Szinte mindegyik európai országban a teljesítőképessége határán van az egészségügy

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a koronavírus-járvány legrosszabb másodlagos hatása az, hogy a végletekig leterheli az egészségügyi rendszereket. Az utóbbi néhány évtizedben, amelyek járványmentesen teltek, szinte minden ország leépítette azokat a tartalékkapacitásokat, amelyeket háború és járványok esetére fenntartott a hidegháború formális végéig. Az egészségügy mindenütt gazdasági kérdés lett, sok országban még a népesség egyre határozottabb elöregedésére sem reagáltak a kormányzatok. Nem csoda, hogy a már korábban is külföldi orvosokra és ápolókra szoruló fejlett országok egészségügyi rendszereit megroppantja egy főleg az idősekre és betegekre veszélyes pandémia.

Ausztriában egy mühlvierteli lakos arról számolt be, hogy koronavírusos idős édesapjának kezelőorvosa arról tájékoztatta: ha apja állapota romlik, akkor sem fog intenzív ágyat kapni a kora miatt. A férfi szerint az orvos megerősítette neki a telefonban, hogy valódi betegosztályozásról van szó. A linzi kórház szerint persze félreértés történt: nincs szó arról, hogy valaki ne kapna intenzív ápolást, ha szüksége van rá. Jens Spahn német egészségügyi miniszter szerint még novemberben el fogják érni ezt a betegszámot, ami akkora terhet jelent már a német egészségügynek, hogy csak jelentős feszültséggel tudja átvészelni azt. Ha a napi húszezer új fertőzött két százaléka kerül intenzív osztályra, az négyszáz új beteg naponta.

Olaszországban az Orvosi Rendelések Országos Szövetsége ismét az ország teljes lezárást sürgeti. Mindezt azzal indokolják, hogy ha a következő harminc napban is hasonló ütemben terjed a vírus, mint eddig, akkor a halálozások száma drasztikusan emelkedni fog. Franciaországból már rendszeresen szállítanak át betegeket Németországba. A hétvégén egy pácienst helikopterrel szállítottak a valenciennes-i kórházból Észak-Rajna-Vesztfáliába, erre a hétre pedig több beteg elszállítását is betervezték Franciaország északi részéről.

Skóciában még a baleseti és sürgősségi orvosokat arra kérik, hogy ha lehet, a beteg és sebesült embereket videohíváson keresztül lássák el, hogy több szabad ágy maradjon a koronavírusos betegeknek. A mentőket arra utasították, hogy csak a legsúlyosabb eseteket vihetik kórházba és inkább az otthonaikban lássák el a betegeket, és ehhez videohíváson keresztül kérjenek segítséget a baleseti és sürgősségi orvosoktól, ha kell. Ezek mind olyan intézkedések és javaslatok, amelyek azt mutatják, hogy az egészségügyi rendszereket mindenhol vészhelyzeti üzemmódba igyekeznek állítani.

Ausztriának ezerkétszáz intenzív ágya van, míg Magyarországon háromezer intenzív terápiára alkalmas kórházi férőhelye van, de ez felemelhető nyolcezerre; ez azonban már a felső határ, ami hosszú ideig nem tartható igénybevételnek teszi az egészségügyi dolgozókat. Végső esetben hazánkban negyvenezer covidos beteget lehet kórházban elhelyezni, de ez megint csak a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén elérhető határ.

Ha most nem kapcsolt volna az ország a majdnem teljes védekező üzemmódba, akkor a trend alapján prognosztizálható halálesetek száma akár tízezerig is elmehetett volna. Magyarország helyzete egyedülálló abban, hogy a halálozási statisztikáink nem romlottak, sőt, javultak a tavalyi évhez képest. Nyugat-Európában az összesítések alapján sokkal jobban érzékelhető, hogy tombol egy járvány, nálunk nem. Itthon a koronavírus-fertőzöttként elhunytak átlagéletkora hetvenhat év felett van. Minden statisztikával óvatosan kell bánni, de ez az adat valahol a Magyarországon jelenleg a férfiaknál születéskor várható átlagos élettartam környékén van. Nyilván sok tényező szerencsés együttállása kell ehhez, de ebben egyaránt benne van az egészségügy és a közegészségügy szakmai teljesítménye, az emberek túlnyomó többségének szabálykövető viselkedése, és a jó ütemben meglépett védelmi intézkedések is. Ausztriát követjük továbbra is; nagyságrendileg azonos esetszámnál, körülbelül ötezer napi új fertőzöttnél lépte meg a kormány a szigorításokat.

Továbbra is az az alapvető célkitűzés, hogy az emberek közötti találkozások, a vírus átadásának lehetőségei drasztikusan csökkenjenek. Ez csökkenti a fertőzöttek, a megbetegedettek számát, és azokét, akik kórházi ápolást is igényelnek, illetve végül azokét is, akik lélegeztetésre és intenzív terápiás kezelésre szorulnak. Alapvető fontosságú lenne továbbra is, hogy álhírekkel, álstatisztikákkal, dezinformációkkal, hisztériakeltéssel senki ne provokáljon olyasmit, ami veszélyezteti a védekezést, általában a fertőzési láncok megszakítását. A szabályok betartásával, immunerősítők, D-vitamin – napi ajánlott dózist nem meghaladó – szedésével tehetjük magunkért és mindenki másért a legtöbbet.

Fotó: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi