kijelentjük: Szerhij Rebrov rövid időn belül európai élcsapatok kispadjára is esélyes tréner lesz. Emiatt roppant nehéz lesz megtartani őt, hiszen, ha a Fenerbahce, vagy a Tottenham hívná – hogy csak két olyan klubot említsünk, amellyel még játékoskorából Rebrovnak élő kapcsolata van –, az olyan kihívást jelentene az ukrán szakember számára, amellyel a Fradi valószínűleg nem tudna versenyezni. Ebben az esetben rendkívül körültekintően kell megválasztani az új szakvezetőt, hiszen olyan kaliberű edzőre lesz szükség, aki nem csupán megtartja a Rebrov által elért szintet, de a továbblépésre is képes. Ez igen nehéz feladat lesz, ám a Fradi már nem pusztán a szép jövő esélyét tudja ígérni egy kiszemelt edzőnek, hanem csoportkörös szerepléseket is fel tud mutatni.
Az előttünk álló őszt, a Ferencváros közelgő BL-szereplését tehát ilyen szemüvegen keresztül is kell majd vizsgálni és drukkolni a minél jobb helytállásért.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS