A Rákosi- és Kádár-diktatúra „őrületre ítélt” áldozatairól beszélt Mező Gábor a Pesti TV Pesti Riporter című műsorában szerda este. A PestiSrácok.hu főmunkatársát új könyvéről kérdeztük, amely a politikai pszichiátria tabutémáját dolgozza fel. Mező elárulta, miért számít tabutémának máig: azért, mert nem fért össze a Legvidámabb Barakk legendájával, „nem fért össze azzal a képpel, amit nagyon sokáig terjesztett a történetírás – és persze most is –, hogy itt egy nagyon nyílt, nagyon fejlődő szocializmus volt”. Közben meg egy aljas, alattomosan mérgező és gyilkoló rezsim.
„Nehéz volt megírni, mert szörnyű dolgokról volt szó – mondta a Pesti Riporter kérdésére Mező, hozzátéve:
viszont nagyon fontos, hogy pozitív történetek is szerepelnek a könyvben. Olyan emberek és hősök, akik minden kegyetlenség, minden kínzás, manipulálás ellenére ragaszkodtak az elveikhez. És ez a legfontosabb üzenet.”
Arra a kérdésre, hogy miért vált fontossá ez az „eszköz”, a bolondnak bélyegzés a diktatúrában, Mező így felelt:
Sztálin halála után váltott a diktatúra, előbb a Szovjetunióban, aztán itt. A nyílt eszközök (ÁVH, verés, gyilkosság, Gulág, kitelepítés) helyett a „finomabb” módszerekhez nyúltak. Lejáratás, bomlasztás, megfigyelés, őrültnek, bolondnak bélyegzés. Azért is fontos volt ez, mert így a Nyugat is legalizálni tudta az üzletelést velünk és a keleti blokkal, hiszen ezek már „élhető rendszerek” voltak. Az már nem érdekelte őket, hogy az állambiztonság egymásnak ugrasztja, megfigyeli, tönkreteszi az embereket. Ezért is lett és maradt tabu.
Nézze meg az egész beszélgetést! És persze támogassa a kutató munkáját a könyv megvásárlásával, amely elérhető a könyvesboltokban, de interneten is megrendelhető.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS