Amikor november negyedikével kezdődően a szovjet tankok megfojtották a magyar szabadságharcot, már túlvoltunk egy sor áruláson. Példának okáért Kádár János tán századjára is elárulta elvtársait és Magyarországot, amikor a moszkvai komcsikkal letárgyalta, hogy ő és brigádja vezényli a tisztogatásokat és örömmel lesz a következő, kollaboráns elit feje. Nagy Imrét is hallhatta a fél ország, ahogy elmondja, a kormány a helyén van és a csapataink harcban állnak. És mindkettő mekkora hazugság volt! Milyen aljas, ezrek életét követelő hazugság!
Nagy Imre ugyan rögtön a beszéde után elbujdoshatott a jugoszláv nagykövetségen, de a halálba induló pesti srácok és lányok nem. Semmiféle kormány nem volt már a helyén és csapatok sem álltak harcban. Azon a reggelen Nagy Imre korábbi, számos bűnéhez felvésett még egyet, talán minden addiginál súlyosabbat. Nem azért súlyosabbat, mintha a svábság kitelepítése vagy a parasztság szétverése ne lenne legalább ugyanilyen mérvű, de akkor senki sem bízott Nagyban.
Mindenki magától értetődően tudta, hogy egy bolsi, úgy viszonyultak hozzá, ebből kiindulva értelmezték cselekedeteit. 1956-ban azonban sokan bíztak benne. És ezeket az embereket vezette a halálba, akik – szerencsére, mint utóbb számos kutatásból már kiderült, nem túl sokan – hittek is benne. Azt ugyanis jó, ha tudjuk, hogy mint annyi legenda, a Nagy Imre-kultusz is azt követően kelt életre, hogy a valódi események már rég megtörténtek. Ma – örvendetes módon egyre kevesebben, de akadnak még – úgy tekintenek vissza az októberi eseményekre, mintha valami egyöntetű, lelkes pszichózis uralkodott volna Nagy Imre szerepvállalása kapcsán, de ez nem így volt. Az emberek többsége – főleg vidéken – ódzkodott, tartott ettől a moszkovitától, aki pár évvel korábban még a padlásokat söpörte le. Érdemes erről elolvasni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában Guy Turbet-Delof magyarországi kulturális attasé naplójának pár szemelvényét. Csak pár mondatot hadd idézzek ebből a naplóból!
Pilisvörösvár (19 km). – Megtudom, hogy a helyi forradalmi tanács ülésezik. Kérésemre azonnal beengednek (újságírónak adom ki magamat). A tanács tagjainak nyilatkozata: Követeljük az oroszok távozását; senki sem akarja Nagy Imrét; az ő kormánya nem kormány.
Nyergesújfalu (53 km). – A munkások, akik az általános sztrájkkal és az oroszok kivonulásával kapcsolatban nagyon eltökéltek, a Nagy Imrére vonatkozó kérdésemre azt válaszolják, hogy „ez egy nagyon nehéz kérdés”.
Termelőszövetkezet Budapesttől 117 kilométerre. – Fiatal lányok húszfős csoportja mellett állítom meg a furgont. – És mi a véleményük Nagy Imréről? Hosszú csend a válasz. Egy öregember lép közelebb: – Le Nagy Imrével! A lányok kórusa ráfelel: – Le Nagy Imrével!
És ott volt még egy árulás, az említett sok közül. Azé az emberé, akit az állítólagosan progresszív, nyugatias, XXI. századi baloldal a mai napig is úgy kezel, mint valami hőst. Akiről termet neveztek el az Európai Parlament brüsszeli székházában, megmutatva, hogy a valóságban mit is jelent ennek az elitnek a demokrácia és a szabadság. Horn Gyula novemberben talán még nem lett pufajkás, de decemberben már egészen biztosan a magyar emberek ellenében, a megszállók oldalán teljesített karhatalmi szolgálatot. Tette ezt saját bevallása szerint azért, mert bátyját megölték a forradalmárok. Ez természetesen hazugság. Egybehangzó információk alapján Horn testvérét egy szovjet jármű ütötte el. Ha ebből valaminek következnie kéne a logika alapján, az az, hogy Horn a felkelők mellé állt. Több, mint valószínű, hogy egykori miniszterelnökünk, a „na és”-nek teljesen új színezet adó Horn pontosan tudta, mi az igazság. Mindössze maga is érezte, hogy ezt az elemi erejű hazaárulást nem ártana valamivel magyarázni, erre pedig ez az eset kínálkozott lehetőségként.
Csak hogy tisztán lássunk: az utólagos komcsimosdatások, Horn, Pozsgay és a többiek felemelése mind egy tőről fakadnak. Nyilván nem kétséges, ha már ezt a két nevet említettem, hogy Horn sokkal negatívabb figurája történelmünknek, de sok egyéb mellett az is állandó vesszőparipám, hogy egy olyan tősgyökeres komcsit, mint Pozsgay, ne mentegessünk már, az ég szerelmére. Meg utólag se emeljük fel. Mert ahogy Hornról elmondható, hogy az események elébe ment annak idején a határnyitással – elvégre ha valami, hülye az nem volt, tudta, mi következik –, akkor Pozsgay sem tett másként nyilatkozataival. (És itt most tegyük félre, mennyire volt Hornnak valós szerepe a határzár eltörlésében.) Nem volt kötelező magas pozíciójú komcsivá válni, nem volt kötelező a Hazafias Népfront titkárának lenni, se a Politikai Bizottság egyik tagjának. Hagyjuk már ezeket a mentegetéseket. A bolsi arcképcsarnok folyamatos tisztogatása, súrolása kizárólag a baloldal sajátja lehet, senki másé. Húzni kell egy világos, határozott, áthághatatlan határvonalat: komcsit nem dicsőítünk. Se népit, se nem népit, semmilyent sem. Mert a nagybetűs komcsi tehet még a mai napig is szinte minden problémánkról. Az a rendszer tett tönkre minket és abból próbálunk kikecmeregni, szerencsére egyre nagyobb sikerrel. Komcsival nincs alku, komcsiról nem emlékezünk meg és nem zengünk róla ódákat.
No, de vissza november negyedikéhez és az abból fakadó tanulságokhoz. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az MSZP nem is elsősorban azért vállalhatatlan párt, mert komcsi utódpárt. Nyilván, ez önmagában is elegendő kéne legyen ahhoz, hogy demokratikus erők soha ne működjenek velük együtt. De a fő ok november negyedike viszonylatában az, hogy ez a párt azoknak az utódpártja, akik leverték a forradalmat. Azokat reprezentálja, jeleníti meg és juttatja eszünkbe, akik szabadságukért küzdeni akaró magyarokat gyilkoltak, börtönöztek be és lehetetlenítettek el, üldöztek el a hazájukból. Ez mind az MSZP történelmi öröksége. És mindannyiszor, amikor az MSZP megjelenik, részt vesz valamiben, egyáltalán, hogy működni látjuk – ugyanez igaz a DK-ra is, hiszen belőlük váltak ki –, az undort kell kiváltson belőlünk. Elementáris erejű, magától értetődő undort. Teljesen mindegy, hogy KMP-nak, MKP-nek, MDP-nek vagy MSZMP-nek hívják őket: ezek ugyanazok.
November negyedike gyásznap. Gyászoljuk az elesetteket, a meghurcoltakat, az emigrálókat, a magyar szabadságot. De a gyász mellett ne felejtsük el azt sem, hogy 1956 és öröksége vezetett el oda, hogy épelméjű emberek számára végképp és totálisan vállalhatatlan lett a kommunizmus. Nem elévülő bűn, ahogy értelmiségi kivagyiságként a két világháború között sokan rajongtak a Szovjetunióért Nyugat-Európában és ez valamelyest a második világháború után is kitartott, de 1956 után többé senki előtt sem lehetett kérdés, hogy a kommunizmus vér, szenvedés és halál. Egyértelművé lett, ami persze korábban sem volt kérdés: aki osztozik ebben az elképzelésben, az tömeggyilkosokat menteget és támogat.
Ugyanígy 1956-nak köszönhető a magyarok szabadságszerető nimbuszának végleges megszilárdulása a világ köztudatában. Azóta bizton tudhatják, hogy nem adjuk fel és nem hátrálunk. És végül 1956 azt is – igaz, ezredjére – megmutatta, hogy csak saját magunkra számíthatunk. Senki sem segít nekünk a hangzatos nyilatkozatokon túl. Ezen a ponton pedig mindig említsük meg Francisco Franco tábornokot, Spanyolország vezetőjét, aki egyetlen politikai aktorként fegyveres erővel is támogatta volna a magyarokat. Nem tehette meg, nem engedték, de nem rajta múlt. Ezt jó, ha soha nem felejtjük el.
1989 és 2010 világosan következménye 1956-nak. Becsüljük meg a szabadságunkat.
Papa Lima Papa
2021-11-06 at 12:46
Talán akkor kerülnénk legközelebb az igazsághoz, ha Horn Gyula sírját (is) lehugyoznánk…
Zsom Imre
2021-11-06 at 11:57
H. Gy. karhatalmista volt, nem munkásőr.
A különbségek:
https://hvg.hu/image.aspx?id=e2f0f0ef-5cc6-4960-928e-aaf39343a9ef&view=6b7e9122-a029-4600-9502-25c8833f2b1d
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/42/PPS-41_fortepan_87601.jpg/250px-PPS-41_fortepan_87601.jpg
Zoltai Guszti
2021-11-06 at 02:22
Horn nem volt AVO-s se AVH s akkorra már megszűnt mindektő.
AVO indult 45-től és talán 47-49-re lett AVH belőle.
Horn a Munkásőrségbe lépett be amit akkor alapítottak.Ezek felszerelésként kabátnak pufajkát kaptak ezért hívták őket pufajkásnak.
Horn egy 100 méteren visszaépített hatrázárt vágott el a Labanccal együtt mert addigra már lebontották a fenébe az egészet.
1956-ban Vietnamban még az USA nem napalmozott senkit. Ekkorra fejezték be a Franciék a kivonulést az elvesztett indokínai háború után.
Igazából oda kellene már eljutni történelmileg hogy úgy kezelik a komcsizmust ahogy a szövetségesét a nácikat.
Ennek a legfőbb akadálya az hogy a Holokauszt is kibeszéletlen. Ugyanis az a védő dugó a zsidóság kritikéja felé a történelmi szerepüet illetően.
Ma ha valaki kritizálja őket elveszík a sírós hegedűt nyávognak rajta valami szomorút és gázkamráznak, antiszemitéznak, meg náéciznak pár jó nagyot, és el van intézve.Igazség helyett a szövetségesi propagandtát tolják ami kb annyira hiteles mint az I VH-s német ellenes hasnonló stílusú csak ott még nem voltak hozzá téborok mutogatni.Egyébként kb hótt ugyanúgy állították be őket akkor is.
Ha ugyanis lehetne kriitzélni villémgyoran kiderülne hogy a komcsizmus minden porcikájában szidó talélmány és zöm ők is ültették át a gyakorlatba.
Tehát pusztén azért hogy a zsidóság továbbra is élvezhesse a priviligizált helyeztet kindenütt muszéj maradnia a holokausztus áldozati póznak, és ennek okán nem lehet elmondani hogy bitzony az kritizáljon meg minőstígessen akinek van mire ezt tenni…Így áttételesen nem lehet a komcsizmust se elítéltetni hiszen ez egyből antiszemita cselekmény is lenne + az abból levonható tanulságok ugye…
Elvira
2021-11-05 at 13:23
Az igazi hősök ,lásd pl.Rongyos Gárda ! Az írás remek ,minden szavával egyetértek . A Kalocsai Forradalmi Ezred örnagya /Péter Imre ávós /aki részt vett a salgótarjáni vérengzésben a sorkatonák előtt mondta az áldozatokról : …és hogy fröcsögtek a beleik !
id.Tas László
2021-11-05 at 12:34
Remek írás !
Köszönjük Kristóf !!!
Namond
2021-11-04 at 21:42
Igazán kár, hogy ezeknek és nyugatról visszatért utódaiknak, 12 év orbán után is, még mindig hallatszik a közpolitikában és közéletben a hangja.
Orientál
2021-11-04 at 20:29
Horn az ávo-s felelős azért mert Gyurcsánynak is mint a többi kádárista élősködő elvtársainak Így Bigének is lehetővé tette az állami vagyon potom pénzekért ellopásukat.
heman
2021-11-04 at 20:08
Sajnos az a baj, hogy ezeknek a hazaárulóknak mindig van utánpótlásuk csak most nem moszkvában mennek hanem brüsszelbe meg az usa-ba. Most már sokkal jobban ismerjük őket.
Poppy
2021-11-04 at 18:32
mutant pig: 10/10
mutant pig
2021-11-04 at 17:42
És ma az élősködő leszármazottaik aggódnak leghangosabban a demokráciáért, és a románokat is megszégyenítő aljassággal csapkodják az asztalt Brüsszelben, EU-s beavatkozást követelve Magyarország belügyeibe, csak mert már a kutya se szavaz rájuk már több mint tíz éve…
SOHA TÖBBÉ BALOLDALT!
Tények
2021-11-04 at 17:17
amerika meg a szabadeuropás Cseke Lászlón keresztül üzente, tartsanak ki a magyarok, jönnek segíteni.
Közben a vietnami gyerekeket is naplambombáztát.
ezek a nato szővetségesek, aki szerbiát is bombázták magyar támaszpontokról.
mikor ébred fel a magyar nemzet, hogy minden mocskostól megszabaduljon?
PG
2021-11-04 at 16:56
Jó ez az írás! Annyit azért hozzá tennék, hogy Nagy Imre, Rajk László és a többi komcsi, akit kivégeztek, tényleg megérdemelték a halált, bár nem a valódi bűneikért végezték ki őket. Én hasonlóan a cikk írójához, egyáltalán nem tartom sem hősnek, sem tiszteletreméltó embernek, sem Nagy Imrét, sem a többi gyilkos komcsit. Sőt szerintem az Új Köztemető 301-es parcellájában sem kellene neki emléket állítani és különösen nem kellene a szabadságharcos áldozatok közé tenni.
Igazán szomorú dolgok ezek!
Paphalmy Gyorgy
2021-11-04 at 15:47
Bravo! ( De nagyon szomoru!!!!!!!!)