Kanadában börtönbe zárhatják, aki a homoszexuális életviteltől eltérő tanácsot ad, Finnországban bíróság elé állítják a genderlobbit bibliai alapon bíráló képviselőt, Virginia kormányzója betiltotta a kritikai fajelmélet oktatását az iskolákban. Mi következik mindebből? Egy dolog biztosan nem: béke. Mindössze annyi előnyünk van a XX. század borzalmait átélt emberekhez képest, hogy nekünk már van fogalmunk mindarról, ami várhat ránk, mert láttuk a XX. századot.
Kanadában öt év börtönnel fenyegetik a „transznemű, nem bináris, vagy a nem heteroszexuális szexualitás elleni tanácsadásként” definiált konverziós terápiát. Ez azt jelenti, hogy büntethető a homoszexualitással kapcsolatos keresztény álláspont, és büntethető minden olyan kijelentés, amely szerint eleve férfinak és nőnek születnek az emberek. Törvénysértést követ el, aki ezek mentén olyan tanácsokat ad, amelyek egy személy heteroszexuálissá vagy ciszneművé tételét célozzák. A homoszexualitásra, vagy a transzneműségre ugyanakkor jogi következmény nélkül lehet rábeszélni bárkit, tehát teljesen egyoldalú és diktatórikus a törvény. Ráadásul a valóságot eltorzítóan diktatórikus, hiszen az LGBTQ-mozgalmak által is támogatott, nagyléptékű tudományos kutatás igazolta már, hogy a homoszexualitás nem veleszületett, hanem meggyőzéssel terjed. Päivi Räsänen, a Finn Kereszténydemokrata Párt képviselője éppen holnap áll bíróság elé, mert az evangéliumot idézve bírálta egyháza vezetőit a finn Pride-felvonulás támogatásáért. Ez ügyben nemcsak hazája szélsőliberális törvénykezésével, de még a finn evangélikus egyház homoszexualitás népszerűsítését helyesnek látó vezetőivel is szembekerült.
Itt van egy ellentétes sztori: Glenn Youngkin, Virginia frissen megválasztott republikánus kormányzója betiltotta a kritikai fajelmélet oktatását az iskolákban. Az elmélet szerint az intézményes rasszizmus határozza meg a nyugati világ történelmét, és ezzel szervesen illeszkedik az újkommunista ideológia többi alappillére mellé; a kritikai fajelmélet a népek és emberfajták között, a feminizmus a nők és férfiak közt hirdet egyenlőséget, azaz uniformizáló azonosságot, míg a genderideológia a nemi identitások, a veganizmus pedig az emberek és állatok egyenlőségét hirdeti. Ezek az újkommunista részideológiák nemcsak egymást támogatják, hanem a híveik hitvilágában egymásba is fonódnak, közös céljuk pedig az emberi méltóság és egyéniség teljes felszámolása.
Habár lehetne, kivételesen nem arról lesz szó, hogy hova jutottunk, hogy elöntötte a sátánizmus, a keresztényellenes gyűlölet és gőg (pride) a nyugati világot.
És kinyílt Pandora szelencéje a sosem látott mértékű emberiségellenes bűncselekmények előtt… (forrás: wikimedia.org)
Tűz és víz a másik elenyészéséig harcol egymással
Kanadában bebörtönzik, aki lebeszélne bárkit, akár a saját gyerekét a homoszexualitásról. Finnországban jogilag meghurcolják azt, aki a Bibliában hisz az államilag erőltetett homofília helyett. Virginiában kiszorítják az újkommunista ideológiát az oktatásból. A kereszténység nem a bűnöst, hanem a bűnt gyűlöli, ám a bűnöstől elvárja a bűnbánatot és a bűnös cselekvés felfüggesztését. A tömegeket kéjes élvezettel legyilkoló ideológiákról, közöttük a kommunista forradalmiságról nem merném kijelenteni, hogy nem gyűlöli a saját szemszögéből bűnösnek számítókat, az viszont tény, hogy ugyancsak elvárja a bűnbánatot és a „bűnös cselekvés” felfüggesztését. A fenti példákból pedig az látszik, hogy semennyire nem csereszabatos, száznyolcvan fokban ellentétes értékvilágok állnak szemben egymással, teljesen világos, hogy egy adott helyen, sőt, talán az egész nyugati világban nem férnek meg egymás mellett. Ez törvényszerűség – ahogy a tűz meg a víz addig nyüstöli egymást, amíg az egyik elenyészik, az isteni és a sátáni világ is ugyanígy van ezzel.
Már annyira éleződik a helyzet, hogy mindkét világ egyre rámenősebben fog bele a másik legyűrésébe, amint állami hátszelet tud biztosítani ehhez. Egyre kevésbé kifinomult eszközökkel megy ez: előbb megbélyegzés, fenyegetés, aztán már tiltás, bírság, majd már börtön is. Egyelőre. De az ember el szokott innen jutni a durvább megoldásokig is. A béke még sosem tartott örökké, most sem fog, és már az is körvonalazódik, hogy milyen viszályok mentén fog szertefoszlani. Egyetlen halovány reményünk lehet, hogy már nem sötétben tapogatózva megyünk bele a húzós időkbe, birtokában vagyunk egy fontos tapasztalatnak: a XX. századnak.
Hatékonyabban talán lehet embert, népeket irtani, mint a XIX. és XX. században tették az önmagukat felvilágosultnak tartó ideológiák megszállottjai – a liberális, a kommunista és a fasiszta imperializmusok –, de brutálisabban aligha.
Szent Mihály legyőzi az ördögöt, illetve sátánista szimbolika gazdag tárháza Katy Perry fellépésén. Az emberek lelkéért folyó harcot egyik fél sem e világról gyökerezteti (forrás: cloudfront.net, abc.net.eu)
Az ember vége
Amikor bekopogtatnak a rémült zsidók a keresztény családhoz, hogy ha nem engedtek be minket, megölnek a nácik, és a keresztény családfő választhat: mindannyiuk, közöttük a kisgyerekei életét kockáztatja, vagy a biztos halálba engedi ismerőseit. Ki merné ilyenkor befogadni a menekülőket, és ki bírná rájuk csukni az ajtót? Amikor a náci terror után a kommunisták is üldözik ugyanazt az embert, csak ezúttal nem azért, mert zsidó, hanem mert osztályellenség. Amikor a vészkorszak üldözöttje, immár ÁVH-s egyenruhában találkozik osztályellenséggé vált egykori megmentőjével, és vagy meghálálja a saját életét, vagy nem. Amikor a háború végnapjaiban az életéért fut nyilas egyenruhában az üldözött zsidó, és megrémül, mert jön vele szemben az utcán egy SS-katona, mígnem kiderül, hogy SS-egyenruhában a másik zsidó ismerőse fut szintén az életéért, csak ő éppen ilyen gúnyához tudott hozzájutni. Amikor a kommunisták által kifosztott vidéki kulákok meggyűlölik a kommunisták által hozzájuk beköltöztetett, Budapestről kitelepített, nincstelenné tett polgári családot.
Csupa olyan történet, amilyenbe nem lehet, nem szabad belekergetni embereket, mert így egyszerűen nem lehet élni.
Fertőzött állatként meszesgödörbe lőtt tízezrek, férfiak, nők, gyerekek, öregek, kényszermunkára elhajtott és pusztulásba vagonírozott százezrek, milliók, mérnöki pontossággal végrehajtott tömeggyilkosságok, ahol azt próbálgatták, mennyi egymás mellé sorakoztatott ember fején képes átmenni egyetlen golyó, mennyi embert bír főbe lőni egyetlen hóhér egy nap alatt, mennyi embert lehet bezsúfolni egy gázkamrába, mekkora az a legkisebb katonai különítmény, amelyikkel halomba lehet lőni egy teljes fűszoknyás bennszülött törzset.
Lehetetlenül kegyetlen választások elé kényszerített emberek, az emberi méltóság teljes figyelmen kívül hagyása, rettegésben tartás, emberi életek testi-lelki megnyomorítása, gyilkos állami cinizmus – ez nemcsak az egyik oldal bűne: így pusztították az osztályellenségeket a kommunisták, így pusztították a zsidókat, szlávokat, a pángermán faj ellenségeit a nácik, így csinálták a felsőbbrendűségük nevében a világ kétharmadát gyarmatosító, leölt bennszülöttek holttestein pózoló angol és amerikai liberális birodalom katonái. Így csinálták a felvilágosult forradalmi eszmék hívei.
Amerikai katonák a Fülöp-szigeteken pózolnak a helyiek halomba rakott holttestein (forrás: allthatsinteresting.com)
Nem lehet előre elsimítani a jövőt
A XX. század előtt itt, Európában senki sem gondolta, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, a vérgőzös kora újkor után sem tudott senki elképzelni ilyen emberi könyörtelenséget. Aztán megtörtént a népeinkkel, a családjainkkal. Mi már tudjuk ezt, és ennek a tapasztalatnak a talajáról indulunk: ha ismét elszabadul a világ, ezek a dolgok ismétlődhetnek meg. Erre nem lehet előre felkészülni. A magyar parasztember, aki a századforduló békés fejlődést hozó éveiben született, igazán nyugodt életre számíthatott. Aztán kamaszfejjel látta, hogy az első világháborúba belehalt vagy belenyomorodott a faluja férfilakosságának a tizede, a tizennyolc és negyven év közötti férfiak negyede. És ő még szerencsésebb volt, mert nem fojtották bele a latrinába fejjel lefelé a megszálló román katonák csak azért, mert magyar. Már érett felnőtt fejjel nézte végig tehetetlenül, hogy a szovjet front átvonulásakor felgyújtják a faluját, megerőszakolják a nőket, talán az ő feleségét, lányait is. És ő még szerencsésebb volt, mert nem nyúzták meg élve a szerb partizánok csak azért, mert magyar. Végül azonban az időskort nem élhette meg, mert ötvenéves korában a kommunisták rákötötték az autó vontatóhorgára, és addig húzták röhögve a földúton, amíg csak szétszaggatott húscafat maradt belőle.
Minderre nem lehet felkészülni, nem lehet előre elsimítani harminc-ötven évet magunk, vagy a gyerekeink számára. Aki azért nem vállal gyereket, mert félti, hogy milyen világba születik, az önmagát ámítja. Jobb és rosszabb időkben is csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk okos, művelt emberekké nevelni a gyerekeinket, akikben megvan az intelligencia és az alkalmazkodóképesség a váratlan helyzetekre, amelyek úgyis jönni fognak. És legalább ilyen fontos, hogy hitben neveljük fel őket, mert a kereszténység nemcsak Európát tartotta meg több, mint ezer éven keresztül, hanem a XX. század pokoli helyeire elhurcoltak, kivezényeltek és beszorítottak közül is nagyon sokakat.
„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”
(Máté evangéliuma)
Vezető kép: gicj.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS