Teljes a káosz a várost irányító pécsi koalícióban, de a pozíciókat már leosztották újra

Éves taggyűlést tartott csütörtökön este a Mindenki Pécsért Egyesület, amelyen kezdeményezték Péterffy Attila pécsi polgármester kizárását a civil szervezetből – írta meg a Szabad Pécs. A polgármester nem volt jelen az ülésen, a lapnak azonban még előtte azt mondta, nem tartja túl fontosnak azt, hogy miképp döntenek róla. Formailag a Mindenki Pécsért Egyesület nyerte meg az önkormányzati választásokat Pécsett 2019-ben, és ők jelölték Péterffy Attila polgármestert is. Valójában természetesen az ellenzéki pártok koalíciója volt ez a szerveződés, néhány álcivillel kiegészülve. Nem meglepő módon kiderült, hogy a város irányítására alkalmatlanok, ahogy az egymással való együttműködésre is.

Teljesen felesleges ezen a társaságon számon kérni a választási ígéreteiket, hiszen azokat sohasem gondolták komolyan. Az elmúlt bő másfél évük nem állt másból, mint a hatalom újrafelosztásáért vívott megújuló harcból. Az a néhány valódi civil, aki támogatta őket, már hónapok óta csalódott posztokkal, cikkekkel szórja tele az “internetet”, mintha várhattak volna bármit azoktól, akik 2009 előtt már egyszer teljesen képtelennek bizonyultak a város irányítására. Ugyanis a DK-nak és az MSZP-nek meghatározó szerepe van ebben az ellenzéki többségben, és a személyi folytonosság is megvan természetesen. Ahogy a városirányítás alsóbb szintjein is a régi nagy MSZP személyi hálózata szivárgott vissza a pozíciókba. Már persze azok, akik nem maradtak a fideszes korszakban is a helyükön.

Pécs földrajzi és szociológiai okokból is nehéz helyzetben lévő nagyváros, amelyet az elmúlt harminc évben nem sikerült újra “kitalálni”. Ebben jelentős a felelőssége a város értelmiségének, az egyetemi elitnek is, a politikának is. Az viszont 2019 után gyorsan kiderült, hogy ez a városvezetés sem fogja megváltani a világot. A Mellár Tamás “csalódott fideszes”, “igazkonzervatív” országgyűlési képviselő által gründolt Mindenki Pécsért Egyesület egy olyan csapatot hozott össze 2019-re, amelynek már eleve nem a városirányítás volt a fő prioritása, hanem a végletesen töredezett ellenzéki politikai mező leképezése. És mint mindenütt általában, a DK itt is megnyerte valahogy az “osztozkodási tárgyalásokat”, végül nekik lett a legnagyobb befolyásuk, a helyi “igazszocialistákkal” pedig jól megtalálták a hangot, hiszen a sok tízmilliárdos városi adósságállományt 2009 előtt még egy pártban ők közösen hozták össze.

Péterffy Attila polgármester pedig igazi rejtélynek bizonyult. Rejtélyes, hogy miért akart polgármester lenni, miért gondolta, hogy alkalmas rá, és rejtélyesek az elképzelései arról, hogy miként akarja kihúzni 2024-ig a város élén. Gyakorlatilag nincsenek emberei a városházán és a frakcióban. Tulajdonképpen egy helyi Karácsony Gergely ő, egy ember nagy ambíciókkal, bármi egyéb nélkül. Ő is a szocialistákkal van inkább összenőve, de mintha már ő is egyre jobban el tudná képzelni Gyurcsány Ferencékkel is. Van egy O1G alapú rajongótábora, aki ájultan kommentel a megnyilvánulásai alá, de a frakció erőviszonyainak a foglya. Ez a frakció nemcsak önálló, hanem nagyon aktív életet is él, bármin képesek összeveszni. Legutoljára az egykor nagyon DK-ásnak tűnő alpolgármestertől, Bognár Szilviától szabadultak meg, akinek ájult Gyurcsány-csodálata mára bizonyára elmúlott. Új koalíciós szerződés is van, frakciófegyelemmel, amit a polgármester is aláírt. A Momentum három embere és persze Bognár Szilvia tiltakozott is ez ellen, de feleslegesen. Mintha a Momentum egyre több helyen szorulna ki a hatalom belsőbb köreiből. Arról persze viszont valahogy most sem készült dokumentum, hogy pontosan mit fognak csinálni. Van két új alpolgármester Zag Gábor (DK) és Nyőgéri Lajos (MSZP) személyében. Úgy tűnik, a DK és az MSZP, amely helyben is küzd egymással, valahogy megegyezett, és a szocialisták talán egyik utolsó helyi erős embere veszélyhelyzetben kinevezett alpolgármesterből rendesen megválasztott alpolgármester lett. Nyilván helykitöltésből kellene írni valamit a várost irányító csapat eredményeiről is, de biciklisávokon kívül nem nagyon jut eszünkbe semmi. Ami idáig elkészült vagy készül, az az előző városvezetés projektje, ami ennyi idő és a járvány után még majdnem természetes is lenne, ha lehetne érzékelni bármi határozott és értelmezhető politikai irányt, ami tényleg a jövőbe vezet.

Az ellenzéki összefogásmodell rendszerszintű problémáját jelzi, hogy ugyanazokból az okokból vall kudarcot mindenütt. Külsős és szándékosan alkalmatlan polgármester, hogy őt előretolva lehessen a háttérben mutyizni, kistafírozni a haverokat, kampánypénzeket bespájzolni. Általában a régi pártok tapasztalt helyi emberei és az új pártok éhes és/vagy küldetéstudatos emberei jutottak be a testületekbe. Ez utóbbiak még annyit sem értenek a politikához és a településvezetéshez, mint a régi pártok egy-két ciklussal korábban már látványosan megbukó, de most visszatérő képviselői. Mindenbe belekavarnak az országos politikai ambíciók, állandóan újra kell tárgyalni a megállapodásokat, mert annyian és annyiszor szegik meg azokat, és annyi új igény és probléma merül fel. És az is fájdalmas tapasztalat lehet az ellenzéki pártok értelmesebb vezetői számára, hogy egyértelműen kiderült: az idealista, a szó szoros értelmében “együgyű” civilek semmiféle tartós politikai munkára nem alkalmasak, sértődékenyek, hisztisek, sosem látják a “nagyképet”.

A pécsiek már tudják, hogy nagyon mellényúltak. Most lehetne és kellene egy életképes politikai alternatívát, egy értelmes és szerethető városi jövőképet mutatni nekik, hogy legyen idejük megérteni és megszeretni. És ez nemcsak a pécsi jobboldal dolga, hanem például az igazi civileké, meg a valódi értelmiségieké is.