Milyen volt az a kor, amikor az őrültek kint irányítottak, a normális, hangos, antikommunista, humanista embereket meg börtönökbe, diliházakba zárták? Ez volt a Legvidámabb barakk árnyoldala. És miért volt visszás, hogy a jogászok és közgazdászok elitcsapata olyan fontos szerepet játszott a rendszerváltásban, a privatizációban és az ország kirablásában? Erről is beszélgetettek portálunk főmunkatársával, Mező Gáborral.
Cs. Király Tamással beszélgetett portálunk főmunkatársa a Hit Rádió stúdiójában. A konkrét téma Mező Gábor új, most megjelent könyve volt (Ellopni a lelket, megtörni a testet – Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban) és a politikai célokra használt pszichiátria.
Az újságíró elmondta, hogy arról a diktatúráról beszélnek, amikor az őrültek kint voltak – és irányították a rezsimet –, a gerinces meg nem alkuvók pedig, akik az emberiség, a humanizmus régi elveinek megfelelően próbáltak élni, bent.
Rácsok mögött. Vagy diliházakban, intézetekben. Megfordult a világ.
Elmesélte azt is, hogy volt, aki a források alapján úgy fest, végül tényleg „beleőrült” a módszerekbe. Legalábbis elvesztette régi önmagát, sikerült „ellopni a lelkét”. És innen jött a cím.
A beszélgetés utolsó harmadában a riporter és a vendég körüljárta a hálózat és a rendszerváltás témakörét.
Mező azt mondta, egyre inkább úgy látja, hogy a jogászok és közgazdászok elitcsapata túlságosan is fontos szerepet játszott a privatizációban, az átmentésben, az ország kifosztásában. „Miért gondoljuk azt, hogy akik együtt jártak a Marx Károlyra, azok később ne tartanának össze?” – tette fel a kérdést.
Nézze meg az egész beszélgetést és persze olvassa el a könyvet!
Facebook hozzászólás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS