Formailag talán, ha le nem mondott vissza nem lépett közben. Mindenki, tényleg mindenki – Karácsony Gergelyen kívül, természetesen – pontosan tudta, hogy el akarják, el akarták adni a Városházát, miután az Index kijött az alapinformációval. Az egész cikkből sütött, hogy sokkal többet tudnak, csak bedobták a csalit. Persze a levelesládájukban találták, bukósisakos futár hozta, mint annyiszor máskor.
Néhány órán belül mindenki – valószínűleg Karácsony Gergely közeli rokonai is, sőt, a kertjét illegális vadászatra használó kóbor macska is – teljesen biztos lehetett benne Gergely „nincs ilyen szándék, biztos tudnék róla” tökéletesen öngól nyilatkozata után, hogy a tárgyalások már minimum előrehaladott állapotban vannak.
Karácsony maga is – a rajta fürtökben lógó ellenzéki újságírókból, illetve bizalmasai elégedett mosolyából – már valamikor vasárnap biztos lehetett volna abban, bármikor arra mehet be egy reggel ebéd előtt a munkahelyére, hogy már kiköltöztették az irodáját. Ki ennek az embernek a kommunikációs tanácsadója? Csak olyan válaszokat tudott adni, amelyekből soha többé nem lehet kikeveredni. Karácsony tényleg azt hitte, hogy a Demszky-korszak visszaszivárgó hálózata nem fog a megszokott módon ügyintézni, ahogy húsz év alatt megszokta? Komolyan azt gondolta, hogy bármi lényegeset elmondanak neki? Hogy működhet az a városvezetés, ha a főpolgármester nem tud a Városháza tervezett eladásáról? Milyen lehet ilyen megalázott helyzetben naponta úgy bemenni a munkahelyedre, hogy nagy valószínűséggel a folyosókon veled szembejövő „kollégáid” bizonyosan többet tudnak a valós folyamatokról, mint te? A „kollégák” hogy bírták ki röhögés nélkül? Vajon mi folyhat még egy olyan önkormányzatban, ahol ez lehetséges?
Hát teljesen új helyzet van, az kétségtelen. A jelenlegi budapesti városvezetés legitimitása főpolgármesterestől, főpolgármester-helyettesekkel, sőt a közgyűlési többség helyzetével együtt végletesen megrendült. Nem akarták eladni a Városházát, csak rendesen előkészítették a dolgot, de nem akarták eladni. És erre a legfőbb bizonyítékuk az, hogy Karácsony Gergely nem is tudott róla. A helyükben én ezzel nem dicsekednék.
Bárki is rendezkedett ebben az ügyben, a főpolgármester vagy belehazudott a választói arcába, vagy a „kollégái”, a beosztottai napokig hazudtak neki, hagyták, hogy főjön a saját levében és még jobban kicsinálja magát. Nem úgy tűnik, hogy sokan lennének érdekeltek Karácsony Gergely politikai túlélésében. A most napvilágra került tények és a saját kommunikációja gyakorlatilag kicsinálták Karácsony Gergelyt. Nem nőnek a fák az égig, a törpefenyők különösen nem. Ez az ember két és fél hónappal ezelőtt még az ellenzék reménysége volt, a miniszterelnök-jelölt, aki legyőzi Orbán Viktort. Aztán pár héttel ezelőtt gyakorlatilag fénysebességgel pucolt ki az egész buliból, az O1G-koalíció minden reményét saját maga helyezte Márki-Zay Péter fejére koronaként. Mi történhetett, ami erre rávette, mit tudhatott meg Budapest ügyeiről? Gyurcsány Ferenc parancsának engedelmeskedett, vagy valaki mástól jobban fél, mint a Feritől? Nekem nem tűnt úgy, hogy Gyurcsányék mosolya őszinte volt, amikor Karácsony Gergely köddé vált és abból a szmogból elősétált az új ember, aki majd legyőzi Klárát.
Karácsony vesszőfutása Ferenc bosszúja lenne? Gyurcsányékat nem gyurcsányozza össze, ha lebukik valaki, akit ők ajánlottak, hiszen ez Karácsony adminisztrációja, az egész az ő felelőssége. Hiszen Gergely most már felesleges. Miniszterelnök már nem lesz belőle, az egészen meglepően bizonyos, viszont megakadályoz másokat abban, hogy főpolgármesterek lehessenek. A főpolgármesterség pedig az egyetlen komoly pozíció, amit az ellenzék igazán eséllyel szerezhet meg magának. Ha Karácsony Gergely lemond, jó eséllyel meg lehet választatni egy másik gyurcsányi kesztyűbábot, vagy valakit, akit a 2026-os országgyűlési választásokra fel akarnak építeni. Nem igazán látszik még, ki lehetne akár az egyik, akár a másik, de Karácsony Gergely napjai meg vannak számlálva, az bizonyos. Karácsony mindig is nevetséges volt, de a liberális propaganda sikeresen tartotta buborékban, főleg Demszky Budapestjén, amely mindig vágyott arra, hogy ne történjen semmi, de hatalmasak legyenek a távlatok.
Persze az események hatására hirtelen előkerült egy döntés-előkészítő tanulmány, amelyben alaposan elméláztak a Városháza eladásán. Aztán meg persze úgy döntöttek, hogy nem. Aztán elfelejtődött valahogy és a nagy sietségben, a Karácsony miniszterelnök akart lenni, elfelejtettek szólni a Gergőnek. Egy ekkora felfordulás „egy el nem adni akarás miatt”!!! A hangfelvételen meg az illetékesek hipotetikusan ötleteltek csak, felhatalmazás nélkül. Ki nem szokott ilyet játszani? Ja, és a Gergelynek azért nem szóltak, hogy hihetően tudja tagadni, mint az SMS-eket UFO-kat, amelyek éjszakánként a Feriékhez viszik beszélgetni.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS