Mindenki emlékszik rá, hogy Rákosiék ki akarták szárítani a Balatont, hogy mezőgazdasági termelést folytassanak a helyén. A nagy Szovjetunióban meg az merült fel, hogy megfordítják egyes nagy folyók folyási irányát. És még körülbelül az is, hogy esetleg hidrogénbombákkal kellene arrébb tenni azokat a hegyeket, amelyek útban vannak.
Szerencsénkre a kommunisták következő generációjának már valamennyivel több esze volt (némileg rémisztőnek nevezhető, hogy itt Hruscsovról, Brezsnyevről és Kádárról beszélünk), és ők eltekintettek ezektől a hatalmas és kiszámíthatatlan következményekkel járó projektektől. Rengeteg méretes baromságot csináltak ugyan – még síkságon is építettek vizierőművet –, de volt a hülyeségnek egy olyan foka, amitől azért ők is visszarettentek. Ismétlem, olyan emberekről beszélünk, akik a légkörben robbantgattak atombombákat vagy soha el nem bomló, ismeretlen hatású vegyi anyagok ipari méretű alkalmazásához járultak hozzá gyakorlatilag végtelen esetben (a nyugati politikusok ebben is pont olyan bűnrészesek egyébként, mint a keletiek).
Ki gondolta volna, hogy a kommunisták után végül újra kommunisták jönnek?
A kommunizmus európai bukása után azt vártuk, hogy olyan gazdasági, tudományos és politikai elitek kezébe kerül Európa, amelyek a kor aktuális tudományos színvonalán, elérhető célok érdekében működtetik a tudományt és a gazdaságot. Vagyis komolyan vettük a fenntartható fejlődés mantráját, egy olyan doktrínát, amely felismeri a tudományos tudás korlátait, a bolygó lehetőségeinek határait és nem kísérli meg a lehetetlent, mint a kommunizmus.
A 2020. január 29-én közreadott képen turista szelfizik Vlagyimir Lenin mellszobrával a Duga-típusú transz-horizontális radarrendszer bejáratánál, az ukrajnai Csernobil közelében január 23-án. A nukleáris katasztrófát és az azt követõ eseményeket bemutató Csernobil címû amerikai-brit minisorozat sikere miatt jelentõsen megnõtt az atomerõmûbe és az ukrajnai Csernobil közelében fekvõ Pripjaty városába látogatók száma. A csernobili atomerõmû 4-es reaktorblokkjában 1986. április 26-án bekövetkezett robbanás, a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete miatt 47 ezer embernek kellett elhagynia otthonát Pripjatyban. Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
Most harminc évvel később azonban azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy újra a lehetetlen felé megyünk, és újra elmebeteg és ostoba társadalommérnökök kezébe került a sorsunk. Némileg észrevétlenül ugyan, de az értelmes emberek számára nyilvánvaló trendek eredményeként újra olyan emberek döntenek az életünkről, akiknek elmegyógyintézetben lenne a helyük vagy akiknek az értékes munkaerejét üres szemétlerakók őrzésében lehetne csak hatékonyan és veszélymentesen hasznosítani.
Az elmúlt harminc évben zajlott le az emberi történelem technikai fejlődésének 99 százaléka. Nagy része olyan iparágakban és laborokban, amelyeknek a létezéséről a köz nem is tud. És ha hallana is róla valamit, egy kukkot sem értene belőle. A világ és Magyarország és persze Európa ma sok ezerszer bonyolultabb, mint a mi állítólagos rendszerváltásunkkor. A politikai elitek pedig nem okosodtak az elmúlt évtizedekben, hanem egyre határozottabban itatódtak át a liberális ideológiával és annak egyre abszurdabbá váló változataival. Az uralkodóvá váló ideológiai irányzatok a “zöldség”, a genderideológiába torkolló feminizmus, a fehérellenes rendszerszintű rasszizmus – amely a rendszerszintű egyenlőtlenségek és elnyomás fogalmában testesül meg – és az általános dekonstrukcionalizmus egyszerre sajátjai ezeknek a rendkívül buta, ostoba és általában túlmozgásos pszichopatáknak, akik ráadásul még szélsőségesen agresszívek is. Társadalomtudománynak hiszik az ideológiájukat, a természettudomány létezéséről pedig nem tudnak – pontosabban: a természettudományos érveket a fehér férfiak patriarchális és rasszista elnyomásának eszközének tekintik, és persze egy szemernyit sem értenek belőlük.
Az EU jelenlegi politikai elitje az álmaival akar kormányozni
Azt hiszik, tényleg “úgy tudják”, hogy az irodáikban és Facebook-posztokban kinyilvánított valóságra vonatkozó vágyaik pusztán a formális politikai pozíciójukból következően valóságossá válnak, tértől, időtől és a természet törvényeitől függetlenül. Klasszikus példányuk a “biciklisáv-festő” Karácsony Gergely, vagy azok a szellemi fogyatékos EU-s vezetők, akik évtizedes gazdasági “stratégiákat” alapoztak egy éppen irreálisan alacsony pillanatnyi gázárra. A baj csak az, hogy az EU és a magországok megzöldült kormányai már évek óta olyan energetikai döntéseket hoznak, amelyek teljesen irreális célok elérését szolgálják.
És mi van, ha nem fúj a szél? Fotó: Facebook
A célok is értelmezhetetlenek, de az eszközök önmagukban is abszurdak. Itt nem arról van szó, hogy a tudósok elszámoltak valamit, hanem arról, hogy a politikai elit szakértői holdudvarából már teljesen kiszorultak azok a szakemberek, akik az elemi összefüggésekkel tisztában vannak. Klasszikussal szólva: az EU vezetőinek nem lehet megmondani, hogy Steiner nem jön, mert nem akkor fúj a szél, amikor az a német kormány, vagy az EU vezetői azt parancsba adták neki.
A német megújuló áramtermelő rendszer a körülmények szerencsés összejátszása esetén évente 10–15 percig képes teljesen ellátni a német áramigényeket. A fennmaradó többi időben az ellátóképessége az 1–2 százalék és az “ahogy éppen sikerül” között mozog. Gyakorlatilag véletlenszerűen és tervezhetetlenül. És elvileg lehetetlen ezt a problémát megoldani. Ez utóbbiakat viszont a “zöldeknek” egyszerűen nem lehet elmagyarázni, mert mint a messiást, úgy várják azokat a technológiai csodákat, amelyekkel a lehetetlent is meg lehet csinálni. Nincs olyan abszurd, az állítólagos végcélokkal tökéletesen ellentétes következménye a zöldek voluntarizmusának, ami megingatná őket. És a legszebb az egészben az, hogy a legnagyobb környezetszennyezők a zöldek.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Az elektromosautó-mánia, a hagyományos autók értelmetlen és teljesíthetetlen agyonszabályozása, az atomerőművek bezárása mind-mind végül további és több környezetszennyezést eredményez, ráadásul úgy, hogy most már a folyamatok egymásra hatása az egész rendszer kaotikussá válását vetíti előre.
Ideológiai alapon akarják átalakítani a tagállamok és így Magyarország energiaellátását is
Az európai energetikai rendszer technikailag, gazdaságilag, politikailag, rendszerszervezésileg válság felé halad. Az okok nem gazdaságiak, nem technikaiak, hanem csakis ideológiaiak. Ideológiavezérelt elmebetegek kezébe került az energetikai rendszerrel kapcsolatos európai döntéshozatal. Önmagában a német zöldek képesek olyan döntések kierőszakolására, amelyek a német energiarendszer destabilizálásával egész Európa működőképességét veszélyeztetik.
Már így is egy hideg tél, az orosz–ukrán konfliktus eszkalálódása, a pandémia újabb fordulója, az ellátási láncok komolyabb zavara bárhol, sőt, akár egy jól célzott lokális terrorcselekmény olyan összeomlást idézhet elő az európai energetikai rendszerben (és számtalan másikban is sajnos), amely közvetlenül lehetetleníti el az életünket pillanatok alatt. Ezek a komplex rendszerek ugyanis nagyon nehezen állnak helyre, ha tényleg teljesen leállnak.
Gyakorlatilag széthullanak és nem indulnak újra maguktól, újjá kell szervezni őket. Ez ebben a közelítésben akár heteket és hónapokat jelenthet az alapvető rendszereink nélkül, hiszen országok tucatjainak, cégek ezreinek kell az együttműködés új útjait kialakítani, ha bizonyos alrendszerek (például a német áramhálózat) besülnek és hosszabb időre kiesnek. Ez már reális veszély sajnos; Nyugat-Európában az ideológiavezérelt német kormány olyan helyzetet alakított ki egyszerre technikai és politikai értelemben, hogy bármikor képes földbe állítani az egész földrészt. Egy-két vágyvezérelt politikai döntésnyire vannak attól, hogy egy, még kezelhető apró rendellenesség is hazavágja a csúcsra járatott technológiákat.
A német “zöld” forradalom eddig csak az energiaárak emelkedését és a globális környezetszennyezés növekedését eredményezte
Üzemanyaghiányra figyelmeztető jelzések a töltőpisztolyokon egy londoni benzinkúton 2021. szeptember 30-án. Fotó: MTI/AP/Frank Augstein
Angliában a Brexit és a pandémia következtében előálló kamionsofőr-hiányt sem volt képes időben észrevenni és kezelni a kormányzat, pedig ez hosszú folyamat eredményeként állt elő és egyszerűen kezelhető is lehetett volna. Ahogy a német kormány is évek óta bambán nézi – a német választópolgárokkal egyetemben – a nagy “zöldítés” anyagi és környezetei következményeit. A szomorú tapasztalatokhoz képest Európa szinte minden országában eséllyel harcolnak a hatalomért olyan pártok, amelyek fő programja az erőszakos és gyors zöld forradalom, tekintet nélkül a következményekre.
A magyar ellenzék is ezt a baromságot nyomja, és nem lehet kétségünk, hogy szolgai másolóként a magyar energiabiztonságot is kicsinálnák néhány hónap alatt. Mert a rombolásban és persze az áremelésben rendkívül hatékonyak. A mi hülye ellenzékünk és törzsszavazói szerint Európa legolcsóbb lakossági árama és gázára is lopás. Mindent elmond róluk, hogy a jelenlegi árak négyszeresét is örömmel kifizetnék – és kifizettetnék velünk, normálisokkal is –, csak ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök.
Vezetőkép: MTI/EPA/Clemens Bilan
Facebook
Twitter
YouTube
RSS