Mindenképpen győzelemre volt szüksége a negyeddöntőbe jutáshoz a magyar női kézilabda-válogatottnak a mai, Dánia elleni középdöntős meccsen. Sajnos ez nem sikerült, a dánok sima meccset játszottak csapatunkkal, így szinte biztos, hogy nem sikerül bekerülni a negyeddöntőbe.
Két sima, mondhatni papírforma győzelem és egy fájó, egygólos vereség után érkezett a középdöntőbe válogatottunk a spanyolországi világbajnokságon. A németek elleni szoros vereség azért is volt különösen sajnálatos, mert ennek eredményeként rögtön a nagyon erős dánokkal kerültünk szembe a középdöntőben, akik ellen ráadásul legendásan rossz örökmérlegünk van. Örömteli hír volt ugyanakkor, hogy a németek ellen megsérült Klujber Katrin vállalni tudta a játékot, ami úgy tűnt, hogy jelentős erősödést jelent majd számunkra, különösen a támadásokban.
Jól kezdtük a találkozót, mi lőttük az első gólt, a vb-n még makulátlan – vagyis az összes próbálkozásából eredményes – Márton Gréta révén. A továbbiakban is őrizni tudtuk előnyünket, hol egy, hol két góllal mentünk, köszönhetően Bíró Blanka remek védéseinek, valamint annak, hogy elöl rendre sikeresen fejeztük be támadásainkat. A 11. perc végén, kétgólos előnynél (5–3) Klujber hétméterest hibázott, míg az ellentámadást a dánok belőtték, így háromgólos előny helyett egyetlen gólra olvadt a vezetésünk (5–4).
Ennek ellenére kialakult a háromgólos előny, ugyanis előbb Kácsor Gréta büntetőből, majd Lukács Viktória a szélről volt eredményes (7–4). A következő támadásaink sajnos nem zárultak góllal, köszönhetően annak is, hogy Reinhardt, a dánok kapusa elkapta a fonalat, így szép lassan felzárkóztak az északiak, sőt, a 17. perc elejére ki is egyenlítettek (7–7). Tetézte a bajt, hogy Klujber Katrin leült a padra – vélhetően mégsem jött teljesen helyre a sérülése. Amikor a dánok először a mérkőzésen megszerezték a vezetést (7–8), Golovin Vlagyimir rögtön kikérte első idejét.
Az időkérés sem segített
Gyors gólváltás után ismét támadhattunk, ám Reinhardt ezúttal is hárítani tudott. Amikor kétgólos hátrányban Háfra fölé lőtt, majd Szabót még ki is állították két percre, sajnos elkönyvelhettük, hogy az időkérés sem igazán hozta a helyre a dolgainkat. Pedersen szélről góljával először hárommal vezetett Dánia (9–12), majd Zácsiknál fújtak belemenést a játékvezetők. Egy kivédekezett dán akció után Tóth dobott gyönyörű gólt (10–12). Már nagyon kellett ez a találat.
Hosszú volt a gólcsendünk…
Nem sikerült azonban tovább zárkóznunk, sőt, Bordás kiállítása miatt ismét emberhátrányba kerültünk. A dánok kegyetlenül kihasználták a fórjukat, három gólt szereztek, így amikor a félidő utolsó percéhez érkeztünk, ötgólos hátrányba kerültünk (10–15). Bár szereztünk egy gólt, Bíró is bemutatott egy bravúrt, így is négygólos dán vezetésnél (11–15) jött a szünet. S talán jókor is jött, hogy sikerüljön összeszednie magát csapatunknak.
Kapuscsere nálunk
A második félidőre kapust cseréltünk, Bíró helyére Szikora Melinda érkezett. Bordás révén mi lőttük ebben a játékrészben az elsőt, de csakhamar kaptunk is egyet, így maradt a közte négy. A 34. percben Golovin kapott sárga lapot, reklamálásért, majd hetest kaptak a dánok. Jörgensen beejtette a büntetőt, így tovább nyílt az olló (12–18) a két csapat között.
Javuló védekezés, gólszegény támadójáték
A következő percekben felváltva estek a gólok, sajnos érdemben nem tudtunk közelebb kerülni a dánokhoz. Kétszer is támadhattunk a négygólos felzárkózásért, de előbb Kácsor rontott hetest, majd Szöllősi-Zácsiknál fújtak belemenést, így maradt az ötgólos hátrány (14–19). Pedig a védekezésünk kellően erélyes és kemény volt, csak sajnos elöl nem mentek a befejezések. Gyakran blokkba dobtuk a labdát, célt tévesztettek lövéseink, és olykor tiszta helyzetekből is Reinhardtot tettük naggyá…
Széteső játék, növekvő hátrány
A második félidő felénél hat góllal vezettek a dánok (16–22), akik ekkor már az üres kapus felállást gyakorolták, biztos vezetésük tudatában. Csapatunk védelmében el kell mondani, hogy Klujber kiújult sérülése okán már egyáltalán nem tudott visszatérni a pályára és Kácsor is sérüléssel vállalta a játékot. Vagyis támadásban nagyon leszűkültek Golovin Vlagyimir variálási lehetőségei. Ez erősen meg is látszott sajnos a mérkőzésen, mert különösen támadásban szétestünk, így a dánok jelentős előnybe kerültek. Az utolsó öt percre kilencgólos hátrányban érkeztünk (18–27), de volt már ennél nagyobb is a dán vezetés.
Csak matematikai esély maradt a negyeddöntőre
Az utolsó percekre csak annyi maradt a kérdés, hogy meglesz-e a tízgólos különbség a két csapat között, és sajnos meglett, sőt, végül 30–19-re nyertek a dánok. Bár még két középdöntős meccsünk hátravan (két nap múlva Kongó, vasárnap pedig Dél-Korea lesz az ellenfél), immáron nincs a saját kezünkben a sorsunk. Saját győzelmeink mellett körbeverések is kellenének ahhoz, hogy negyeddöntőt vívhassunk.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Ulpianus
2021-12-10 at 12:05
Vízöntő
A két idézett kommentet keretbe kellene foglalni.
Mivel a felvetések fajsúlyosak, idő kell, amíg le tudom reagálni. Elkezdem fogalmazni.
Vízöntő
2021-12-10 at 11:06
Ulpianus,
Az Ns cikkeinél rengeteg kommentet átfutottam. Mivel a vélemény szabad kettő kivételével egyiket em minősítem, de azt a kettőt idézem, mert azok választ hordoznak a talányra.
Ezek azok:
”
SportsFreund
2021-12-09 15:10:21
Szilfabacsi
“tulajdonképpen a mi csapatunk a legedzettebb, legképzettebb, legkitartóbb, legmotiváltabb és taktikailag felkészített csapat” -> Sajnos ez így persze nagyon nem igaz.
DE a mi csapatunk valszeg az, ahol a lányok utánpótlás korban a legtöbb edzésen vettek részt, a legtöbb “tét” meccset játszották, és a legtöbbször lettek brutálisan megalázva edzői és/vagy szülői beszólások miatt például.
Az egész skandináv rendszer az önbizalomra és önbecsülésre épül. Megtanulják, hogy őket nem lehet “legyőzni”, legfeljebb csak egyszer-egyszer kikapnak, DE AKKOR azonnal feltárják az okokat, levonják a következtetéseket, és nem személyeskednek, és főleg nem bántanak, hanem egyszerűen csak tanulnak belőle.
Ezen kívül innovatívak, kitalálnak olyan dolgokat, amiért itthon a fejed vennék, ld. 7-6-os játék.
Rendszerben gondolkoznak, stílusban, ezért van mindig 20-30 megfelelő játékos a válogatottban, évente feljön hozzájuk kettő-három új arc az utánpótlásból, és őket építgetik be. Ezért is vannak ott folyamatosan az élvonalban. Ők nem Görbiczekben, meg Radulovicsokban gondolkodnak, mert egy Görbe az “égből pottyan”, 10-20 évente, és erre nem lehet alapozni tartósan egyik sportágban sem.
Egy utolsó szó még a minőségről. Az elvégzett munkának akkor van eredménye, és akkor nem káros, ha azt örömmel tudod végezni. Nálunk a gyerekek hamar belefásulnak abba, hogy túl vannak brusztoltatva. Ahhoz, hogy beépüljenek dolgok, pl. az idegrendszeredbe, ahhoz kell pihenni, lazítani is. Ahogy Kodály mondta: “A szünet (csend) is a zene része”. És igen kell, hogy legyen életed a kézilabdán kívül is, főleg gyerekként, de ez azért később sem árt.
Amíg mi fogcsikorgatva kínlódunk a pályán (ld. VB) addig a norvégok kétszer annyit futva is élvezik a játékot, mert fürdenek a sikerélményekben, és állandóan forgásban vannak, mert van kispadjuk, meg hátországuk. A legtöbb meccset flow-ból hozzák le, a góljaik 80%-kát pedig a lábmunkának köszönhetően 5-6 méterről lövik!
DE ez egy iszonyú jól kitalált rendszer, mondhatnám filozófia, és hosszú évek kemény, és bölcs munkájának az eredménye. Lehetne tőlük tanulni, csak ahhoz kellő mértékű alázat és önkritika kéne.”
”
andbind
2021-12-09 15:48:15
@SportsFreund
Teljesen így van, ahogy korabban írtad. Egy ismerősöm él pár évtizede Dániában, tőle kérdeztem, hogy mi a titka ennek skandináv életszemléletnek, önbizalomnak. Valóban gyerekkortól sulykolják, hogy ti vagytok a legjobbak, de ha mégsem sikerül valami, vagy veszítetei, de belül úgy érzitek, mindent megtettetek a sikerért, akkor nincs min szégyenkezni, vonjuk le a tanulságokat, és legközelebb máshigy vagy jobban csináljátok.
Ennyi …”
Nos, szülők, edzők minden sportágban, de a teljes társadalom is elgondolkozhat ezen. Mert amikor számonkérnek a lányokon ezt-azt akkor eszükbe sem jut, hogy maguk is felelősök lehetnek!
Ebből a szempontból is Golovin és stábja a legjobb választás, hagyják őket dolgozni, a nevelésben pedig kezdjenek változtatni!
Ulpianus
2021-12-10 at 09:43
Ami a leginkább elgondolkodtat abból, amit írtál, hogy a (reméljük örökké tartó patrióta) ciklus idején nem a magyar kézilabda érdekeit szolgáló mechanizmusok hatnak. Pedig ennek egyszerűen, szabályozással véget lehetne vetni. A dologról már több helyről hallottam, és kétkedve fogadtam. Nem tudom, hogy melyik lehetőség-é a rosszabb, de a szövetség vagy nem érzékeli a problémát, vagy – hasonlóan az igazságügyi kormányzáshoz, aminek kapcsán egyszer már felelgettünk – nem kívánt elemek, nem kívánt befolyása alá került.
Számomra az a talány, hogy a korábban forráshiányos állapotokhoz képest száznyolcvan fokos fordulattal beköszöntő pénzbőség miért nem tud hasznosulni, sőt sül el visszafelé, míg a pénzügyi nehézségekkel küzdő dán, vagy majdnem amatőr német, spanyol, holland, svéd női kézilabda hatékonyan versenyez.
Vízöntő
2021-12-09 at 21:37
Ulpianus,
ennyire mélyen nem akartam visszanyúlni, de ha eljutottunk eddig, akkor hadd tegyek hozzá néhány mozaikot az általam megfigyeltekből, amik alátámasztanak, igazolnak és elgondolkoztatnak!
(Megjegyzésként, az, hogy az Audi ETO érdekei határozzák meg az MKSZ döntéseit, azt hordozva Pálinger kettős szerepe nekem elfogadhatatlan.
A magyar női kézilabda érdekében szabályozni kellene az egy mérkőzésen pályára léptethető külföldiek számát, 3 vagy 4 bőven elég lenne.)
A tegnapi nap kényszeríti ki, hogy beszéljünk a légiósokról.
A Fradiba megérkezett a 3 német lány, és kényszerből Malestein, akiért köszönet az ETO-nak (ha nem viszik Lukácsot nem kapjuk meg!).
Pár hónappal az érkezése után megkérdezték Ketit is Malesteinről. Pont olyan bolondos mint én és rengeteg trükköt tud, mondta. Néhányat már megtanultam tőle, de még vannak amiket még meg akarok!
Érthető ugye, Ketit nem zavarta hogy többet tud, hanem tanul tőle, Engie meg átadja a tudását, tanítja a trükkös megoldásokra.
A pályán hogy működnek? Szerintem a Klujber-Malestein páros a Fradi csapásmérő szárnya (a múlt idényben vagy 370 gólt dobtak). A talán legszemléletesebb példa az FTC-Audi ETO bajnoki döntő. Kristiansen bedobja a 4. góljukat, szalad vissza az övéihez és fölényes mosollyal pacsiznak. Kezdés, a labda Klujbernél, pattogtatva lassan lépked miközben a mellette levő Malesteinnel valamit megbeszélnek, aztán Engie a sarokba, Keti meg passzol az irányítónak és felpörög a játék, jön Malestein-Klujber-Klujber-Malestein-Klujber 5:0-ás sorozata, a Fradi védelem felkeményedik, Biró lehúzza a redőnyt, a fölényes mosolyokat letörölték Hansen arcáról is, és ott, a 7:4-nél eldőlt a meccs!
Tegnap is, 7:4-nél dőlt el a meccs! De előtte volt egy nyilatkozata Hansennek, az Audi Eto csk.-jának, ha nem verik meg Magyarországot nem megy vissza Győrbe! (Érdekes ugye, közben 3 klubtársa, akiknek a csk.-ja, vele szemben).
Kép az olimpiáról, a csoportkör utolsó vesztes meccsén szurkolói csoportot mutatott a kamera, Malestein vezetésével a holland válogatottak csoportja szurkolt, nekünk!
Emlegették máshol, hogy nincs vezére a válogatottnak, pedig Klujber már azzá nőtte ki magát. Azzal a mentalitással, elszántsággal ahogy megy, küzd, bizony példa és egyre jobb. Bizony nem mindegy a közeg sem ahonnan érkezik, de nála ezzel nincs probléma.
Nem értem a csapatból a Szikora jelenséget. Kapja a gólokat, aztán a végén elkezd védeni. Pihentetni kellene hogy hamarabb ébredjen, Zsófi ott van, sokkal megbízhatóbb.
És az új tehetségek hol vannak?
Az új csapat építésénél sok játékost ki kell próbálni, vannak akik maradnak, vannak akik kiesnek, de a már bizonyításra lehetőséget kapottakat ne követelje már vissza senki!
Az új tehetségekkel kapcsolatban viszont emlegetnek kommentelők a magyar kézilabda számára egy rendkívül káros, sunyi anomáliát.
Fiatal, up korból kilépő tehetségek hosszú szerződésekkel való lekötését, elzárva őket a vetélytársaktól, de játéklehetőséget nem adva nekik, szerényebb képességű csapatokhoz irányítva őket kölcsönbe. Nem árulom el, hogy a Győrt emlegetik ezen a téren bajnoknak, de gondolom pénzeket azt kapnak utánuk. Kellene valamilyen szabályozás, az első két évben ne adhassanak kölcsönbe leszerződtetett fiatalt, és ha az első idényben nem kap meghatározott mennyiségű játéklehetőséget a szerződését szabadon felbonthassa, ingyen távozhasson. A mi neveltük süketelést meg felejtsék el, a kispadra nem nevelnek senkit!
Tóth Esztert külön becsülöm, a hírmondó szerint hívták Győrbe, de nemet mondott, játszani akar nem kispadozni indokkal. (Háfra ott nyúlt mellé, most a Fradiban éles versenyben fejlődhetett volna, ő ment!)
Golovin nehéz feladatot vállalt, de menni fog. A VB és EB győztes csapatból vannak akik fejlődtek, vannak akik nem, szemléletükben is változhattak, így neki is lehetnek csalódások, de akkor cserélni kell!
Nem tudom milyen versenyek, meccsek következnek, de az MKSZ barátságosakat vagy tornákat olyanokat kössön le vagy szervezzen az új ”szentély”-be, ahol az elitbe tartozó csapatok vannak/jönnek, mert kikaphatunk, de tanulni, rutint szerezni csak úgy tudunk (nem mindenki játszik hetente a BL-ben!).
Mert ne felejtsék, az acélt is tűzben edzik nem pislákoló parázson!
moliere
2021-12-09 at 19:03
rideg valóság
A fociban a tolvaj ferenkvaroszról ugyanezt el lehet ám mondani, mint női kézipacsiban az ETO-ról és az Audiról…
Kocsis? Albert? Nyilasi? Lisztes? NEM!!! Uzuni, Tökfasz, Ergerbergertóbiassen, Mbuhamid Ungabungabdessalam bin Mzizi és társai!
Köszönjük NER, köszönjük mongolidióták, köszönjük ferenkvarosz!
Ulpianus
2021-12-09 at 16:18
Vízöntő és Moliere
Mindkettőtökkel egyet értek.
Ami az ostobaságot és a butaságot illeti, egyet kell értenem vele.
Azt azonban semmiképpen nem szeretném, ha mindent lerombolnának, és sóval hintenének be. Ha a kérdés úgy merül tehát fel, hogy a hatalmas elvárások ellenére sorozatos eredménytelenség miatt végleg mondjunk-e le egy, újra az élvonalba visszakerülő női válogatott felépítésének lehetőségéről, és sorvasszák –e el a kézilabdát, a válaszom nem.
A konkrét szereplés kapcsán: a németek ellen kevesebb technikai hibával megnyerhettük volna a meccset. Mivel azonban nem ez történt, pszichésen is hátrányba kerültünk a csoportmeccseiken fizikailag kevésbé igénybe vett dánokkal szemben, amit nem tudtunk megoldani. Kis szerencsével most nem búslakodnánk, a szereplés a mutatott játék miatt, az eredmény ellenére nem volt tehát kilátástalan. A lányoknak és Vovának törekedni kell erősebbnek lenni, és a lóra vissza kell pattanni.
A következő kérdés, hogy a női kézilabdára, 2008. óta, az eddigiek alapján jellemző –e a rendszerszintű eredménytelenség.
Igen, a tizenikszedik helyezések alapján, sajnos így van; és ezen az olimpiai szereplés sem árnyal. A szakágat övező – lassan már a futballt régóta körülvevőhöz hasonló – szkepszis legfőbb oka éppen a hatalmas erőlködés ellenére elmaradó felnőtt sikerek Ráadásul ez – az utóbbi időben, az anyagi ráfordítások miatt – erőteljesen át is politizálódik. Ha a konkrét szereplés miatt a fentiek alapján túlzás is a magyar válogatott évente, egymást követő, eb-vb szerepléseit menetrendszerűen követő, „aktuális válságáról” beszélni, a jelenlegi versenyt az előzmények tükrében, mégis csak folyamat részeként célszerű szemlélni.
A közvélemény által is kapitánynak követelt Vlagyimir Golovin a várakozásoknak megfelelően, egyértelműen korábbi junior világbajnokaira építi a válogatottat; a nálunk szovjet állampolgárként letelepedő, magát a közönség szívébe szimpatikus emberi tulajdonságaival, intelligenciájával is belopó karakter a szakmai bizalmat a fiatalokkal elért eredményeivel érdemelte ki. Mindez azonban rávilágítja a figyelmet Golovint megelőzően, a szövetségi kapitányok kinevezése körüli, korábbi hercehurcákra. Ha az ostobaságot említettük, fontos szegmenshez érkezünk.
Természetesen nagy vonalakban lehet csak ismertetni, de az utolsó, 2005-ben elért vb – bronzunk után, és Németh András 2008-as, olimpia előtt történt lemondása óta folyamatos volt a cirkusz. Hol a csapat és a kapitány között bomlik meg az összhang, vagy talán a Fradi – Győr, mindvégig tagadott ellentét okoz törést; hol az átmenetileg a feladatot vállaló szakember veszi a kalapját a soros, rutinszerűen kudarcos megbízatás után, hogy a figyelmébe ajánlott magyar szakembereket utasítsa el a szövetség, és a megtalált külföldi dolgát próbálja megnehezíteni ellenzéke; majd annak halála után kezdődjön minden elölről, és egy másik külföldi kinevezését fúrják meg a magyarok, és juttatják jelöltjüket a kijutással kecsegtető olimpia előtt a kapitányi székbe, akinek vezetésével ismét kudarc a vége.
Az újra megüresedő szövetségi kapitányi posztra a Budapesten Bl-t, és a lengyel válogatottal kétszer is vb 4. helyet elérő Kim Rasmussen leszerződtetését ítéli kézenfekvőnek a magyar kézilabda irányítója/i. A dánnal a szövetség elnökének felhatalmazása alapján Pálinger Katalin tárgyal; a körülmények alapján úgy tűnik, hogy a korábbi pápákat ismét figyelmen kívül hagyva. Ennek egyenes következménye, hogy Rasmussent kezdettől fogva folyamatosan támadják, és hiába tűzték ki számára alkalmazói az olimpia elérését, minden versenyen azzal kell szembenéznie, hogy mérsékeltebb szereplés esetén, a befolyásos ellenlábasai által generált médiaellenszélben nem fogja tudni megtartani a posztját. Azt nehéz megítélni, hogy a sértettség az erősebb motivációjuk –é, vagy a megmaradt, alvadt struktúrák, felforgató sportújságírókkal karöltve, akár politikai károkozás szándékával akarják akadályozni a sportági előrelépést. Az olimpiai előselejtezőt jelentő, a spanyolok, a németek és a románok legyőzésével elért eb 7. hely azonban mégis csak a dán érdeme, és félúton biztatónak is tűnik minden. Ekkor azonban zavar támad: a destruktív erők komoly muníciót kapnak a nagyon jó gondolat mentén felépített junior – csapat sikerkapitányának az érvényes szerződéssel rendelkező dán helyett történő kinevezésének követelésével, amelyhez egyre több, öszinte rajongót meg is tudnak nyerni. Rasmussen félti-e a helyét, ezért válogat óvatosabban a juniorok közül, érzi-e úgy, hogy útjában áll másoknak, nyilván csak ő tudja. A körülötte helyet foglalók nem hívják fel a figyelmét arra, hogy az egzotikus nyaralásokról, ételekről a közösségi médiában posztolt képei nem teszik szimpatikusabbá a magyar közegben, pláne ha menedzsere etikai alapon nézet eltérésbe keveredik a Ferencvárossal, és szerződése anyagi részletei is kiszivárognak. A szövetség nem képes megfelelően elfogadtatni az egyre jobban elszigetelődő dánt, és elmagyarázni, hogy a szerződés anyagi kondícióit ők vállalták, az addigiak miatt rövidtávú előrelépésben nem bízva, hosszabb távra elkötelezve magukat, a korábban a szorult helyzetbe került válogatott megsegítése érdekében; ez pedig nem teszi lehetővé, hogy félúton, a be nem kalkulált, kedvező fejlemények alapján változtassanak.
A magyar női kézilabda a szerződés további, négy évre meghosszabbítását erőltető menedzser törekvései nyomán, és még a kvalifikáló vb előtt megköti az újabb, négy éves szerződést. A szövetség a helyzet törékenységét olyannyira nem érzékeli, hogy Pálinger Katalin szakági alelnök eleve csak a nyolcaddöntőre kíván Japánba utazni, ami túlzott, utóbb indokolatlannak bizonyuló magabiztosságról árulkodik. A románok elleni meccsen Pálingerrel ellentétben a nemzetközi vezetők körül, a lelátón legyeskedik Adina Meirosu román sportvezető, és a félidőben még öt góllal vezető magyar csapat előnyét sorozatos bírói tévedések vereségre olvasztják, a reklamáló magyar szövetségi kapitányt pedig olyan módon tiltják el, hogy nem lehet bizton megmondani, a győri, olimpiai selejtezőn fogja-e tudni irányítani a csapatot. Innen már csak egy lépés, hogy a magát meggondolatlanul lábon lövő, és kényszerhelyzetbe hozó közeg Rasmussen bírósági keresete nyomán még komoly anyagi veszteséget is elszenvedjen.
Mindezekről a sikerrel megvívott előselejtező, és tokiói szereplés egy ideig még eltereli a figyelmet, de mindenki maga döntse el, hogy a győri csoport a podgoricai montenegró, román, norvég hármashoz képest a majdnem lemaradó norvégok kritikájának megfelelően valóban mikiegér szintű volt-é.
Az olimpiai ciklus tehát a kitűzött célját elérte, de elégedetté valójában senkit nem tett. Ennek oka pedig az, hogy a szurkolók nem a kerülőutakon, kalandos körülmények között kivívott olimpiai szereplés alapján ítélik meg a sportágat, hanem az első négy közé kerülés alapján, amiből az is következik, hogy sokkal célszerűbb a világversenyeken az olimpiai szereplést eleve magában hordozó, utóbbit kitűzni. Ha valakinek ez túl merész, gondoljon a nemzeti bajnoksággal alig rendelkező hollandok által nyert világbajnoki címre, a spanyolok ezüstérmére, vagy a svédek sorozatos jó szerepléseire. Miben vagyunk mi akkor mégis gyengébbek, hogy ne tűzhessük ki az első négy helyezésre esélyes válogatott létrehozását. Tudomásul kell venni, hogy a klubsikerek nem korrelálnak a nemzeti válogatott eredményességével, a csapatot a tanulságok levonásával, a megkezdett irány mellett, a szerkezeti hibák kijavításával, esetleg az érthetetlen okból leépített Lakatos Rita ismételt csatasorba állításával, hagyni kell dolgozni.
Ennek mellett valóban ostobaságnak tűnik idegenlégiósokkal úgy feltölteni az nb1-et, hogy a laikus számára nehezen értelmezhető sporttámogatási rendszer norvég, francia, spanyol, román, német, dán, szerb, montenegró, horvát stb. válogatott játékosokat tart el, miközben ezek a válogatottak a magyar előtt végeznek a tornákon. Valószínűleg szintén a legendás magyar vendégszeretetnek tulajdonítható, hogy magyar klubjában foglalkoztatják tovább, sőt még televíziós műsorba is meghívják azt a játékost, aki előzőleg a dán sportsajtóban jól leszólta a magyar közeget. Kérdés az is, hogy a szorgalmas munka csendes támogatása helyett mennyiben szolgája magyar kézilabda érdekét az a heti rendszerességgel vetített, kétórás, alapvetően nemzetközi közegre fókuszáló, beszélgetős televíziós műsor.
chatillon r
2021-12-09 at 09:00
sok a külföldi a magyar bajnokságban. a jobb csapatokban csak statiszták a magyar játékosok. így viszont leépülnek a válogatottak (kézilabda, vízilabda). Egy csapatban legalább a játékosok felének magyarnak kéne lenni, hogy valamit fel tudjunk mutatni. Nem is igazán lehet így szurkolni ezeknek a csapatoknak. Az 1995-ös Fradi a BL-ben a mi csapatunk volt, a Rebrov vagy Ströger féle nekem idegen. A kézilabda EB vagy VB-n 2-3 meccs után végük van mind a női mind a férfi kéziseknek. Fizikailag sehol sincsenek és nem tudom miért, mert kiegészítő emberként azért nagy csapatokban játszanak. A vízilabda is lejtőre került, de ott legalább néha-néha van némi eredmény. Kérdés meddig.
rideg valóság
2021-12-09 at 08:39
A FRADI 1994 és 1997 között , majd 2000-ben is bajnokságot nyert. A Kökény-Pádár világklasszis kettős vezetésével ebben az időszakban vb-ezüstöt, ol. bronzot és ezüstöt, EB-aranyat és bronzot nyertünk.
2005 óta egyetlen EB-bronz a termés.
Köszönjük győr, köszönjük audi !
Rózsa
2021-12-09 at 06:15
Egy kézilabda meccsen a kapuson kívül , hat fő játszik. Sajnos lányaink elfelejtették, hogy a két szélen is van két játékos, akiknek rendszeresen kellene labdát adni. Amíg a mi csapatunkban négy fő akar játszani hat fő ellen addig esély sincs a nyerésre. Szerintem a németek ellen is, és a dánok ellen is ez volt a fő baj. A győri csapatból szereplő Fodor Csenge, és Lukács Viktória alig kapott labdát, vagy csak nagyon lehetetlen helyzetben. Ugyanez volt a helyzet Márton Grétával. Szöllősi Zácsik Hamar elfáradt, és nem tudott eredményes lenni. Sok labdát eladott, vagy nem tudta elkapni. mintha meg sem tanulták volna, hogy eladott labdával csak az ellenfél jár jól.Nem akarom tovább ragozni, de hat játékos ellen négy játékosnak esélye sincs.
setti54
2021-12-09 at 03:13
Természetesen ilyenkor lehet okoskodni, de egy biztos, ebben az összetételben a csapat nem fog tudni eredményesen fejlődni. Talán az idősebbek és a fiatalok aránya lehet egy kulcskérdés.
Teljesen fiatal csapattal nekimenni bármely ellenfélnek, nem vezet sehová.Továbbra is megkérdőjelezem az olyan játékosok beállítását, mint Albek, Planéta, Szabó, Bordás, sőt idesorolom Fodort is. Hiányzott a védelemben egy Csiszár-Szekeres típusú játékos. Továbbra sincs beállósunk, de hiányzik egy vezéregyéniség, amit elméletileg Zácsiknak kellett volna betöltenie. Akárhogyan is Golovinnak komoly gondjai vannak, mert bebizonyosodott, hogy a magyar klubokban szereplő idegenlégiósok nélkül, az egész rendszer összeomlik.
dru2
2021-12-09 at 00:20
A németek elleni meccs túl sokat kivett a lányokból, a sok eladott labda azt mutatta, hogy fejben nem voltak 100-asok, mégis győzhettünk volna egy kis szerencsével, és ez nagyon megviselhette a lányokat, utána NEM tudták kikapcsolni magukat ebből az éppen elvesztett meccsből, ami rányomta a bélyegét a felkészülésre és a dánok elleni meccsre is. Hamar kifogytak a tartalékok, egy idő után Zácsik is sorra eladta a labdákat, meg a dobásai is céltalanok lettek. Így a mi vezetésünknek hamar vége lett, a dánok elhúztak … A szélsőink úgy visszaestek, mintha kezdők lettek volna, és a kapust célozták, és többnyire el is találták, így kevés lett a gól. Ráadásul új helyre is kellett utazni a német meccs után a magyar csapatnak. Összejött egy csomó negatív tényező, ez volt, felejtsék el, és készüljenek a következő összecsapásra. Energiadúsabb kajákat kellett volna enni, ami hosszabb ideig tartó, nagyobb teherbírást adott volna a lányoknak?
moliere
2021-12-08 at 23:56
Mindig ez van.
Valószínűleg ezért nem érdekel a sportág. Olyan, mint gyerekkoromban volt a détárifoci. A hájp túltolva, a fal meg hetvennel a pofádba. A realitás meg az, hogy az ETO, Fradi, Siófok ugyanúgy tele van tömve közpénzzel és külföldi játékosokkal totál értelmetlenül, mint a Kisvárda meg a PFLA meg a Ferenkvarosz.
Szóval van egy titka ennek a magyar csapatsport-sikerességnek.
BE KELL FEJEZNI AZ OSTOBASÁGOT! NEM KELL TOVÁBB BUTÁNAK LENNI!
Vízöntő
2021-12-08 at 23:02
Kikaptunk, de a negyeddöntő nem itt ment el, hanem a németek ellen a rengeteg eladott labdával.
Most a 7:4-es vezetésnél mintha a mieink egyszerre vették volna észre hogy 3-mal mennek és az megijesztette őket, elkezdtek hibázni (fejben) a dánokat meg ezzel beindították.
A két győri szélső a rengeteg BL-es tapasztalatából semmit nem tudott hozni, Zácsik szintén nem sokat (pedig a fiatalokat felrázhatta volna).
Keti kiesése sok volt, ő motorként húzta volna a többieket, többet mozgatta volna Lukácsot és Kovács Anettet, de ez van. (Én talán akkor már bevittem volna Albeket, a védelmet erősítette volna és még a jó tempóban játszó csapattal felvéve a ritmust eredményes lett volna elől is, Háfrát meg hagytam volna a saját helyén próbálkozni. De ezt csak mint laikus, utólagosan okoskodva jegyzem meg.)
Vannak ilyen meccsek is. Legyünk korrektek, a németek elleni meccs sokat kivett a lányokból, tegnap még utaztak 350 km-t, új szállást elfoglalni stb., a dánok meg ott pihentek, eddig sima meccsekkel.
Golovin azt a feladatot kapta hogy Párizsra építsen csapatot, elkezdte, de ez az út ilyen.
Fel a fejjel lányok, a meccsnek vége, csak a következő számít, holnap új nap, tessék dolgozni a játékon tovább!