Állítólag mindjárt meglesz. Először ugyan nagy mellénnyel két hetet ígértek (simán meglesz! – mondták akkor), de most már egy hónap is eltelt és még mindig nincs meg a nettó kettőszázezer aláírás Karácsony Gergely népszavazási kezdeményezéséhez. De teljesen mindegy, hogy a mindjárt mikor lesz (négy hónapuk van rá!), ez már most komoly bukás. Nem sikerült mozgósítani a tábort. Ha viszont elhisszük, hogy az előválasztásnak nevezett kampányeseményen több mint hatszázezren vettek részt, akiknek minden elérhetőségét begyűjtötték, akkor valami nagyon nem stimmel. Hová tűntek az ellenzéki szavazók? Hol vannak az ellenzéki pártok aktivistái? Tényleg ennyire szerencsétlenek vagy éppen most is egymást gáncsolják? Egyik válasz rosszabb, mint a másik. Ezekre országot bízni… most komolyan?!
Állítólag mindjárt meglesz a kettőszázezer aláírás, ha mégsem, akkor erről (is) Orbán tehet. Nincs demokrácia, sérül a jogállamiság, elnyomják a szabad sajtót stb. De türelmesen végighallgatva minden ellenzéki panaszt, valaki végre lehetne őszinte.
Miért nem tudta eddig összegyűjteni az egyesült baloldal a népszavazási kezdeményezéshez szükséges kettőszázezer aláírást?
A kérdés megválaszolása azért is fontos, mert Karácsony Gergely azt ígérte, hogy két hét alatt simán meglesz, és abban bíztak, hogy – minden lehetséges jogi határidőt minimalizálva – a népszavazást egy napon lehet majd megtartani az országgyűlési választással.
Szabó Tímea be is nyújtott az ősszel egy olyan törvénymódosító javaslatot, ami lehetőséget biztosit erre. A parlament pedig megszavazta. Ennek köszönhetően a gyermekvédelmi törvényről lehet is majd szavazni április 3-án… Öngól a javából!
De a Fudanról és az álláskeresési járadék idejéről most már biztos nem. Állampolgár által kezdeményezett népszavazáshoz ugyanis ennél több idő kell. Így volt ez 2004-ben és 2008-ban is, nincs hókuszpókusz. És mielőtt bárki az Orbán-kormányra mutogatna, érdemes visszatekinteni! A 2008. március 9-én megtartott népszavazás (vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj, stb.) esetében – ami szintén állampolgári kezdeményezés volt – a kezdeményezéstől a szavazás napjáig cakompakk 16 hónap telt el. De a kettős állampolgárságról szóló népszavazáshoz is 15 hónap kellett. (AZ MVSZ 2003 augusztusában kezdeményezte.)
Tavaly december 14-én kapták kézhez a határozatot, 16-án kezdték el gyűjteni az aláírásokat. A jogszabályok szerint van rá 120 napjuk, azaz akár a választásokig gyűjthetik…
De még mindig nincs meg!
Mennyi az annyi?
Kaptak egy lehetőséget, gyakorlatilag ölükbe hullott, de élni nem tudtak vele.
A hat (vagy hét) pártnak van nagyjából húszezer tagja és több tízezer civil aktivistája. Az előválasztásnak csúfolt dzsemborin pedig – legalábbis a nem ellenőrizhető állítások szerint – több mint hatszázezren vettek részt.
A Klubrádió kiszámolta, hogy a Gyurcsány-pártnak legalább négyezerötszáz tagja van, a Jobbik saját bevallása szerint ötezer környékén jár… A másik négy pedig, kiegészülve a társult mozgalmakkal szintén kitesz vagy tízezret. Ha az ellenzéki összeborulás húszezer párttagja csak a családjával, a rokonokkal és a szomszédokkal aláíratta volna, már a fele meglenne…
De hagyjuk a spekulációt!
Egyelőre egymásnak ellentmondó állítások hangzanak el a népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtésről. Úgy tűnik, kell még valakit igazolni az ATV-ből, mert sem Simon András, sem Péterfi Judit tudása nem volt elég ahhoz, hogy ne beszéljen Márki-Zay összevissza és ne állítsa ennek ellenkezőjét, s annak is ellenkezőjét az ellenzék valamelyik politikusa. Állítólag százhetvenezer már van, de más csak százötvenezerről tud. Az egyik jól értesült ellenzéki újságíró pedig azt sejteti a közösségi oldalán, hogy a hétvégén meglesz. Tényleg mindjárt meglesz?
Az Egységben Magyarországért politikai szövetség aláírásgyűjtő pultjainál Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely, Dobrev Klára, Donáth Anna, Kunhalmi Ágnes, Kanász-Nagy Máté és Z. Kárpát Dániel 2022. január 5-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ne felejtsük el, hogy kettőszázezer érvényes aláírás kell, ami nagyjából azt jelenti, hogy alsóhangon érdemes kettőszázharmincezret leadni. (Vannak, akik annyira akarják, hogy kétszer írják alá; van, aki elírja; van, aki rosszul írja; van olyan, aki nincs is…)
Hol vannak az ellenzéki szavazók?
Előválasztás, népszavazás és kormányváltás. Ez az a menetrend, amit kínálunk a változást akaró embereknek és mindenki másnak Magyarországon
– mondta Karácsony Gergely egy hónappal ezelőtt.
Gyenge kezdés után óriási visszaesés
– vághatjuk rá.
Hová tűnt az a hatszázezer állampolgár, aki részt vett az ellenzéki előválasztásnak nevezett kampánysorozaton?
Kínos kérdés.
Nem is beszélve arról a több, mint kétszázezer „fiatal szavazóról”, akikről Márki-Zay Péter beszélt az előválasztás „második fordulóján”.
Ha komolyan vesszük az előválasztást (muszáj komolyan venni!), akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miképp lehetséges az, hogy az ősszel több mint félmillió ember fontosnak tartotta, hogy vegye a fáradságot és kiválassza végül Márki-Zay Pétert, most viszont ennek a felét sem tudták rávenni arra, hogy aláírjon egy papirost?
Hogy lehetséges az, hogy vért izzadnak az ellenzéki pártok kétszázezer aláírásért?
De tényleg vért izzadnak? Vagy csak félgőzzel melóznak? Betartanak Márki-Zaynak? Betartanak egymásnak?
Az ellenzéki összefogás egy akol, közösen lakták be, közös a baj és közös a felelősség. Mégis felmerül bennünk az a gyanú, hogy valaki keresztbe tesz a másiknak, valaki lassítja a folyamatot.
Mert ha nem, akkor azt kell feltételeznünk, hogy az előválasztáson részt vevők számáról hazudtak.
Bármi is az igazság, semelyik válasz nem kecsegtet túl sok jóval.
Jó kérdés, vagy rossz kérdés?
Sokan azt mondják, hogy rosszak a kérdések, ezért nem gyűlnek az aláírások. Mert kit érdekel guglinsincsfalván a Fudan egyetem. Lehet… tényleg nincs benne a tíz legfontosabb dologban, amire az ember vágyik. Sem a falvakban, sem a budapestiek körében.
Az álláskeresési járadék idejének meghosszabbítása már közelebb áll az emberekhez. De ha abból indulunk ki, hogy történelmi mélyponton van a munkanélküliség és csúcson a foglalkoztatás, sőt, munkaerőhiány van – azaz, aki akar rövid időn belül talál állást –, akkor azt kell mondanunk, hogy mégsem olyan ütős ez a kérdés.
És ahogy ráfordultak! Érdemes felidézni!
December 14-én még el sem készült az aláírást gyűjtő ív (nem volt még kinyomtatva!), de már felsorakoztak ellenzéki politikusok. Ember nincs, aki látott már olyan aláírásgyűjtés elkezdéséről szóló sajtótájékoztatót, ahol nincs ott az a „papír”, amit a kamerák kereszttüzében aláírnak a vezető politikusok.
De Márki-Zay Péter és stábja még erre a hibára is képes volt!
Ami pedig a tartalmat illeti, nos, az „méltó” volt a formához. Márki-Zay Péter ugyanis a népszavazás második kérdéséről azt mondta, hogy annak célja, hogy az álláskeresési támogatás folyósításának időtartama 30-ról 90 napra emelkedjen. Csakhogy jelenleg éppen ennyi, 90 nap. A miniszterelnök-jelöltet végül Simon András „kommunikációs főnöknek” kellett kijavítani, de ő is belebakizott; őt végül a többi ellenzéki politikus javította ki, ugyanis az ellenzéki népszavazás célja, hogy a mostani 90 napos álláskeresési járadék időtartama 270 napra, azaz kilenc hónapra nőjön.
Az eddigiekről nagyjából egy sportközvetítésekből klasszikus aranyköpés juthat az eszünkbe: gyenge kezdés után óriási visszaesés.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS