Hadüzenettel felérő kijelentéssel kezdte szenátusi meghallgatását Amy Coney Barrett, akit Trump elnök a legfelső bíróság tagjának jelölt. Bevezető beszédében hitet tett amellett, hogy a bírák – köztük az alkotmánybírák – feladata nem a törvény szellemiségének (át)értelmezése, hanem a törvény szó szerinti betartása. Ha Barrettet megválasztják, akkor az azt jelenti, hogy a szenátus egyetért az állásfoglalásával, és így frontot nyit a bírósági imperializmus ellen. Ha pedig nézetei az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságán is többségre jutnak, úgy egy időre vége lesz a bírói úton történő új jogok kreálásának – legalábbis az USA területén – írja a vasarnap.hu.
A Trump-adminisztráció több korábbi bírói döntéssel nem ért egyet. De nem a döntést támadja, hanem, az érvényes szabályok keretén belül maradva, a legfelső bíróság összetételén akar változtatni, amire most egy liberális bíró halála lehetőséget is ad. A jelölt életpárti – és nem híve a bírósági aktivizmusnak…
– írja Surján László cikkében.
Napjainkban újra sokat emlegetik a Roe versus Wade ügyet, ami 1973-ban mérföldkő lett a terhességmegszakítás engedélyezése terén. Henry Wade dallasi ügyész képviselte Texas Államot Norma McCorvey (1947-2017) ellen, aki Jane Roe néven támadta meg az állam abortusztörvényét, mert az a magzat életét védte, kivéve például az erőszak miatti foganás esetét. Norma McCorvey szörnyű körülmények között nőtt fel. Huszonegy éves korában bekövetkezett harmadik terhessége adott alkalmat a perre – de nem is annyira neki, mint inkább két texasi ügyvédnek, akik fel akartak lépni a terhességmegszakítás texasi tilalma ellen. Ehhez olyan esetet kerestek, ami alkalmasnak látszott erre a célra. Jane Roe ügyét a Legfelső Bíróságig vitték, ahol győztek: a bírók 7:2 arányban jogossá tették a terhességmegszakítást, egészen addig a pillanatig, amíg a magzat nem életképes az anya testén kívül
– folytatja gondolatait a szerző.
Két évtizeddel később aztán Norma McCorvey véleménye megváltozott. 1995-ben, egy protestáns lelkész hatásra megkeresztelkedett, majd 1998-ban katolikus lett. Ezt követően aktív életvédőként lépett fel, és azt mondta: annak idején az abortuszpártiak túsza volt, s a híres perben való részvétele élete nagy hibája. A két nemmel szavazó bíró magát a döntést is hibának tartotta. Byron White ezt írta: „Az alkotmány szövegében és történetében nem találok semmit, ami ezt a döntést támogathatná”. William Rehnquist szerint: „Hogy a bíróság kiadhassa ezt az állásfoglalást, ahhoz fel kellett fedeznie a 14. függelék keretében egy olyan jogot, amely a függelék alkotóinak is teljesen ismeretlen volt”. A bíróság döntése „a magánélet jogainak” kifejtésén alapul. Ilyen jogot azonban az alkotmány nem említ. Az alkotmány 14. kiegészítése szövegét olvasva Rehnquist megállapítása jogosnak tűnik
– szögezi le Surján.
A bíróságok olyan módon értelmezik a törvényeket, ami megrémítené azokat, akik az adott törvényt hozták. Coney Barrett most ennek a szemléletnek üzen hadat. Erre a hadüzenetre, és a csata sikerére valóban szükség van. Azok, akik át akarják formálni a világot, nemcsak a magzati életet veszélyeztetik, hanem – például – a hazafiság eszméjét is. A nemzeti tudatnak részei a nemzeti szimbólumok, mint például a zászló tisztelete. Ki-ki gondoljon csak azokra a pillanatokra, amikor egy olimpiai győzelem után felkúszik az árbócra a magyar zászló – és csurognak a könnyek a magyar győztes arcán. Az Egyesült Államokban is nagy a nemzeti zászló tisztelete. Ki hiszi el, hogy a szólásszabadság jogából következik az amerikai zászló nyilvános elégetése? 1990-ben a legfelsőbb bíróság mégis így döntött. A Texas–Johnson-ügyben eltörölte a zászlógyalázás elleni törvényeket. Kijelentették, hogy a zászlóégetés a polgárok alkotmányos joga. A keresetet Gregory Lee Johnson nyújtotta be, az USA Kommunista Pártja ifjúsági szervezetének, a Forradalmi Kommunista Ifjúsági Brigádnak a tagja
– zárul a vasarnap.hu cikke.
Forrás: vasarnap.hu; Fotó: MTI/The New York Times/EPA/Hilary Swift
Facebook
Twitter
YouTube
RSS