A szovjet lágerekbe elhurcoltakat, azok családját szoros megfigyelés alatt tartották, nemcsak hazatérésük után, hanem a Kádár-korszakban különösen – mondta a Magyar Nemzetnek az 1993-ban létrehozott Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke. Nagyné Pintér Jolán arról is beszélt, hogy a tizennégy éve elhunyt édesanyja, Rohr Magdolna történetéről készült monodráma a fiatalok körében is nagy érdeklődést váltott ki, és nem zárkóznak el a film szélesebb körű bemutatása elől sem.
Nagyné Pintér Jolán a napilap keddi számában megjelent interjúban úgy fogalmazott: a Kádár-korszakot sokan “puha diktatúrának” nevezik, de ez erős szépítés. A húsz-huszonötezer, Szovjetunióba került politikai üldözött közül mindössze néhány ezren térhettek haza, akik különösen a kommunisták célpontjai voltak. Még ha nem is jelentettek közvetlen veszélyt a rendszerre az egykori Gulag-rabok, a rendszer rajtuk tartotta a szemét, egészen az 1980-as évekig. Még amikor Rózsás János egykori rab – a rendszerváltoztatást követően – elkezdte összeállítani a magyar Gulag-rabok életrajzát, akkor is sokakban élt a félelem: nem lesz ebből bajuk? Mi lesz, ha kiderül “rovott” múltjuk? Így élt tovább bennük a gerjesztett félelem és az elhallgatás súlyos terhe.
Az elnök elmondta, hogy a Gulag-Gupvi-túlélők közül ma már tíz alatt van azoknak a száma, akik élnek; alapítványuk mindegyikükkel tartja a kapcsolatot. Nagyné Pintér Jolán ismertetése szerint egy nagydorogi Gulag-rab egy harangot öntetett még életében, amelyre a helyi templomnak egymillió forintot adott. A történet hallatára ezt a harangot felterjesztették a Tolna megyei értéktárba. Azonban hála a gondviselésnek, több Gulag-rab még a mai napig igen aktív: Galgóczy Árpád műfordító még mindig ír, előadásokat tart, Hartmann Klára rendhagyó történelemórákon mesél a gyerekeknek, Gúth Zoltán az emlékiratait adta ki nemrégiben, Mohos András százkét évesen pedig októberben az egyik rendezvényük díszvendége lesz. Életigenlésük, aktivitásuk mindannyiunk számára példaértékű és egyben inspiráló is.
Az elnök nem tud olyan családról, akinek a rokona még mindig nem került elő, de lehetséges, hogy még él. Ha mégis lenne ilyen, az forduljon az alapítványhoz – kérte. Szívesen segítenek abban, milyen fórumokon, adatbázisokon keresztül juthatnak el a feltáráshoz. Elmondta, hogy a fiatalok szinte semmit nem tudnak a Gulagról, azok körülményeiről. A 2015-2017-es Gulag-Gupvi-emlékévben fiataloknak is tartottak rendezvényeket; ott szembesültek azzal, hogy rengeteg tennivalójuk van még, hogy a mostani generáció is ismerje a múltat.
Ugyanakkor szerintem az is egy fontos mérföldkő, ha otthon előveszik a családi albumot, és megkérdezik a képen szereplő, katonaruhát viselő személyt, hogy ki volt ő, és mi a története. Nagyon fontos, hogy a szülők vagy éppen a nagyszülők akarva-akaratlanul is beszéljenek az ősökről. Most vagyunk az utolsó utáni pillanatokban, hogy ezeket a feladatokat mi, nagyszülők bepótoljuk
– fogalmazott. Nagyné Pintér Jolán elmondta, hogy sokan érdeklődtek arról, hogyan nézhetnek utána például a dédnagyapjuk életrajzának, iratainak; ebben is szívesen nyújtanak segítő kezet. Ráadásul napjainkban nagyon hasznos elfoglaltság lett a családfakutatás, és az 1940-es évekhez érve szinte mindenki szembesül azzal, hogy a család valamelyik tagját elhurcolták.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Varga György
Facebook
Twitter
YouTube
RSS