Miért szeretik a ballibek egyszerre az iszlamistákat és az LMBTQ-„közösséget”?

A kérdésben rejlő abszurditás szöget ütött a fejembe. Hogyan lehetséges, hogy az általuk elvárt lelkesedésre képtelen embereket mindkét esetben fóbiával, azaz pszichés rendellenességgel vádolják? Miközben köztudott, hogy ahol az iszlám hívei többségbe kerülnek, ott az LMBTQ és a hasonló mozgalmak minden megnyilvánulását a lehető legerőszakosabban üldözik.

Ez a jelenség egy nagyobb kép része csak. Mióta kiderült, hogy a proletariátusnak nevezett munkásosztály az evilági középosztályhoz akar tartozni, és nem egy utópiát szeretne megvalósítani, azóta keres a baloldal és a vele összeolvadt liberálisok új védenceket. Ami nem változott: a bolsevikokéra hasonlító élcsapat-tudat, a társadalom felosztása elnyomottakra és elnyomókra, és a társadalmi rend felforgatásának az igénye egy utópia nevében. A francia és német gondolkodók által kidolgozott új eljárás a hatalom megszerzésére a következő: addig-addig hasítanak le a társadalomról újabb és újabb kisebbségeket – amelyeket a többség által elnyomottnak mutatnak be –, amíg az egykori többség kisebbségbe nem szorul a saját hazájában, gyűlölködő kisebbségek által körülvéve. A korábbi többségnek még azt is el kell viselnie, hogy folyamatosan elnyomónak állítják be, történelmi bűneit hangoztatják, és csak az kaphat közülük feloldozást, aki átáll a ballibek oldalára. Bár Európában született, ez a hatalomtechnika Amerikában aratta legnagyobb sikereit.

Néhány példa arra, hol tartanak már Amerikában

Bostonban felfüggesztették az általános iskolák felső tagozatosainak kidolgozott tehetséggondozó programot, mert túl sok a tehetséges gyerekek között a fehér. Igaz, hogy teszttel lehetett bejutni a tehetségesek közé, akik sokkal több házi feladatot kaptak, mint a többiek, de mit számít a tehetség, képesség, szorgalom, teljesítmény, ha egyszer a bőrszín nem megfelelő? Amíg nem tudják „sokszínűbbé” tenni a programot, addig nincs tovább.

Az egyik legnagyobb amerikai TV-csatorna, az NBC honlapján egy büszke szülő arról számolt be, hogy Kolumbusz napját a Bennszülöttek napjává keresztelték át abban a magániskolában, ahová a fiát járatja. A gyerek írt egy rövid dolgozatot arról, hogy miért ne ünnepeljék a fehér imperializmust, és hogy a bennszülöttek meg kell kapniuk az őket megillető helyet az amerikai történelemben. Az apuka arról lamentál, hogy a magániskola drága, nem mindenki engedheti meg magának, és ő hiába antirasszista, attól még fehér marad.

A KQED nevű kaliforniai TV-állomás honlapján a riporter utánajárt, mit tanítanak a hatéveseknek az előjogokról és a hatalomról. Amikor meglátogatta az iskolát, éppen a hajléktalanságról volt szó. Már hetek óta. A gyerekek éppen egy előadásra készültek, amiben majd bemutatják, mit is tanultak. A gyerekek szépen felmondják, hogy sokan azért kerülnek az utcára, mert a bőrszínük miatt igazságtalanul bánnak velük, nem kapnak munkát, de nem csak a hajléktalanságról beszélgettek: tárgyalták már a mikroagressziót, a gender egyenlőtlenséget, a gender identitást és a rendszerszintű rasszizmust is. A tanító szerint a csecsemők már hat hónaposan érzékelik a rasszt.

A média szerepe

Nem véletlenül idéztem televíziósok beszámolóiból is, hiszen ekkora agymosásra csak a média képes. Az egyetemeken dolgozták ki a fogalmi apparátust és az ideológiát a kisebbségek szembeállítására a többséggel. Onnan származik az a javaslat, hogy nem a felemelkedésre, az integrációra kell biztatni a kedvezőtlenebb helyzetbe születetteket, hanem a sértettségre, a gyűlölködésre, a számla benyújtására. Ott írták át a történelmet a fehér imperializmus és az ártatlan, nemes bennszülöttek küzdelmére, pont úgy, ahogy egykor nálunk írták át a történelmet az osztályharcok történetére. Az egyetemekről került át a médiába ez az ideológia, majd onnan az iskolákba. A „közösségi oldalaknak” nevezett közösségromboló oldalak is felcsaptak segédcsapatnak: a „közösségi alapelveknek” nevezett útmutató a cenzúrához is azt szolgálja, hogy a többséghez tartozókat elmarasztalja mindenféle agresszióban, másrészt korlátozza őket a véleményük szabad kifejtésében.

Ha tetszik, ha nem, Amerikában már ez a többségi álláspont. Az egykori fehér, angolszász protestáns többség már a múlté. Ennek demográfiai okai is vannak, hiszen a nem dél-amerikai eredetű fehérek már csak a népesség hatvan százalékát teszik ki. Ennek a demográfiai csoportnak ötvenhét százaléka szavazott Trumpra, és csak negyvenkét százalékuk Bidenre. A dél-amerikai eredetűeknek csak harmada volt Trump-szavazó, a feketéknek pedig csak tizenkét százaléka.

Ami ma Amerikában van, az a tapasztalatok szerint néhány év múlva nálunk is megjelenik. Egyetlen szerencsénk, hogy nálunk sokkal később indult be ez a folyamat, de a késedelmet a ballibek uniós segítséggel be akarják hozni: ez áll a bevándorlási vita mögött, a „kár, hogy továbbmennek” álláspontja mögött, illetve ezért akarják nálunk a többség áldozatának bemutatni a cigányságot és hátráltatni az integrációját. Gondoljunk csak arra, amikor a görögkatolikus egyház által roma gyerekeknek fenntartott iskolát szegregációval vádolták meg, vagy a gyöngyöspatai, csaknem százmilliós kártérítési ügyre. Ugyancsak a bevált külföldi mintát utánozza a Pride évente ismétlődő rítusa, vagy az azonos nemű párok örökbefogadásának erőltetése.

Hová vezet Európában a ballibek taktikája a hatalom megragadására?

A muszlim vallású kisebbség aránya sokkal nagyobb Nyugat-Európa több államában, mint az Egyesült Államokban. Ez a tény egy olyan ellentmondásra mutat rá, amire onnan nem kapunk választ. Az integrációra kevésbé hajlandó muzulmán tömegek egyrészt szemben állnak több más, felkarolt kisebbséggel, másrészt demográfiai okokból – mint választópolgárok – nagyon gyorsan királycsináló pozícióba fognak kerülni. Akkor már ők fogják a maguk szempontjai szerint kisebbségekre hasítani a társadalmat, és a ballibek nagyon gyorsan egy ilyen kisebbségben találhatják magukat. Nyugat-Európa legnagyobb országai, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia ilyen szempontból már elveszettnek tekinthetők, nem látszik lehetőség a folyamat megfordítására vagy lelassítására, sőt, a bevándorlás rendületlenül folyik tovább.

Vezető kép: Donald Trump amerikai elnök a bevándorlást átmenetileg korlátozó rendelete ellen tüntetnek a párizsi Eiffel-torony előtt 2017. február 4-én. Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon