Márki-Zay Péter már nemcsak “konzervatív, vallásos jobboldali”, hanem zöld társadalommérnök is, aki majd megtanítja a mucsai magyar népet, hogyan kell energiatakarékosan élni. A múlt héten még a migránsokért emelt szót, a jövő héten pedig ki tudja, kiért fog harcolni, talán például a pedofilokért. Maradjunk csak a prózai sárga csekkek világában és ne törjünk olyan magasra, hogy megértsük a transzszexuálisok rózsaszín világát, és ne hagyjuk, hogy az egységes ellenzék miniszterelnök-jelöltje többszörösére emelje a lakossági energiaárakat. Valahogy az embernek ezekről az elképzelésekről a Bokros-csomag jut az eszébe. Meg a privatizáció, amely a balliberális mantra szerint mindennek a megoldása. De hogy a népnek a gatyája is rámegy, az mindegy. Egyébként a magyarok többsége elutasítja a Gyurcsány és Márki-Zay rezsiemelést sürgető politikáját.
Lassan kezd világossá válni, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje milyen gazdasági elképzeléseket képvisel. Érdekes felidézni, hogy Márki-Zay Péter miket is mondott a lakossági energiaárakról. Indulatosan beszélt a rezsicsökkentésről, amelyet, ha lehet, azonnal kivezetne, és helyette piaci alapú energiaárakat vezetne be. Ahogy a hódmezővásárhelyi polgármester fogalmazott:
az a baj ezekkel a felelőtlen lépésekkel, mint a rezsicsökkentés is, hogy ezeket nagyon könnyű megígérni, megadni, és rendkívül nehéz megszüntetni.
Majd az érvelését így folytatta:
tudjuk azt, hogy az előző kormány éppen abba bukott bele részben, hogy megszüntette mondjuk a 13. havi nyugdíjat. Tehát ezeket rendkívül veszélyes… A rezsicsökkentés kivezetéséről se beszélünk, hiszen egyszer megadta ezt az Orbán-kormány valakinek, akkor ebből nagyon nehéz kimászni.
Ezek szerint, amennyiben hatalomra kerül a Márki-Zay-féle baloldal, úgy visszatérnénk a 2010 előtti piaci energiaár-szabályozáshoz; akkor egy átlagos magyar család nagyjából havi 32 ezer forinttal költene többet rezsire. Ez éves szinten – a különböző számítások szerint – 360–400 ezer forint plusz terhet róna rájuk/ránk. Csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy a Gyurcsány korszakban 49-szer emeltek rezsit.
A rezsicsökkentés magyar megoldás magyar problémákra
Azért egy kicsit menjünk bele abba a kérdésbe, hogy mi is ez a rezsicsökkentés? Nem más – ha tisztán közgazdaságilag nézzük –, mint a lakossági energiaárak piacán bevezetett fix hatósági ár. Ennek hatékonyságáról a szakirodalomban megoszlanak a vélemények. A klasszikus ellenérv, hogy az embereket az alacsony gáz és villany ár nem ösztönzi a takarékosságra. A másik ellenérv a hatósági ár ellen az, hogy a magas jövedelműeket ugyanúgy támogatja, mint a valódi rászorulókat. Ez a két állítás úgy általában feltétlenül igaz, és mondjuk, hogy Amerikában működik. De ezzel van egy kis probléma, nevezetesen az, hogy Magyarország nem Amerika.
A rezsicsökkentés volt az egyetlen jó megoldás
Miért is? Emlékszünk: az Orbán-kormány 2010-ben azzal nézett szembe, hogy a lakossági energiaáarak megállíthatalanul emelkednek. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok 8 éve alatt a lakossági gázár a háromszorosára, míg a villany ára duplájára növekedett. Ez a szegényebb társadalmi rétegeket elviselhetetlen helyzet elé állította és nem tudták kifizetni a számláikat. Az akkor még nyugati kézben lévő szolgáltatók a nem fizetőkkel szemben a lehető legkíméletlenebbül léptek fel. Állandóak voltak a kikapcsolások, százezres, sőt, milliós tartozások halmozódtak fel. Nyilvánvaló, hogy valamit tenni kellett. Stratégiailag a megoldás az, ha az energiaszolgáltatók nemzeti kézbe kerülnek. De ez egy lassú folyamat, és azóta már többé-kevésbé megvalósult, és ma már a nagy szolgáltatók nemzeti ellenőrzés alatt vannak. Legutoljára éppen a Tigáz került az Opus Holding tulajdonába. Az állami vagy nemzeti tulajdonon keresztül ma már lehetőség van humánusabb és szociálisan érzékenyebb elbánásra a tartósan nem fizetőkkel szemben.
De valóban, a 2010-es évek elején ez még nem volt így. Ha bevezetik a szociális tarifát, akkor a nyugati multi azonnal árat emelt volna és azonnal folytatta volna a magyar lakosság fizetőképesebb részének kiszipolyozását. Tehát csak a multi profitját növelte volna a magyar állam és a költségvetés, de a nép nyomora nem enyhült volna. Olyan megoldást kellett találni, amit nem lehet kijátszani, és ez volt a rezsicsökkentés. Azóta fix ára van az áramnak, a gáznak, sőt, még a víznek is. Ez a megoldás egyébként jótékony hatással van az inflációra is.
A világpiac a magyar kormányt igazolta
Persze jó volna, ha a magyar lakosság kevesebb háztartási energiát használna fel. Ám ehhez drága beruházásokra van szükség, amit a szegények nem tudnak előteremteni. Meg aztán egy idős ember miért fektessen be egy évtizedek alatt megtérülő modern energiahatékony megoldásba? Az a járható út, ha az újonnan épülő lakások esetében írunk elő kemény energiahatékonysági elvárásokat, másrészt a kormány támogatja a meglévő lakások fejlesztését.
Most, hogy elszabadultak az energiaárak, aminek a fő oka az Európai Unió buta és felelőtlen energiapolitikája, láthatjuk, mennyire jó megoldás a rezsicsökkentés, azaz a hatósági ár bevezetése. Ennek kézzel fogható eredménye, hogy a magyar lakosságot nem érintik az elszabadult gázárak.
Mi a célja Márki-Zaynak? Vagyis Gyurcsánynak
És itt jön Márki-Zay és tulajdonképpen a mögötte álló Gyurcsány Ferenc retorikája, amely nem is pusztán szócséplés, hanem húsbavágó ígéret, illetve fenyegetés:
Fogyassz kevesebbet, szegény magyar paraszt, ha alacsony rezsit akarsz fizetni! Nemcsak az alkotmányt, hanem a rezsicsökkentést is bedobjuk a kukába, ha mi jövünk.
Előkészítenék az újabb kótyavetyét
Arról van szó, hogy Márki-Zay azoknak a pénzügyi és politikai köröknek az ügynöke, amelyek még annál is jobban lenézik a komplett magyar társadalmat, mint ahogyan azt idáig gondoltuk! Mert mire is megy ki a játék? Miért kell a rezsicsökkentést kukába dobni? Hát a válasz pofonegyszerű: azért, hogy újra el lehessen adni a komplett magyar energiaszektort. Mert hát ki venne meg egy pontosan szabályozott ágazatot? Ez csak úgy éri meg, ha az új tulaj útjából minden akadályt eltakarítanak, hogy aztán megint szabadon garázdálkodhasson és kénye-kedve szerint emelhessen árat.
Úgy látszik, azok, akik Márki-Zayt – és a mögötte állókat – a nyakunkra küldték, a magyar energiaszektor privatizációját kérték cserébe a nagyvonalú politikai és pénzügyi támogatásukért. Persze, a Mol vagy az OTP se lehet nyugodt: ezek a cégek is több tízmilliárd eurót érnek, ezeket is el lehet majd adni valakinek nyugaton, ha úgy alakulnak a dolgok.
De maradjunk annyiban, hogy manapság Európa egyik legalacsonyabb rezsije nálunk van, és ennek így is kell maradnia.
Fotó: MTI/Soós Lajos
Facebook
Twitter
YouTube
RSS