Káprázatos hajrával, igazi, megalkuvást nem ismerő, szív-lélek játékkal nagyszerű győzelmet aratva kijutott a jövő évi Európa-bajnokságra a magyar férfi kosárlabda-válogatott. Az osztrákok elleni 83–81-es sikerrel eldőlt a lefontosabb kérdés a selejtezőcsoportban: a címvédő Szlovénia, Ukrajna, valamint a mieink ott lehetnek majd az Eb-n, Ausztria pedig végleg elveszítette erre a reményét.
Csapatunk tegnap kezdte meg négymeccses menetelését, s ahogyan arról beszámoltunk, Szlovénia ellen tizenkét pontos vereséggel zártunk. Az Eb-kvalifikáció eléréséhez egy győzelemre volt szükség a négy selejtező során, és joggal bízhattunk abban, hogy a csoport leggyengébb tagjának számító osztrák válogatottal szemben ma meg is szerezzük ezt a kulcsfontosságú sikert.
Kiváló kezdés után drámai megtorpanás
Válogatottunk káprázatosan kezdte a mérkőzést. Az első negyed feléhez közeledve, magabiztos, hatpontos előnyben voltunk (9–3), és nagyon úgy tűnt, hogy könnyed sikert arathatunk a „sógorok” ellen. Ám ekkor 180 fokot fordult a játék képe. Az osztrákok magukra találtak, miközben mi elbizonytalanodtunk. Támadásinkba pontatlanságok csúsztak, és ha el is jutottunk dobóhelyzetig, gyakran elkapkodtuk a kísérleteket. Különösen kintről dobtunk pontatlanul. Mire felocsúdtunk, nem csupán az előnyünk olvadt el, de már az osztrákok vezettek. Az első negyed végén öt ponttal (15–20) hátrányban voltunk, vagyis a fehér dresszesek 17–6-ra nyerték az első negyed végét.
Rémálom a második negyed elején
A második negyedben hasonló kezdést vártunk, mint az első negyedben volt, ám sajnos az osztrákok folytatták ott, ahol abbahagyták. Ültek a tripláik, jól olvasták a játékot, amellyel rendre lefülelték a passzainkat, illetve lezárták a réseket a mieink egyéni akciói elől. Ivkovics Sztojan kénytelen volt időt kérni, amit váratlanul a nagyra duzzadt hátrány (17–31) kellően indokolt is. Nem erre számítottunk mi sem… Meg is rázták magukat egy kicsit a fiúk, előbb Vojvoda, majd Filipovity remek egyéni alakításával visszajöttünk 10 pontra (25–35), adott volt a cél: minél többet lefaragni a hátrányból a félidőig. Benke triplájával tovább zárkóztunk (28–35), s mivel Filipovityot hárompontos dobás közben faultolták, így három büntetőt dobhatott. Ebből kettő be is ment, ám az ellentámadásból az osztrákok is bedobták a ziccert, így maradt a hét pont hátrány (30–37). A negyed vége előtt három másodperccel két osztrák büntető jött a magyar fault után, ami sajnos be is ment, így elég jelentős hátránnyal (30–39) mentünk pihenni.
A triplák tartották meccsben csapatunkat
A játék képe sokat nem változott a harmadik játékrészben sem, az osztrákok remélt visszaesése sajnos nem következett be. Sokáig tartották a tíz pont körüli előnyüket, ám ekkor végre elkezdtek jönni a tripláink. Előbb Váradi, aztán kétszer Vojvoda, majd Perl Zoltán is beköszönt a triplavonalon túlról, így hiába, hogy közben az osztrákok is kosárral fejezték be több támadásukat, a különbség nem nőtt, sőt, a negyed vége előtt belátható közelségbe kerültünk végre (52–57). Ötpontos osztrák vezetésnél (54–59) még kétszer támadhattunk a hátrány további lefaragásáért, ám egyszer eladtuk a labdát, egyszer pedig pontatlanul dobtunk, így maradt az ötpontos hátrány, igaz, 24–20-ra ezt a negyedet végre megnyertük.
Hosszabbításra mentettük a végét
Az utolsó játékrészt hátrányban kezdtük tehát, ám a hátrány egyáltalán nem volt ledolgozhatatlan. Igaz, az is egyértelmű volt, hogy hátul és elöl is sokkal koncentráltabban kell játszani. A negyed első felében voltak ugyan felvillanásaink, ám bosszantó hibáink is, Keller Ákos például kulcsfontosságú pillanatban hibázta el mindkét büntetőjét. Ennek eredményeként az utolsó negyed közepére továbbra is csak az osztrákok hátát nézhettük (62–69). Az utolsó percekben csapatunk összekapta magát és nagyszerű perceket produkálva az utolsó percre ledolgozta hátrányát (73–73). Az osztrákok rögtön időt kértek, hiszen életbevágóan fontos volt számukra, hogy kosárral fejezzék be támadásukat. Az első támadásuknál nem dobtak kosarat, és miénk lett a lepattanó, ám Vojvodától fault-gyanús módon elvették a labdát az osztrákok és be is dobták a ziccert (73–75), így fél perccel a lefújás előtt nekünk lett kulcsfontosságú kosárral zárni a támadást. Benke egy gyönyörű elzárás után sikerrel fejezte be a támadást, így meglett az egyenlítés, de még mindig hátravolt tizenegy másodperc. Kivédekeztük az osztrákok akcióját, így döntetlen lett a vége. Következhetett a hosszabbítás.
A ráadás már a miénk volt
Az ötperces hosszabbítás első percében egyik csapat sem talált a gyűrűbe, a ráadás első kosarát az osztrákok szerezték meg. Vojvoda rögtön két büntetővel válaszolt, így ismét egál volt az állás. Remek védekezéssel hibára késztettük a sógorokat támadásban, így újra mi jöhettünk és Váradi Benedek csodálatos triplát süllyesztett el az osztrák gyűrűben. Az első negyed közepe után vezettünk (80–77) végre újra. Egy osztrák büntető, valamint Thomas Klepeis negyedik triplája után sajnos ismét az osztrákoknál volt az előny (80–81). Egy perccel a ráadás vége előtt két büntetővel jöhettünk, Keller Ákos állhatott a büntetővonalra. Sajnos Keller ezúttal is kihagyta a büntetőit – nyolcból kettőt dobott csak be a meccsen –, ám szerencsére az osztrákok is hibáztak, így ismét mi jöhettünk. Benke Szilárd a sarokból, kisodródva, fantasztikus, palánkos triplát dobott, amellyel a lehető legjobbkor – tizenegy másodperccel a vége előtt – ismét vezettünk (83–81). Az utolsó támadást kiváló koncentrációval kivédekeztük, így meglett a hőn áhított győzelem és az Eb-kvalifikáció is.
Ez utóbbinak a jelentőségét talán az érzékelteti a legjobban, hogy utoljára fél évszázaddal ezelőtt, még az 1960-as években volt példa arra, hogy a magyar férfi kosárlabda-válogatott két egymást követő Európa-bajnokságra kijutott. Most ismét véghezvittük ezt a bravúrt, Eb-részvételt ért csapatunk megalkuvást nem ismerő, csupaszív játéka! Gratulálunk a csapatnak!
Vezető kép: Vojvoda Dávid volt a magyar válogatott legeredményesebb játékosa az osztrákok elleni Eb-selejtezőn. Fotó: MTI/Varga György
Facebook
Twitter
YouTube
RSS