Hány halálért felelősek Gyurcsányék?

Tombol a járvány, és sajnos sok a halott is. A téma pedig nagyon kényes. Mert ami mindenki másnak statisztika, az a hozzátartozók számára tragédia. És nem is csak a sztálini értelemben – „Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika” –, hanem most a járvány kapcsán egy-egy konkrét haláleset is bekerül a közbeszédbe, mint statisztika.

És ez sajnos részben elkerülhetetlen. A pandémia minden történését, mozzanatát valós időben követhetjük, idestova egy éve. Mindent tudunk, és mindent IS jobban tudunk. Vírusszakértőkké váltunk. Ha csak egy-két napra átengednék a kormányok a járvány kezelését a Facebook népének, nem csak, hogy mindenki azonnal meggyógyulna és eltűnne a vírus, de soha többet ki sem törne semmilyen járvány, nem lennének megbetegedések, sem gazdasági következmények. De még aki nem okoskodik, pusztán csak passzív befogadója a coviddal kapcsolatos információözönnek, azt is könnyen beszippanthatja az adatok személytelen világa. Sajnos vannak elkerülhetetlen halálesetek. Nincsenek azok a járványügyi intézkedések, nincs az az egészségügy, nincs az az orvos és nincs az a politikus a világon, aki meg tudná akadályozni, hogy bizonyos alapbetegségekkel rendelkező, a kockázati csoportba tartozó és a koronavírussal megfertőződő betegek között ez a járvány áldozatokat szedjen. Így az újabb halálozási számokat is lassan szinte mindenki érzelemmentesen fogadja. És ez még a jobbik eset. Mert vannak viszont, akik kifejezetten az érzelmek, vagyis inkább az indulatok felkorbácsolására igyekeznek használni ezeket. Valamilyen cél érdekében hergelni az embereket, részben félelmet keltve, részben felelősöket, bűnbakokat kreálva azokból, akik minden igyekezetükkel igyekeznek a járvány – sok esetben sajnos elkerülhetetlen – negatív hatásait, következményeit mégiscsak mérsékelni. És nem csak a kormányzati szereplőkről van szó: orvosokat, mentőket, hivatalnokokat is nem egyszer állítanak pellengérre abból a célból, hogy az emberekkel elhitessék: teljes a káosz, itt a világvége, mind meghalunk.

A pánikoltatásnak, a rossz hangulat keltésének aktuális módszere az is, amikor azok a „konkrét” sztorik futnak körbe, hogy makkegészséges, fiatal emberek hogyan haltak koronavírusban. Például az a negyven-ötven közötti sportos, egészségesen élő férfi egy vidéki városban, akinek a hírek szerint semmilyen alapbetegsége nem volt, mégis elvitte a járvány. Aztán persze a valódi ismerősöktől kiderült, hogy az illető valóban egészséges életet élt, és kifelé, a felületes szemlélők számára nem is látszott rajta semmilyen betegség, de cukorbeteg volt, és egy fiatalkori baleset miatt hiányzott az egyik veséje. És ami a legszomorúbb: hiába kaphatott volna Favipiravirt, megrögzött gyógyszerellenessége miatt, a lehetséges mellékhatásoktól tartva nem volt hajlandó bevenni azt, inkább mindenféle „alternatív” gyógymódokban hitt. Így sajnos nem esetleges mellékhatás, hanem konkrét „főhatás” következett be: elhunyt. Mulasztás történt, de azt nem valamilyen külső, pláne nem állami szereplő követte el. Ez persze már nem került bele a hírekbe vagy az ellenzéki politikusok Facebook-posztjaiba, parlamenti szónoklataiba. Politikailag sokkal kifizetődőbb, egyben nagyobb médiaszenzáció, több kattintást is hoz az olyan sztori, hogy makkegészséges emberek haltak meg, és persze az egészségügy tehet róla.

A DK kínai vakcinaellenes kampányának egy darabja. (képernyőfotó)

Van, ami még az efféle uszításon, a halállal való ilyen kufárkodáson is túlmegy. A kormánybuktató politikai célok, az emberek lázítása közepette is a legalattomosabb, legocsmányabb tevékenység az elbizonytalanítás, az oltások elleni hergelés, az ezt szolgáló hol suttogó, hol nyílt propaganda. Nemcsak amikor hazudnak, kitalálnak hamis történeteket, de az is, amikor egy-egy sajnálatos esetet kiragadnak, megfuttatják a médiában, mintha ez lenne az általános, a jellemző. Valóban létezik az oltásoknál néhány esetben mellékhatás, mert egyszerűen vannak emberek, akiknél ez előfordul, akik érzékenyek rá. Sajnos olyan is van, hogy valaki már megkapta az első oltást, mégis később elkapja a betegséget – vagy már benne volt – és meghal. A gyártó cégek egyike sem ígér százszázalékos hatékonyságot, mert egyrészt sajnos szintén vannak emberek, akikre valamilyen oltás nem hat, másrészt a – majdnem – biztos védettséghez két oltás szükséges. Legfeljebb néhány tucat ilyen eset van, miközben lassan két és fél millióan megkapták már az első oltásukat, és csaknem egymillión már mindkettőt. Általában mellékhatások nélkül, de persze, vannak, akiknél esetleg enyhe átmeneti zsibbadást, hőemelkedést okoz az oltás, ami a következő napra el is múlik.

DK: „…szó sem lehet róla, hogy az EU által nem engedélyezett kínai vakcinával beoltsák a magyarokat!” (képernyőfotó)

Olyan esetek is előfordultak, hogy egy-egy oltóponton a megengedettnél nagyobb tömeg gyűlt össze, ezzel is növelve a fertőzésveszélyt. Az ilyen – hatalmasnak így sem mondható – tömegek helyenként ráadásul épp azért verődhettek össze, mert az adott háziorvos körzetében néhány idősebb embert mondjuk felhergelt a helyi DK-s kommandó, például a kínai vagy az orosz vakcina ellen, és amikor aztán körbement a hír, hogy Pfizer vakcinák érkeztek az orvoshoz, elrohantak, hogy hátha gyorsan be tudják oltatni magukat. Akár emiatt, akár valóban valamilyen adminisztrációs gond miatt is történt valahol egy-egy kevésbé jól szervezett tömeges oltás, ezekből is csak néhány tucat fordult elő, miközben az előbb említett közel két és fél millió embert flottul gördülékenyen, zökkenőmentesen, szervezetten oltották be. Csak hát hogy az olyan sztorik nem kerülnek be a hírekbe, hogy „Megkaptam az értesítést, elmentem oltásra a megadott időpontra, minden simán ment, nem volt tömeg, nem kellett várakozni, beadták, semmi bajom”.

Az oltással szembeni lázítás tehát jelentősen képes aláásni a közbizalmat, és ebből az ellenzék politikai hasznot igyekszik húzni, de nem ettől ennyire gusztustalan, bár önmagában már ez is messze túlmutat a jó ízlés határán. Az elbizonytalanítás azonban konkrétan azt is eredményezi, hogy emberek nem oltatják be magukat, vagy legalábbis nem vállalják be azt az oltást, amelyik éppen rendelkezésükre állna és megkaphatnák, de valamelyik politikai párt – főleg a DK, időnként a Momentum –, vagy konkrétan ehhez a politikai párthoz tartozó háziorvos korábban felhergelte őket ellene. Ilyenkor az illető visszautasítja az adott oltást; aztán elkapja a betegséget és meghal.

A húszezer halott közül vajon hányan vannak, akik már megkaphatták volna a kínai vagy az orosz oltást, de a lázítás, a halálkampány hatására megijedtek tőle? Vajon hány száz, esetleg hány ezer halott szárad Gyurcsány Ferencék lelkén?

Vezető kép: a DK oltásellenes kampányának egyik üzenete, képernyőfotó