Minden bizonnyal a következő évtizedek meghatározó kérdése lesz, hogyan reagálnak a kormányok a környezeti változásokkal kapcsolatos kérdésekre, hogyan állnak bolygónk megóvásának különféle eszközeihez. Európában viszonylagos konszenzus alakult ki a jövőről, ám a jobb és a baloldalnak természetesen más-más a narratívája a kérdésben. Bár a liberálisok sokáig szerették volna saját ügyükként kezelni a környezetvédelmet, a teremtett világ megóvása mindig is a keresztény értékek közé tartozott. A Reaktor és a Klímapolitikai Intézet előadásában Schmuck Erzsébet, LMP-es politikus, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, illetve Steiner Attila (k), zöld ügyekért felelős államtitkár vitázott.
A felek abban egyetértettek, hogy mind lokális, mind globális szinten kezelni kell a klímaválsággal kapcsolatos felvetéseket és aggályokat. Schmuck Erzsébet kevésbé derűlátó a jövőt illetően, ami érthető, hiszen pártja akkor sem volt hatalmon, amikor a 2015-ös párizsi klímakonferencián a résztvevő országok megállapodtak abban, hogy a világ minden országára kiterjedő, jogilag kötelező erejű általános egyezményt hoznak létre, amelyet aztán hazánk ratifikált először. Schmuck szerint a kormányok rövidlátóak, ezért nem születtek nemzetközi szinten is hatékony lépések. Steiner Attila azonban rávilágított arra, hogy ezeknek a zöldpolitikai lépéseknek nem szabad veszélyeztetnie más gazdasági érdekeket, az országok versenyképességét, stabilizációs erejét, ezért nem árt az óvatosság. Steiner szerint
az Európai Unió egy nagyon jó keret, mert van egy robusztus rendszer, van politikai koordináció, célszámok, de a célok megvalósítása már nemzetállami szinten van. A tagállamok a helyi adottságokra sokkal jobban tudnak reagálni.
Az államtitkár szerint nagyon fontos a gazdaság szempontjából, hogy a zöld értékek mentén tevékenykedő cégek piac-kompatibilisek legyenek, azaz tudjanak profitálni abból, hogy figyelnek a klímára, a bolygó növény- és állatvilágára. A magyar kormány a kettős cél összehangolásán fáradozik, amelyet bizonyít az is, hogy az előző héten több mint harminc milliárdnyi forintnyi zöld kötvényt bocsátott ki.
Schmuck Erzsébet (j) minden kormányzati lépés mögött ármánykodást lát. Fotó: Klímapolitikai Intézet
Bár Schmuck Erzsébet aggódott, hogy a kötvények kibocsátásából befolyó pénzösszeget a kormány rossz célokra használná, erre a döntéshozóknak kevés esélye van. Steiner hangsúlyozta:
A magyar államnak sem érdeke, hogy másra költsük el ezt a pénzt, ugyanis a befektetők felé be kell számolnunk arról, hogy milyen projektekre használjuk fel azokat a forrásokat, amiket finanszíroztak. Ha nem tudjuk bemutatni, hogy mire használtuk fel ezt az összeget, akkor legközelebb nem fogunk kapni.
Az biztos, hogy élesen kiviláglik, hogy a két oldal alapvetően máshogy látja a környezetvédelem kérdését. Amíg Karácsony és társai, illetve az általuk létrehozott gittegyletek a mindent keresztül-kasul átszelő biciklisávokban, az utcalezárásokban látják a jövőt, addig a kormány a közösségi gépjárműpark modernizálásában vagy fák ültetésében látja a megoldást. Azokról a kormányzati intézkedésekről már nem is beszélve, hogy tavaly megkezdték az illegális hulladéklerakók felszámolását, idén júliustól pedig betiltják az egyszer használatos műanyagok használatát. Az LMP szerint mindez csak üres fecsegés, kommunikációs mutatvány a kormány részéről.
Paks, Paks, Paks
Schmuck Erzsébet megfeledkezett arról is, hogy a 2050-es klímasemlegességi cél kivitelezése nukleáris energia nélkül nem lesz lehetséges, Steiner Attila azonban rávilágított:
Ha egyik napról a másikra kivennék a nukleáris energiát, akkor az Magyarország esetében azt jelentené, hogy a villamosenergia-ellátás negyven százaléka kiesik. Mit tudnánk tenni? Importálnánk a szomszédos országoktól – így is van egy viszonylag magas, húsz-harminc százalékos import-arányunk – ezt növelnénk meg plusz negyven százalékkal, ami már egy nagyon komoly ellátásbiztonsági problémát jelentene. Amit importálnák a környező tagországokból, az se lenne tiszta energia, hiszen nagyon sok országban még szénnel működtetik az erőműveket. Ezért Paksnak nagyon komoly szerepe van a klímasemlegességben.
Németország például szeretett volna progresszív módon hasonló (LMP-s) irányba elmozdulni, ami azt hozta magával, hogy az atomerőművek bezárása után a franciáktól vettek át energiát, illetve tavaly több mint nyolc százalékos áremelést hajtottak végre a nagy német áramszolgáltatók, ami csaknem négymillió háztartást érint. A Spiegel arról számolt be, hogy a német kormány a villamos energia drágulását egy újabb szénerőmű beindításával kompenzálná, ez azonban ellentmond saját vállalásának, miszerint 2038-ig felszámolná a környezetszennyező létesítményeket. A nukleáris leszerelés kezdete után közel egy évtizeddel úgy tűnik, a CDU politikusai hajlandóak felülvizsgálni és átértékelni az atomenergia szerepét.
A nagy kérdésekre a haladár zöldeknek nincs válasza
A magabiztosságra érdemes építeni, de az világosan látszott, hogy Schmuck Erzsébetnek nincsenek konkrét válaszai a zöld kérdésekre. Az Origo számolt be arról az apró incidensről, amely az év elején szó szerint sötétségbe borította Európát: 2021. január 8-án kora délután az európai hálózaton hirtelen frekvenciaesés történt. A frekvencia 50,027-ről 49,742 Hertzre csökkent tizennégy másodpercen belül, majd az európai villamosenergia-rendszerről levált a dél-európai térség. A csaknem másfél órás áramszünet Szerbiát, Horvátországot és Romániát is érintette. Azon a napon a német nap- és szélerőművek az európai rendszer frekvenciájának jelentős esése alatt is alig termeltek, vészhelyzetben ezek az innovatív megoldások nem tudták pótolni a szükségletet; mindez a pandémia idején következett be, amikor a kórházak, illetve a lélegeztetőgépek teljes kapacitáson működtek. Ilyen vészhelyzet esetén Németország kénytelen volt szomszédos országokból villamos energiát importálni a német fogyasztók maradéktalan ellátása érdekében.
Forrás: Origo, Reaktor.hu; Vezető kép: Horváth Gyula Péter/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS