Amerika, a vicc

A Biden-kormányzat az elmúlt 6 hónapot azzal töltötte, hogy világszerte szivárványos zászlókat húzott fel az Egyesült Államok nagykövetségein, diverzitásfelelősöket nevezett ki, és úgy általában, leckéztetni igyekezett mindenkit. Beleszólni mások gondolkodásába, törvényhozásába, államszervezetek működésébe. Afganisztánban most kaptak egy gargantuális lóf*szt a seggükbe. A szivárványos zászló helyett most már a tálibok zászlaja lobog a kabuli nagykövetség épületén. Afgán nőkre és gyerekekre vár rabszolgasors, fanatikus vademberek kezei között.

Bár csábító lenne némi káröröm, de a dolog sokkal súlyosabb annál, hogy akár csak egy pillanatra is röhögjünk a Washingtonok, Jeffersonok, Franklinek által alapított, nemrég még Kennedyk, Reaganek által vezetett országot irányító szenilis bohócon, Joe Bidenen. Főleg, hogy nyilvánvalóan nem is ő irányít…

Ha lehetek egy icipicit személyes, számomra különösen fájó látni, hogy mivé lett az a nagyszerű ország, ahol a ’80-as években (Ronald Reagan alatt) 2 évet töltöttem a gyerekkoromból, de ahol még az ezredforduló környékén (előbb Clinton, majd az ifjabb Bush alatt) is rendre megcsapta az embert az optimizmus érzete, ahányszor arra járt. Amerikával kapcsolatban ma már semmilyen optimizmus nem indokolt. Az Obama regnálása óta zajló lejtmenetet Trump csak lassítani tudta, megfordítani nem, hogy aztán utódjának mindössze fél év alatt sikerüljön totális káoszt teremtenie. Bevándorlási krízis a déli határon, elszállt benzinárak, az energiafüggetlenség elvesztése, sok-sok belföldi probléma mellett most az afganisztáni bukással a nemzetközi tekintély is romba dőlt. Az eddig mindenki által irigykedve csodált, de legalábbis elismert, legyőzhetetlennek tartott amerikai katonai gépezet, az amerikai hírszerzés és az amerikai külpolitika mítosza tört össze.

Nem mintha ez meglepetésként kellene, hogy érjen bennünket. Aki követte az amerikai politika eseményeit (és mindezt nem bűnös naivitással, fejét a homokba dugva tette), az rengeteg figyelmeztető jelet tapasztalhatott már korábban is. 2012 szeptemberében a líbiai Bengáziban iszlám milicisták megtámadták az amerikai konzulátust, többek között a nagykövet halálát is okozva. Obama elnök és Hillary Clinton akkori külügyminiszter kellemesen aludtak az incidens alatt, azok után, hogy a nagykövetség stábja hónapok óta kérte a követség biztonsági erejének megerősítését, épp egy ilyen akciótól tartva. 2014-ben egy fogolycsere keretében Obama szabadon engedett öt, a hírhedt Guantanamo-öböli börtönben raboskodó tálib vezetőt. Köztük volt az a Khairulllah Khairkwa, aki jelenleg a kabuli hatalomátvétel egyik vezéralakja. Bár a Pentagon jelentése túl veszélyesnek találta a szabadon engedését, Obama mégis megtette. Apropó, Obama… az megvan, hogy a napokban tartotta hatvanadik születésnapi partiját, több száz prominens politikus és celeb részvételével a festő Martha’s Vineyard szigetén, ahol nemrég egy több millió dolláros birtokot vásároltak a társadalmi egyenlőségért 0–24-ben harcoló feleségével? És hogy bármiféle maszkviselés, távolságtartás vagy bármilyen óvintézkedés nélkül történt mindez, miközben az ország nagy részében továbbra is szigorú korlátozások vannak érvényben? És hogy pár napra rá 63 új fertőzöttet regisztráltak a szigeten, ami április óta nem fordult elő? (Zárójel bezárva.)

A kabuli repülőtárről felszálló amerikai szálítógépre felkapaszkodott és arról felszállás közben éppen lezuhanó emberek

Biden Obama alelnökeként sem írta be magát a történelemkönyvekbe (hacsak nem azzal, hogy több millió dolláros üzletet hozott össze az ukrán kormánnyal drogos fia, Hunter számára), de most elnökként minden elképzelhető szintet alulmúlt. Miközben Kabul lángokban áll, ő vakációzik és nem elérhető. Szóvivője, Jen Psaki szintén egy hétig nem áll a sajtó rendelkezésére. Bident a Fehér Héz kabinetfőnöke, Ron Klain próbálta rávenni, hogy térjen vissza Washingtonba, de felesége, Jill közbeszólt, hogy „Joe a vezetői kiállását bárhonnan képes projektálni”. Egy-két nap után végül, végig a súgógépről olvasva mondott egy 10 perces, hazugságokkal és hibáztatásokkal teli beszédet, majd pedig semmilyen kérdésre nem válaszolt a sajtó részéről. Szerinte többek között az afgánok tehetnek arról, hogy nem álltak bele a tűzvonalba a tálibokkal szemben. Miközben ő a sajtóval szemben sem képes a tűzvonalba állni. Emlékszünk, Trump milyen keményen állta a sarat folyamatosan? És nemcsak a sajtóval szemben. Amikor Irán fenyegetőzött, majd pedig megtámadta az USA bagdadi nagykövetségét, az akció végrehajtásáért felelős iráni terroristavezérből, Kászim Szulejmániból egy nagyszerűen végrehajtott, precíziós művelet segítségével aprópecsenyét csináltak.

Joe Biden egy hónapja még magabiztosan kijelentette, hogy az amerikai csapatkivonásoknak nem lesznek negatív következményei Afganisztánban, nem lesz tálib hatalomátvétel, mert megállapodást kötnek, ráadásul ott az afgán hadsereg… az eredményt látjuk. Helikopterrel kimenekített követségi tisztviselők. Az erről szóló, a vietnámi háború végét idéző fotók pillanatok alatt körbejárták a világot. És talán azokat a képeket is sokan látták már, amelyeken emberek zuhannak le a már felszállt repülőgépről, amelynek a futóművébe kapaszkodva próbáltak elmenekülni Afganisztánból. A tálibok ugyanis házról házra járnak, és listát készítenek azokról, akik együttműködtek az amerikaiakkal, például tolmácsként, sofőrként, stb. Rájuk halál, de legalábbis börtön, fizikai atrocitás, ellehetetlenítés vár. Joe Biden a beszédében azt hazudta, hogy 2000 embert kell kimenekíteni, és ezt hiánytalanul megteszik. Katonai források, korábban ott szolgáló veteránok információi szerint valójában 86 ezer ember dolgozott vagy működött együtt valamilyen formában hivatalosan is az amerikai hadsereggel. Köztük 14 ezer konkrétan kérelmezte, hogy szeretné elhagyni az országot. Mégis, Joe Biden szerint az emberek nem akarnak távozni Afganisztánból.

Azóta a védelmi minisztérium már 22 ezer emberről beszél, akiknek letelepedési engedélyt szándékoznak adni az USA-ban. A kormányzatban is teljes a káosz. Egy olyan országban, ahol még valóban felelős, demokratikus kormányzás működik, egy ilyen helyzetben a védelmi miniszter és a hadsereg parancsnoka is azonnal lemondott volna. Ez nyilván nem fog megtörténni; mindketten óriási végkielégítéssel mennek majd nyugdíjba, amikor kedvük tartja, és beülnek majd valamilyen, masszív állami megrendelésekkel rendelkező fegyverszállító vagy biztonságtechnikai cég igazgatótanácsába.

Ez az egész nemcsak Kabul elestéről szól. Az egész jelenlegi amerikai kormányzat egy vicc. Egy teljes generáció retinájába fog beleégni az a szégyenteljes kép, ami most kialakul róluk. Hónapok óta Ron DeSantis floridai kormányzóval hadakoznak, aki a Fehér Ház által is propagált, öncélú, drákói Covid-rendelkezésekkel szemben szabadságot és prosperitást adott Florida államnak. És ugyanígy hadakoznak más országokkal is, ahol nem az ő ideológiájuknak megfelelő módon képzelik el a jövőt, ahol nem kívánják a lakosságra erőltetni az LMBTQ-érzékenyítést. Ezért nevezte Biden Orbán Viktort is diktátornak. Az erényfitogtatás, a jóemberkedés az agymosott szavazóknál működik, de Afganisztánban nem. Ott nemcsak, hogy nem lesz továbbra sem Pride-felvonulás, de a tálibok várhatóan visszatérnek ahhoz az iszlamista gyakorlathoz, ahol a homoszexualitással megvádoltakat egyszerűen lehajítják a háztetőkről. De nemcsak az ő haláluk szárad Joe Bidenék lelkén. És nem is csak azoké, akiket a tálibok bosszúból ölnek majd meg.

Hanem az amerikai kormányzatot terheli a felelősség az átgondolatlan, ész nélkül végrehajtott kivonulásért Afganisztánból, és az ezáltal okozott menekülthullámért, ami Európára is vár az elkövetkező hónapokban. Ezt a kormányzatot, ezt a Joe Bident támogatta a magyar ellenzék is. A vakációzó, elnöki kötelezettségére fittyet hányó, valószínűleg az egész szituációból semmit sem értő demens vénembert. De nemcsak az amerikai kormányzat egy vicc, hanem az amerikai társadalmat ma már valójában uraló, a kormányzat fejére ránőtt technológiai cégek is, még ha egy ijesztő, rossz vicc is. Az Afganisztáni Iszlám Emirátus (vagyis az épp hatalomra kerülő tálibok) szóvivőjének, Zabihullah Mujahidnak 2017 áprilisa óta aktív Twitter-fiókja van, jelenleg 286 ezer követővel (óránként ezresével növekszik). Az Egyesült Államok korábbi elnöke, Donald Trump továbbra is le van tiltva.

És végül: nézzük meg, ki az, aki ebből az egészből profitál…? Nyugaton nyilván diplomáciai elszigeteltség vár a tálibokra. Szankciók Afganisztánnal szemben, bármifajta kereskedelmi tevékenység tilalma az amerikai, európai cégek számára. Akinek viszont semmilyen fenntartása, ideológiai problémája vagy bármilyen skrupulusa nincs, az Kína. Már dolgoznak a megállapodáson a tálibokkal, hogy hozzáférjenek az Afganisztánban található gazdag ritkaföldfém-lelőhelyekhez. Ezek nagyon fontosak a telekommunikációs iparágban, nemcsak a mobiltelefonok, de a műholdak működéséhez is. Afganisztán elesik, Európa összeroppan a multikulti nyomás alatt, gazdaságilag pedig eljelentéktelenedik. Amerika bohócot csinál magából. Kína a háttérben röhögve, puskalövés nélkül nyeri meg a háborút a Nyugattal szemben.

De nem baj: a szivárványzászlóhoz már elkészült a hivatalos, új design, amely még inkluzívabb, és az interszexualitást is magába foglalja. Megmenekültünk.

Vezető kép: MTI/AP/Verified UGC