A családokért felelős tárca nélküli miniszter péntek este az ATV Egyenes beszéd című műsorában mondta el, hogy fog kinézni az otthonteremtési program, mit gondol a könyvdarálásról, illetve miért tesznek jelentős különbséget egy gyerek és egy szülő otthonápolásával kapcsolatban.
Az otthonteremtési programmal kapcsolatban a tárca nélküli miniszter először is leszögezte, hogy nem uniós forrásból teremtik meg a felújítási támogatás kereteit. Azoknak a gyerekeseknek nyújtanak segítséget, akik nem akarnak költözni, hiszen a csok lakásvásárlásra vonatkozik. Az a cél, hogy jobb életkörülmények között éljenek a családok, az pedig, hogy az Európai Bizottság ezzel egy időben egy felújítási stratégiát hirdetett meg, véletlen. Novák Katalin elmondta: amióta bejelentették, hogy a lakásfelújítások összegének felét – maximum hárommillió forintig – visszatérítik, rengeteg kérdés érkezik hozzájuk; mindenki tudni szeretné, hogy néz majd ki a szabályozás. Ennek részleteit ki fogják adni, de az biztos, hogy január elsejétől lehet igényelni, és miután elvégezték egy adott ingatlan munkálatait, be lehet nyújtani a számlákat az Államkincstárhoz.
A Meseország mindenkié című könyvről szintén szó esett. Erről Novák Katalin annyit mondott, hogy nem olvasta, de az akcióval – mint a könyvpusztítás jelenségével – nem ért egyet. Azt a szülőkre bízná, milyen könyvet adnak a gyerekeik kezébe, hadd döntsék el ők, milyen szellemiségben nevelik őket; abban viszont van felelősségük, hogy az állami intézményekben mely könyvek vannak az óvodák polcain. Tizennégy családszervezet fordult hozzá, hogy garantálják a gyerekeik biztonságát az állami intézményekben.
Az otthonápolási díjjal kapcsolatban viszont bejelentést is tett: nem lesz életkori határ a gyod-ban, így nem ér véget a támogatás tizennyolc éves korban. A miniszter asszony továbbá reagált az ezzel kapcsolatos ellenzéki kritikákra is, miszerint ne csak a beteg gyerekek, hanem például az ápolásra szoruló szülők gondozói is több segítséget kapjanak. Erre Novák Katalin azt mondta, hogy mind a kettő egy borzasztóan nehéz feladat, azonban az egy fontos különbség, hogy egy beteg szülőnél jó esetben többen tudnak részt venni az ápolásban, és a legtöbben találkoznak egy ilyen szituációval, az élet része. Véleménye szerint ez egy olyan vita, aminek soha nem lesz vége, majd hozzátette, hogy erre pedig fel vannak készülve.
Forrás: atv.hu; Fotó: PestiSrácok/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS