Az MDF-nek meg kellett buknia? A Juszt Lászlóknak be kellett futnia? Csengey Dénes tényleg a hálózat útjában volt? Nagyon sok témát érintett az a beszélgetés, amelynek alanya Mező Gábor, a PS újságírója volt és amely most jelent meg a Magyar Nemzetben. Pataki Tamás és Mező utóbbi most megjelent könyvéről, A média lenyúlásának titkos története című kötetről beszélgetett. Szóba kerülnek még azok az utazóhalak, akik nem voltak túl tehetségesek, de a hálózat felemelte őket – nem ritkán családi bekötöttségük okán. És persze az is kiderült, miért vigyorog éppen Gyurcsány Ferenc és Gyárfás Tamás a könyv borítóján.
Az ember szeme már a könyv borítóján megakad, amelyen Gyárfás Tamás és Gyurcsány Ferenc együtt szerepel. A könyv szerzője, lapunk újságírója a Magyar Nemzetnek adott interjújában ezt azzal magyarázza, hogy azért, mert a könyv fontos szereplője a Fenyő-gyilkosság ügyében felbujtással vádolt Gyárfás, Gyurcsányt pedig épp ez a hálózat emelte fel. Mint fogalmazott:
két igazán gátlástalan alak van rajta, ezt talán még ők is elismernék. […] Ahogy Gyurcsány „poénkodik”, a beosztottaival meg diktátorként viselkedő, a Fenyő-gyilkosság ügyében felbujtással vádolt Gyárfás meg szánalmasan nevetgél – fantasztikus felvétel!
Mező Gábor arról is beszélt, hogy az említett vörös hálózat jellemzően egy kezdetben internacionalista, bolsevik, később kommunista, szocialista, ma már leginkább globalista kör, amely hol szervezetten, hol kevéssé szervezetten támogatja egymást és nagyon komolyan beépült az európai központokba is, kihasználva, hogy a baloldali gondolatokhoz mindig csatlakoznak idealisták.
Először a kominternes nemzedéknél figyelhettük meg, hogy milyen tervszerűen, rendszerszerűen hálózták be a világot az első világháború után
– mondta a PestiSrácok.hu főmunkatársa, kiemelve, hogy komoly szerepe volt ebben a kominternes csoportban annak a „magyar maffiának”, amelyről Stephen Koch amerikai egyetemi tanár írt egy könyvet. Ebben a műben elképesztő részletességgel leplezte le a hálózatot. Mező Gábor szerint ma már kevesen tudják, hogy Károlyi Mihály felesége a szovjetek embere volt, de Hemingway és Dos Passos író is társutas volt. Ez a kifejezés pedig azért fontos, mert ezek azok az ismert, értelmiségi emberek, művészek, akiket nem a Moszkva központú hálózat fizetett, viszont körbehálózta, körbefolyta őket. Szeretőik, feleségük, barátaik között az NKVD (előd- vagy utódszerveinek az) emberei is ott voltak, és erről nekik eleinte nyilván fogalmuk sem volt – tette hozzá.
Károlyi Mihályné Andrássy Katinka emlékiratait írja. Fotó: MTI
A magyar médiát lenyúlta a vörös polip
Mező Gábor szerint a „vörös polip” tudatosan készült a rendszerváltásra, hiszen a hetvenes évek végén már tudta a kommunista diktatúra vezetése és a még inkább a második vonal, hogy rendszerük hamarosan összedől. Ezért elkezdtek tervezni egy új világot, és megszervezni az akkori politikai, gazdasági, kulturális tőkéjük átmentését. A gyakran kádercsemete fiatalokat ezért Nyugatra küldték, ahol ösztöndíjat kaptak és nyelveket tanulhattak olyan helyeken, ahol az európai pénzügyi és politikai elittel jó kapcsolatokat építhettek ki. Voltak gócpontok, kiemelt iskolák, ahova küldték ezeket a fiatalokat, akik a ’90-es évek után szinte kivétel nélkül felbukkantak az MSZP–SZDSZ körül. Ilyen, hazai iskola volt például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, de az ELTE jogi karának Demszky-féle nemzedékéből is szinte mindenki befutott ember lett. A kétharmados Fidesz-kormány idején pedig még számtalan olyan diplomata dolgozott, akik a moszkvai MGIMO-n (más néven: IMO-n) végeztek.
Ott kellett dolgozniuk, ahogyan rendszerszerű volt, hogy a szintén MGIMO-s Frei Tamás, Hardy Mihály, Simon Ernő, Dési András és a többi is befutott. A motyogós, apró Frei hogyan lehetett a tévé csillaga? Egyáltalán, volt még olyan ország, ahol ennyi beszédhibás és/vagy kimondottan antipatikus ember a tévé arca lett?
– teszi fel a kérdést Mező Gábor. Azt is leszögezte, hogy véleménye szerint a Juszt Lászlóknak és a többi kádergyereknek teljesen rendszerszerű volt a pályafutása.
A tézisem egyszerű: a hálózat működése szerint Vámos Miklósnak, Vámos Tibor elvtárs fiának egyszerűen be kellett futnia. Ahogyan Juszt Lászlónak, Juszt Lajos miniszterhelyettes – amúgy nem éppen képernyőre termett – fiának is. Sikerességük – ahogyan a visszás rendszerváltoztatás, a hálózat átmentése – előre meg volt írva. Be „kellett” futnia mindnek. Azon a területen, amelyet választott. Ha tehetséges, ha tehetségtelen, ha középszerű, ha zseniális. Nem történhetett máshogy.
Számonkérés nélkül esély sem volt valódi rendszerváltásra
A lusztrációs törvény elgáncsolásával az országnak semmi esélye sem volt megszabadulni ettől a hálózattól. Éppen Borvendég Zsuzsanna mondta azt, hogy ez a hálózat inkább már állam volt az állam fölött. Míg a színfalak előtt zajlott a politikai rendszerváltás, a pénzügyi, kulturális és jogi világban nem volt cezúra.
[Mező Gábor könyve a kiadó oldalán, de a Librinél, a Bookline-nál és a Líránál is megrendelhető, és márciustól kapható a könyvesboltokban.]
Megyei lapok lenyúlása, volt ÁVH-tisztek a főszerkesztői székben
A könyv utolsó fejezete arról szól, hogyan nyúlta le ez a hálózat – a Springer Budapest vezetésével – a megyei napilapokat, ahol kivétel nélkül megtartották a régi kádereket. Amikor a nyolcvanas évek végén bejött Magyarországra a konzervatív oldalra sorolt német Springer, mindenki örült neki. Mező Gábor szerint tény, hogy a Springer Budapest – vezetője Bayer József, egy tipikus futtatott közgazdász – nemsokára „elnyelte” a megyei lapok felét, felvásárolta a szerkesztőségeket, és új lapokat indított mindenhol.
A magát kereszténydemokratának tartó Springer ezután átvette a régi főszerkesztőket, akik nem is újságírók voltak, hanem mind az MSZMP régi kinevezettjei. Bányászok, megyei nyaloncok, korábbi MSZMP-, későbbi MSZP-képviselők. Csengey Dénes, Csurka István és az akkori Beszélő (!) ezekkel az ügyekkel is foglalkoztak, ám ha bárki írt erről, azt máshol a szabad sajtó elleni támadásként értékelték, azzal riogattak, hogy elijesztjük a német barátainkat, üzletfeleinket.
A szerző említi azt is, hogy több főszerkesztő is ÁVH-tiszt volt korábban, mint például a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője, Vajda Péter, aki Gyurcsány alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett. Érdekes belegondolni abba, hogy a fiatal Uj Péter, a 444.hu jelenlegi főszerkesztője a ’90-es években a Népszabadságnál tanult meg mindent. Egy olyan szerkesztőségben, ahol egy ex-ÁVH-s propagandista volt a második, harmadik ember.
Csengeyt eltehették láb alól
Csengey Dénes is szóba került. A népszerű politikus-művész a halála előtt firtatta az MSZMP vagyonátmentését és az MSZP üzleti ügyeit, de arról csak sejtések vannak, hogy korai halála összefügg-e a hálózattal.
Mező Gábor erről azt mondta, hogy a hálózat bolgár, szovjet vonala volt olyan kemény, hogy a gyilkosságot is el tudja képzelni. Végvári József állambiztonsági tiszttől egyszer megkérdezték, hogy volt-e olyan, hogy valakit eltett a hálózat láb alól – akkor Csengeyt említette, majd elhúzta a nyaka előtt a kezét.
Ennek ellenére ez is csak egy narratíva, jó lenne ennek utánamenni, egyáltalán többet foglalkozni Csengey alakjával és szerepével – tette hozzá.
A teljes interjú a Magyar Nemzetben, illetve a Magyar Nemzet portálján olvasható.
Fotó: Magyar Nemzet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS