Folytatjuk sorozatunkat a posztszovjet térség elfelejtett konfliktusairól, válsággócairól. Vasárnap általános választásokat tartottak az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban, a Csongrád-Csanád megyéhez hasonló nagyságú terület állandó lakóinak száma háromszázötvenezer, a szakadár állam polgárai egyszerre választhatták meg a Legfelsőbb Tanács tagjait, a települések polgármestereit, és a néptanácsok tagjait. Az egypártrendszerű köztársaság rendszerében és külsőségeiben is sokban a Szovjetunió hagyományait követi, vagyis posztszovjet ország, amely Moszkva előretolt helyőrsége immár harminc éve.
Erdélyi E. Péter írása
Mint ismeretes, a Szovjetunió szétesése nyomán dominószerűen váltak le és önállósultak a korábbi tagköztársaságok. A Moldovai Köztársaság függetlenné válását azonnal tiltakozó megmozdulások kísérték a Dnyeszter-melléken élő orosz és ukrán lakosság körében, akik aztán 1990 szeptemberében kikiáltották a Moldáv SZSZK-tól független Transznisztriai SZSZK-t. A kisebb incidenseket valódi háború követte. A katonai konfliktus 1992. március elejére érte el a csúcspontját, a moldovai csapatok oldalára romániai önkéntesek is érkeztek és romániai katonai tanácsadók segítették a moldovai hadsereget. A másik oldalon, a transznisztriaiakkal orosz és ukrán önkéntesek, elsősorban doni kozákok álltak fel, majd a térségben állomásozó orosz 14. hadsereg is beavatkozott a harcokba ezen az oldalon, ezzel el is döntve a háború kimenetelét. A területet végül EBESZ-színekben orosz békefenntartók szállták meg és védik azóta is a békét, pontosabban a tűzszünetet a mai napig, ahogy az a posztszovjet térségben másutt is szokás.
A jelenlegi helyzet egy zavaros, területi és etnikai alapon sem könnyen áttekinthető történelem következménye. Románia, mint tudjuk, Nagy-Romániát szeretne, amelynek része a Moldovai Köztársaság is, meg persze amit még meg tudnak szerezni. A moldovai, illetve a transznisztriai elitnek és lakosságnak sokféle érdekei vannak, ahogy Oroszországnak és Ukrajnának is.
Forrás: Wikipédia
A Dnyeszter Menti Köztársaság kapcsán joggal vetődik fel a kérdés, hogy mikor és milyen módon oldódik meg végre a vele kapcsolatos, szovjet örökségként kapott feszültség? Egyesül-e a két ország, tovább marad-e független Moldova, vagy esetleg Románia részévé válik?
Érdekes módon mindkét fél, vagyis a moldáv és az orosz politikai elit a status quo megtartásában érdekelt. Moldova azért, mert amennyiben a két ország között föderatív államszerkezet jönne létre és összeállna egy közös kormány, akkor a dnyeszter-melléki képviselők a kisinyovi parlamentben egyértelműen oroszbarát politikát folytatnának, amely homlokegyenest ellenkezik a moldáv elit érdekeivel. Azokéval is, akik országuk Romániával való egyesülését szorgalmazzák és azokéval is, akik a függetlenségért kardoskodnak
– nyilatkozta Barabás T. János a térség kiváló ismerője, politikai elemző, valaha vezető diplomata Kisinyovban.
A háttérben az áll, hogy a moldáv elit, főleg egykori agrárvállalkozókból és fővárosi értelmiségiekből jött létre, akik védik kiváltságaikat, és nem szívesen adnák át a hatalmat sem Moszkvának, sem Bukarestnek. Itt jegyezzük meg, hogy Bukarest nem ismer moldáv nacionalizmust, csak románt, és támadja azokat, akik moldáv hazafiságról beszélnek, őket Moszkva bérenceinek titulálja. Tehát a moldáv elitnek az az érdeke, hogy a következő évtizedben ne történjen meg a „Nagy Egyesülés a Dnyeszter-mellékkel”, mert ebben az esetben teljesen orosz érdekszférába kerülnének.
Oroszországnak is az felel meg, ha megmarad a Dnyeszter-mellék úgy, ahogy van, mert az ottani orosz kontingens, meg az helyi politikai helyzet felfogható úgy is, mint a szevasztopoli orosz katonai báziselőőrse, előbástyája
– magyarázta Barabás T. János.
Ez a gondolat azért érdekes, mert ahogyan azt most Hegyi-Karabah esetében is tapasztalhattuk, az orosz biztonságpolitikának meghatározó eleme az úgynevezett mélységben tagolt védelem, vagyis számukra annyira veszélyesnek tűnik a Nyugat, hogy akár ezer kilométeren belül is tagolják a védelmüket.
Mindennek a tetejébe az Egyesült Államok és az EU sem akar ott háborút
– hívta fel a figyelmünket Ilyash György, korábbi diplomata. Az Oroszország-szakértő mindehhez hozzátette, hogy létezik harmadik tényező is:
Amennyiben létrejön egy bürokratikus intézmény, amelynek sokan nyertesei, azt nem könnyű megszüntetni. A Dnyeszter-melléki embereknek, a helyi politikusoknak és az ottani üzletembereknek is megfelelnek a jelenlegi állapotok, vagyis a status quo. Ráadásul ez az államalakulat adott esetben politikai eszköz is, mint több más orosz befolyási övezet a posztszovjet területen.
Könnyen lehet, hogy amennyiben nincs a Dnyeszter-mente, Moldova már régen egyesült volna Romániával. Ez a forgatókönyv sem zárható ki.
A Dnyeszter Menti Köztársaság egy adott kor válasza egy adott helyzetre, amelyet mára egyik fél sem képes elengedni, mivel nem hajlandóak komoly kompromisszumokat tenni a másik irányába
– elemezte a helyzetet Ilyash György.
Az idők azonban változnak, és most két fontos tényező bukkant fel: az egyik Moldova két hete megválasztott elsősorban proromán, másodsorban proeurópai elnöke, aki határozott üzeneteket küldött a Kremlnek, illetve a világjárvány, amely komoly gazdasági gondokat jelent már most Moldova számára.
A két hete megválasztott Maia Sandu moldáv elnök, az Akció és Szolidaritás Párt (PAS) és szövetségeseinek jelöltje Igor Dodon oroszbarát államfőt és szocialista pártelnököt, az addigi köztársasági elnököt győzte le. Sandu külpolitikai választási programjában a regionális egyensúlykeresést nevezte meg fontos célként, de ahogy előtérbe kerülnek a járvány miatt is súlyos gazdasági problémák, úgy fog a háttérbe tolódni a parlamentben az általános ideológiai harc, és fontosabb lesz a válságkezelésben való minimális együttműködés
– részletezte Barabás T. János.
Az új moldáv elnök, Maia Sandu a korábbi hangnemhez képest határozott üzeneteket közvetít Moszkva felé. Fotó: MTI/EPA/Dumitru Doru
Sandu azonban határozott követeléseket fogalmazott meg a Kremllel szemben, miszerint nem hajlandó kifizetni a Dnyeszter-mente gáztartozásait a Gazpromnak, nem gondolkodik a föderalizmus lehetőségén és az orosz csapatok kivonását követelte.
Arra törekszem, hogy vonják vissza az orosz hadsereg operatív csoportját a Dnyeszteren túli régióból – ez a Moldovai Köztársaság hivatalos álláspontja, amely nem változott, és továbbra is támogatni fogom
– nyilatkozta az új elnök a Moldova-1 televíziós csatornának, amikor az elszakadt területekről beszélt. Erre az orosz sajtóban igen határozott, sokszor harcias válaszokat kapott:
Az orosz békefenntartók visszavonása destabilizálhatja a régió helyzetét, mivel Moldova megpróbálhatja erőszakkal visszaszerezni a Dnyeszteren túli területet.
Ezt a véleményt Alekszandr Kramcsikin, a Politikai és Katonai Elemző Intézet igazgatóhelyettese fogalmazta meg, kommentálva Maia Sandu moldovai megválasztott elnök nyilatkozatát, aki az orosz békefenntartók visszavonása mellett állt ki – írta az RBK nevű orosz médiaholding.
Hasonló határozott kijelentések már sok moldovai politikus szájából elhangzottak az utóbbi harminc évben, de nem lett belőlük semmi. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a két szembenálló fél nagyjából ugyanakkora katonai potenciállal bír, ráadásul Tiraszpolt Moszkva támogatja. Ez is visszatartó erő
– fogalmazott Barabás T. János.
Ezen a véleményem van Ilyash György is, aki szerint nem valószínű, hogy ez megvalósítható, hiszen az oroszok ott nem maguktól vannak, hanem ENSZ-felhatalmazással békefenntartó missziót működtetnek és ez az ENSZ-mandátum érvényben van, amely Oroszországtól is nagyban függ. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Moldova gazdaságilag sok szállal kötődik Oroszországhoz, igaz, ez a kapcsolat egyre gyengül. Kevesen tudják például azt, hogy a Chisinau Airport koncesszió révén évtizedekre egy orosz cég kezébe került. Ez a repülőtér a legfontosabb légibázis a térségben, amelyen a békefenntartó orosz katonák is közlekednek. Mindeközben Moldova, mint az EU társult tagja 2014-óta szinte minden áruját vámmentesen exportálhatja Európába.
Nem elhanyagolható, hogy milyen a Dnyeszter Menti Köztársaság hétköznapi élete. Ami a lakosságát illeti, nagyjából harmadrészben vannak oroszok, ukránok és moldávok. Mindemellett a teljes népességének túlnyomó többsége – nemzetiségtől függetlenül – orosz anyanyelvű. Fontos megemlíteni, hogy az ország lakossága az utóbbi harminc évben a felére csökkent, a fiatalsága külföldre ment dolgozni. Korábban Oroszországot választották, de miután már kérhetik a moldovai útlevelet és vízum nélkül utazhatnak az EU-ba, Nyugatra fordultak
– mondta Barabás T. János. Érdekesség, hogy az otthon maradottak közel fele orosz nyugdíjon élő idős ember. Ez természetesen kihatással van a politikai életre is.
A Dnyeszter-menti lakosságnak jobb lenne, ha Oroszországhoz tartoznának, de Moszkva ezt nem akarja, olyannyira, hogy hivatalosan nem államnak, hanem területnek nevezik, ennek ellenére Tiraszpolban konzulátust nyitott. A helyzet tele van ellentmondásokkal és az európaiak számára abszurd a helyzet
– tette hozzá Barabás T. János. Korábban eredményesen működött egy kontakt csoport, amelyben képviseltette magát az EBESZ, Oroszország, az Egyesült Államok, Moldova, Transznisztria és az EU. Ez a fórum azonban évek óta nem ülésezett, pedig korábban a közvetítései nyomán fontos eredmények születtek a két ország között.
Kisinyov központi parkjában plakát követelte 1992-ben az orosz hadsereg kivonulását Moldovából. Fotó: MTI
A szakadár terület nagyvállalatai adóznak a Moldovai Köztársaságban, aminek fejében moldovai árupecséttel exportálhatják nyugatra a termékeiket. Ennek a fórumnak köszönhető az is, hogy Dnyeszter-mentiek kérhetik a moldovai állampolgárságot. A helyiek most viszont aggódnak, mert Igor Dodon elnök idején jók voltak az anyaország és a szakadár állam közötti kapcsolatok, de most olyan hangok hallatszanak Ukrajna részéről is, hogy a Dnyeszter-melléket gazdaságilag el kell szigetelni.
Transznisztria politikai életét egy párt határozza meg, az Obnovlenyije, gazdasági életét pedig a Sheriff mamutvállalat. Továbbá Moszkva befolyása határozottan érezhető és az orosz érdekek nyilvánvalóak a térségben. Ezeken belátható időn belül nemigen lehet változtatni
– összegezte a bonyolult helyzetet Barabás T. János.
A Szovjetunió, nem kis részben a cári birodalom utódjaként, számtalan helyen hagyott maga után kibogozhatatlan etnikai, nyelvi és vallási viszályokat. Ennek a területnek a helyzete annak ellenére nem egyszerű, hogy itt legalább az iszlám (még) nincs jelen látványosan, ennek ellenére semmiféle megoldás nem látszik feltűnni a láthatáron, tehát a térségben „ideiglenesen” állomásozó orosz békefenntartók bizonyosan maradnak még.
Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS