A Tűzfalcsoport készített rövid portrét Tom Perriellóról, Soros György karmesteréről. A virginai ügyvéd, diplomata és politikus 2018 óta az Open Society amerikai programjainak ügyvezető igazgatója, és jóval befolyásosabb figura az USA politikájában, mintsem az elsőre feltűnő volna.
A történet New Yorkban kezdődik, szereplői pedig Soros György és a Purpose Inc. nevű háborúbarát PR-cég. A Purpose társalapítója és vezérigazgatója Jeremy Heimans, aki a Soros Nyílt Társadalom Alapítványához kapcsolódó „demokráciapárti” csoport létrehozásában is segített. Az Avaaz-t Tom Perriello (képünkön hátul, Obama volt amerikai elnök mögött – a szerk.) irányítja, Soros nemzetközi karmestere – írja a Tűzfalcsoport.
A virginiai Tom Perriello, a sokáig ügyvédként és diplomataként is működő demokrata párti aktivista-politikus eddigi karrierjével egy tanulságos példaként is jól leírható pályaívet tár elénk. Az apai ágon itáliai migráns hátterű, pénzügyi elemző fiaként született, a neves Yale egyetemen végzett Perriello 2008-ban, képviselőjelöltként Virginia 5. számú kongresszusi kerületében indult. Az akkor 34 esztendős, ambiciózus jogásznak a választáson sikerült felülkerekednie a republikánus, már hatodik kétéves ciklusát betöltő Virgil H. Goode Jr.-on, és így bekerülhetett a szövetségi törvényhozásba. Hivatali terminusának betöltése idején a körzete főleg Virginia déli részére esett, és északra húzódott egészen Charlottesville városáig. Két év múltán, 2010-ben Perriello vereséget szenvedett a Virginiát addig szenátori tisztségben képviselő republikánus jelölttel, Robert Hurttel szemben (Hurt ezt követően hat évig tudta megtartani képviselői mandátumát, vagyis Perriello – elődjével és utódjával ellentétben – csak rövid ideig viselhette tisztségét). 2014 februárjában Perriellót kinevezték az Egyesült Államok négyéves diplomácia fejlesztési áttekintésért (QDDR) felelős képviselőjévé, amely hivatalát 2015 nyaráig töltötte be. 2015 júliusától 2016 decemberéig az USA Afrika Nagy-tavak régiójáért és a Kongói Demokratikus Köztársaságért felelős különmegbízottja volt. Perriello elindult jelöltként a 2017. évi virginiai kormányzóválasztási kampányban, az előválasztáson azonban alulmaradt Ralph Northam jelölttel szemben. Perriello ezt követően lett a Win Virginia nevű úgynevezett PAC (vagyis a kampányra felajánlott adományok összegyűjtését koordináló szervezet) vezérigazgatója, hogy ezzel is segítse a demokratákat a Képviselőház 2017-es visszaszerzésében. Az Open Society 2018. október 10-én jelentette be, hogy Perriellót november 12-étől az Alapítványok USA programjának ügyvezető igazgatójává nevezik ki.
Perriello jellegzetesen baloldali és radikális nézeteket képvisel a szociális reformokkal, a társadalom átalakításával kapcsolatban; saját bevallása szerint a méltányos büntető igazságszolgáltatási rendszerért, valamint a színesbőrűek és a bevándorlók teljes politikai, gazdasági és polgári részvételéért küzd. Politikai nézetrendszerének, programjának egyes elemei, valamint habitusa főleg a hatvanas-hetvenes évek újbaloldali, polgárjogi-radikális világára emlékeztetnek. Az általa is reprezentált Soros-hálózati világ által előképnek tekintett Saul Alinsky, aki amerikai politikai aktivista volt, 1971-ben adta ki híres könyvét arról, miként is kell az aktivistáknak – az elnyomottnak érzett, az akkori közéleti fősodorba nem tartozó egyes szervezeteknek és mozgalmaknak – fellépniük, szervezkedniük érdekeik érvényesítéséért, és hogy miként legyenek sikeresebbek. A Perriello által mostanában vitt politikai szerep az Alinsky-ideológiát követi, amikor Sorosék (és a demokraták) konkrét célokhoz vezető útját, hozzá pedig kommunikációs stratégiákat, gyakorlati tanácsokat próbál kínálni – Alinsky felfogásában: a széles tömegek számára emészthető formában.
Amiként Alinsky vagy éppen Soros György, úgy Perriello is elszánt híve a radikális mozgalmi (hatalomra jutva pedig közpolitikai döntésekben testet öltő) megoldásoknak a nyitott társadalom érdekében. Ez persze jelentheti azt, hogy amint a célok egy részét sikerült elérni, időnként érdemes kompromisszumokat is kötni. Ahogy maga Alinsky, úgy Perriello is fanatikusan hisz a szerves, radikális, fokozatos társadalmi átalakulás eszméjében. A modern politikában a közösségszervezés alkotója Alinsky volt, aki taktikai és stratégiai okokból megpróbálta a hasonló gondolkodású embereket radikális aktivisták hálózatává nevelni, és most ezt teszi a gyakorlatban Soros György alapítványi hálója is; így lett például Perriello is a Soros-alapítványi programok CEO-ja is Amerikában. A különféle radikális csoportok széles skálájáig terjed ez a hálózat, és még a legitim politikai eszközök világán túl is kísérleteznek a közvéleménnyel a minél gyorsabb társadalmi változások generálása érdekében. A stratégia a kivárásról is szól: arról, hogy várják azt a pontot, azt a fordulatot, amely végül a társadalmi közvélemény hangulatának megváltozását eredményezheti; például Trump elnök esetében is az elmúlt hónapokban, amikor a rasszista kártya elővételével, valamint a koronavírus-járvány miatti nehézségek médiabeli tálalásával próbálják egy mesterséges nyilvánosság szorítása alá helyezni az elnököt.
De kik térdepelnek Trump nyakán – és kik azok, akiknek politikai krédóját és alapelveit korábban Alinsky és mások hozták létre? És kiket képvisel valójában Perriello is, az éppen aktuális pozíciójában? Érdekes és demonstratív pillanat volt, amikor Perriello – 2017 augusztusában – elítélte a Charlottesville-ben történt atrocitásokat és súlyos összecsapásokat annak nyomán, hogy úgynevezett „fehér nacionalisták” felháborodtak a város egyetemi vezetőinek Robert E. Lee tábornok szobrának eltávolítására vonatkozó döntésén. Perriello azonban tovább is megy a rasszkérdésben.
A jövőnket az határozza meg, hogy őszintén beszélünk-e a Fehér Ház faji demagógiájáról, és hogy Amerika konzervatívjai vajon megakadályozzák-e a rasszizmust és a Trump-kormányzat tekintélyelvű politikáját. Függetlenül attól, hogy helyreállítottuk-e az erő és az erőszak közötti határvonalat
– fejtette ki akkor az Alinsky-gondolatvilágban egyáltalán nem meglepőnek tűnő álláspontját Perriello.
A modern politika radikalizálása érdekében Alinsky egyértelmű útmutatást nyújt a baloldali mozgalmárok számára. Soros György ideológiájának és agendájának követői, az ezt az irányvonalat vivő politikusok, politikus-aktivisták – amiként Perriello is – hisznek abban, hogy a szociális feszültségekből és szerencsétlen esetekből (lásd George Floyd halála) gerjesztett konfliktusok, kvázi polgárháborús pillanatok módszereinek eszköztára széles lehet, ahol a személyes támadások, a megfélemlítés, az állandó nyomás fenntartása, a bosszantás és az ellenfelek akadályoztatása (az elnöki adminisztrációé is) célravezető lehet. A cél fél évszázada ugyanaz: a radikálisoknak ki kell meríteniük az ellenfeleiket, hogy végül arra kényszerítsék őket, hogy a saját szabályaik szerint cselekedjenek, váratlan és sürgető, veszélyes szituációkat kiváltva.
Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: Tűzfalcsoport
Facebook
Twitter
YouTube
RSS